Tűlevél
Arab ősz vár Szerbiára?
avagy: menekültek és képmutatás

Szerettem volna látni a magyarkanizsai elöljárók arcát, amikor Aleksandar Vulin szociálisügyi miniszter az ottani ideiglenes befogadó táborban tett szombati látogatása során kijelentette: Szerbia kész „bármekkora számú menekült befogadására”. Ugyan hogyan reagáltak a kormány képviselőjének szavaira? Ám a fővárosi média, jellemző módon, nem tartotta fontosnak erről beszámolni, mintha a migránsügyhöz nekik semmi közük sem lenne, és nem is lehet beleszólásuk.

Pedig az üzenet arról szólt, hogy egyelőre nem is reménykedhetnek a városukat elözönlő közel-keleti menekültek számának csökkenésében, az emiatt keletkezett nehézségeik megszűnésében, sőt akár még nagyobb invázióval is számolhatnak. Szombat este például mintegy ötezer menekült lépte át a szerb-macedón határt, és csak napok kérdése, hogy az újabb hullám mikor éri el az észak-bácskai településeket.

Bele kell tehát törődniük, hogy az állam nagylelkűen megnyitotta előttük határait, és még csak kísérletet sem tesz arra, hogy megakadályozza, vagy akár csak korlátozza az illegális határátlépéseket (mint ahogyan a macedón hatóságok próbálkoznak feltartóztatásukkal, hogy elejét vegyék a helyzet ellenőrizhetetlenné válásának). Az idén augusztusig 90 ezren érkeztek Szerbiába, és legnagyobb részük éppen Magyarkanizsánál távozott északabbra a zöldhatáron át. Csak augusztusban 23 ezren tették meg ezt az utat!

„Készek vagyunk bármekkora számban befogadni őket és gondoskodni a védelmükről, az élelemről, a gyógyszerekről” – hangoztatta a miniszter. „Arra nincs módunk, hogy korlátozzuk az érkezők számát, mert nem Szerbia idézte elő a konfliktust, így nem is oldhatja meg”. Majd azt is elárulta, hogy Szerbia naponta 15 ezer eurót költ az ellátásukra, nem számítva a karhatalmi szervezetek külön kiadásait.

Arról nem beszélt, hogy civil szervezetek becslése szerint a migránsok naponta mintegy hatmillió eurót költenek el Szerbiában, ami többnyire a szürkegazdaságba folyik el, a buszvállalatok kasszájába vagy a taxisok és az embercsempészek zsebébe kerül. Nekik nyilván semmi kifogásuk a megnövekedett sajátos idegenforgalom miatt.

Természetesen tiszteletet érdemel, ha egy kormány emberségesen viszonyul a háborús menekültekhez, nem gördít akadályokat érkezésük elé, és bármekkora anyagi gondokkal is küzd az ország, igyekszik segíteni rajtuk. És senki sem vonhatja kétségbe, hogy Szíriában, Irakban vagy Afganisztánban valóban pokollá vált az élet, milliók kénytelenek elhagyni otthonukat és menekülni az Iszlám Állam terrorszervezet rémtettei vagy az egymás ellen harcoló fegyveres csoportok elől. Galád dolog lenne a civilizált országok részéről, ha nem igyekeznének segíteni a szerencsétlen földönfutókon. Még akkor is, ha még csak megbecsülni sem lehet, hogy közülük hányan tekinthetők tényleges háborús menekülteknek, és hányan vannak, akik csupán a jobb megélhetés reményében vágtak neki az útnak, és próbálnak visszaélni a menekülteket megillető jogokkal.

Csakhogy Belgrád részéről ez az egész kérkedés migránsügyben meglehetősen hamisan cseng, és nagyon is kilóg mögüle a politikai lóláb. Akár Vulin patetikus nyilatkozatát, akár Aleksandar Vučić minapi tévés nagyjelenetét tekintjük, azt, amikor csokoládét osztogatott a kamerák előtt a menekült gyerekeknek a belgrádi buszpályaudvar környékén, és így próbált j+ pontokat gyűjteni választóinál. És közben arra célozgatott, hogy miközben más országok lezárják előlük a határt, Szerbia példát nyújt az egész uniónak. Annyira belemelegedett a lelkes öndicséretbe, hogy általános megdöbbenésre még azt is felvetette, hogy sokan talán nem is mennek tovább, hanem itt telepednek le, mert „Szerbia örömmel fogadná a szorgalmas szíriai embereket”.

Mintha nem egy olyan országnak lenne a miniszterelnöke, ahonnan ezrével távoznak a fiatal képzett szakemberek, mert évek óta nem találnak munkát! Mintha nem Szerbia állna a harmadik helyen a Németországban menedéket kérők országainak listáján, Szíria és Albánia mögött. A migránsok körül udvarlása akkor lenne hiteles Vučić részéről, ha előzőleg Dél-Szerbiában felkereste volna a Németországba készülő albán és roma családokat, és megpróbálta volna lebeszélni őket szándékukról, mondván: kedves honfitársaim, örömmel töltene el, ha itthon maradnátok…

Erre, persze, még várhatunk.

Különben is úgy hangzott ez a migránsmarasztalás, mint amikor a házigazda azzal búcsúzik a vendégeitől, hogy „már mentek, ilyen hamar?”, miközben sietve feladja a kabátjukat.

Mert ha a kormány szándéka őszinte lenne, akkor nem gondoskodna arról, hogy a migránsok minél gyorsabb eljussanak Észak-Bácskába, és nem tolerálná, hogy úgy sétáljanak át a zöldhatáron, mintha csak kirándulni mennének a szomszédokhoz.

Ám a képmutatáson túl mélyebb politikai vonatkozásai is vannak a menekültkérdéshez való hozzáállásnak: az EU és Oroszország közötti egyensúlyozásnak. Visszatérve Vulin szombati magyarkanizsai jelenéséhez: nagyon is árulkodó volt, hogy a szerb miniszter Alekszandr Csepurin belgrádi orosz nagykövet társaságában kereste fel az ideiglenes tábort, amelynek felszereléséhez hathatósan hozzájárult a Nišen működő, úgynevezett szerb-orosz humanitárius központ. A nagykövet is csatlakozott a szerb kormányt méltató dicshimnuszhoz, majd moszkvai szempontból világította meg az egész menekültválságot.

Mint hallottuk, a Nyugat bumerángként kapja vissza a problémát, amiért kirobbantotta az úgynevezett arab tavaszt. Ami úgy is értelmezhető, hogy csak hadd árasszák el az Európai Uniót a közel-keleti menekültek, egyék meg, amit főztek! Ez a fizetség, amiért asszisztáltak Amerikának az észak-afrikai és közel-keleti arab diktatúrák megdöntésében. És nyilván ezért érdemel dicséretet a belgrádi kormány is, amiért akadály nélkül „továbbítja” e néptömeget az unióba.

Csepurin alig leplezett kárörvendéssel azt jósolja, hogy a helyzet még „fokozódhat” is, és Szerbiának „arab ősszel” kell szembenéznie.

Ám bármennyire is készek segíteni orosz barátaink a menekültek ellátásában, uniós támogatás nélkül nem megy a dolog. „A probléma meghaladja költségvetési és politikai lehetőségeinket, az Európai Unió segítsége nélkül nem tudjuk megoldani”, vallotta be Vulin miniszter, majd így folytatta: „A kis Szerbia naponta kétezer menedékkérőt fogad be, ez az Európai Unió problémája is kell, hogy legyen”.

Valahol mintha sántítana a szerb kormány logikája. Saját menekültjeit nem képes lebeszélni arról, hogy tömegesen folyamodjanak menedékjogért a nyugati országokban, eközben azzal dicsekszik, hogy milyen humánusan bánik a közel-keleti menekültekkel, akiket korlátlanul átenged az országon, útban az unió felé - ám ugyanakkor Brüsszeltől vár anyagi támogatást ellátásukhoz. Miközben Moszkvával is összekacsint, hogy jól befűt nekik ez a hatalmas népvándorlás… Meg is érdemlik!

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban