Tűlevél
Védjen meg téged a kormány!

Hiába háborog a szakszervezet, hiába ver sátrakat a szkupstina előtt, semmit sem tud elérni: a kormány pénteken simán véghezvitte tervét és elfogadtatta a képviselőkkel a módosított munkaügyi törvényt, ha tetszik ez a leginkább érintett dolgozóknak, ha nem. Nem volt átütő ereje a szakszervezeti akciónak, túl kevesen mentek el tiltakozni, hogy a kormánypárt számba vegye őket, így egyszerűen lesöpörték követeléseiket az asztalról. Hogy miért van ez így? Nincs hitelük a szakszerzeti vezetőknek a melósok körében, vagy azok túlságosan féltik a munkahelyüket, és nem merik exponálni magukat az effajta felvonulásokon, esetleg csak apátiáról van szó - ez most már szinte mindegy. Úgy látszik, bele kell törődniük Kori Udovički kormányalelnök sajátos magyarázatába, aki azokra a kifogásokra, hogy miért nem veszik figyelembe a szakszervezet követeléseit és miért nem volt nyilvános vita erről a döntő fontosságú törvényről, csak annyit mondott: a polgárok már a választásokon a reformra voksoltak, most itt van nekik a reformtörvény.

Ami persze közönséges átverés, és visszaélés a kétharmados többséggel, de a lényeg tényleg az: ha így voksoltatok, akkor viseljétek a következményeket, és ne zúgolódjatok. Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter pedig még tovább ment, és álságosan arról próbálta meggyőzni a melósokat sajtóértekezletén, hogy a törvény egyenesen az ő érdekeiket védelmezi! Noha a szakszervezet és az ellenzék tételesen felsorolt legalább tíz mozzanatot, ami hátrányos a dolgozók számára, a miniszter szemrebbenés nélkül azt hangoztatta, hogy a jogszabály igenis az ő javukat fogja szolgálni. Hogyan? Hát úgy, hogy több lesz a beruházás, nő a foglalkoztatottság és csökken a szürkegazdaság. Természetesen azáltal, hogy szűkítik a foglalkoztatottak jogait, jó néhány alapon lefaragják a bérüket (mint a szakemberek kiszámították: dolgozónként tíz-húsz százalékkal), megkönnyítik az elbocsátást. Szóval a kormány a dolgozókat védi, csak ők, szegények, ezt nem képesek felfogni. Olyan ez az indoklás, mintha a halálraítéltet azzal vigasztalnák, hogy ezzel neki is jót tesznek, mert eggyel kevesebb lesz a gonosztevő a társadalomban...

Most egyedül az a kérdés, hogy tényleg elözönlik Szerbiát a külföldi befektetők és valóban fellendül a gazdaság az új törvénynek hála, ahogyan a kormány állítja, ha már ennyire megkurtították a melósok jogait és ennyire látványosan kedvében jártak a munkáltatóknak. Ha nem, hát akkor pechünk volt.

Ha nem lenne, ki kellene találni, mármint Milorad Dodikot, a boszniai Szerb Köztársaság elnökét. A banjalukai despota folyamatosan gondoskodik róla, hogy legyen őt miért emlegetni. Két hete még azon állítása miatt került a lapok címoldalára, hogy súlyos veszély fenyegeti a boszniai szerbeket – Törökország részéről. Akkora lármát csapott, hogy aki nem mélyedt el a tudósításokban, azt hihette, hogy a török hadak már Bosznia határán állnak, és órák kérdése, hogy a kegyetlen muszlim janicsárok mikor indítanak rohamot az ortodox egyház hűséges hívei, a szerbség nyugati bástyája, Banjaluka ellen. Hogy kardélre hányják a gyaúrokat... Dodik menten drámai hangú üzenetet küldött a belgrádi hatalom képviselőihez, sürgős találkozót kérve, hogy haladéktalanul megvitathassák az előállt helyzetet, és közösen megtegyék a szükséges intézkedéseket. Másnap tényleg fogadta őt Aleksandar Vučić kormányfő, de ezzel le is eresztett a kitalált oszmán invázió lufija...

Kiderült ugyanis, hogy politikusunk ezúttal is rémeket látott: Ankarában megcáfolták, hogy Recep Erdoğan török miniszterelnök kortesbeszédében olyasmit mondott volna, hogy „aki hozzányúl a bosnyákokhoz, százmillió törökkel találja magát szemben”. És amire oly hevesen reagált a banjalukai kiskirály, összekötve az állítólagos kijelentést a török haditengerészet két naszádjának tervezett neumi látogatásával. Úgy állítva ezt be, mint a szerbeknek címzett nyílt fenyegetést. Állítása szerint ugyanis Erdoğan az oszmán birodalom felújításáról álmodozik, ezért vannak ők útjában. Vučić azonban nem ült fel neki: azzal hárította el a közös fellépés szükségességét, hogy szeretné hinni, hogy Erdoğan nem mondott ilyeneket.

Ám nehezen hihető, hogy maga Dodik is komolyan vette volna a török invázió veszélyét, inkább egy újabb próbálkozásáról van szó, hogy magához láncolja a belgrádi vezetőket, belerángassa őket egy esetleges közös akcióba, vagy legalább egy közös külpolitikai állásfoglalásba. Hogy azt a látszatot keltse, hogy Belgrád és Banjaluka egy húron pendül, Szerbia és a Republika Srpska egy test és egy lélek..., már most is, még mielőtt formálisan is valóra válna Dodik leghőbb álma: az egyesülés. Vučić azonban kemény dió számára, szemben Tomislav Nikolić elnökkel. Legutóbbi találkozásuk során Nikolić annyira Dodik hatása alá került, hogy ő is Bosznia-Hercegovina szükségszerű széthullását emlegette, mondván, még nem találták meg a ragasztót, amivel össze lehetne ragasztani ezt a két entitásra osztott országot. Csak azt nem fűzte hozzá, hogy védencével együtt maga is jócskán hozzájárult a boszniai megosztottsághoz, például az ilyen kijelentésekkel. Hogy a múltbeli cselekedeteiket most ne hánytorgassuk fel.

Apropó megosztottság: ennek is nemzeti és felekezeti koordinátái vannak Boszniában. A legújabb példa, hogy míg Szarajevóban Izrael gázai offenzívája ellen tüntetnek, a Szerb Köztársaság feltétlen támogatásáról biztosította az izraeli kormányt, mélységesen elítélve a palesztin terroristák rakétatámadásait. Ám nehéz lenne feltételezni ekkora humanizmust Milorad Dodikról, aki közismerten tagadja a srebrenicai népirtást. Hogy most pont ő aggódik az izraeli civilekért, szívén viseli sorsukat. A srebrenicai civilekért viszont nem aggódott. Sajnos, inkább csak arról van szó, hogy vesszenek a palesztinok, mert azok is muszlimok, mint a bosnyákok...

A sokat emlegetett állatorvosi ló esete jut eszünkbe, amelyen az összes nyavalya kimutatható: hasonlóképpen Dodik is kiválóan példázhatná a szomszédaival összeférhetetlen nacionalistát.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban