Nézzük, mit is tartogat számunkra a 2016-os esztendő?

Nem, nem a csillagjósok és horoszkóp készítők próféciájára gondoltam, amit ilyenkor, újév hajnalán előszeretettel szokott tanulmányozni a hiszékeny emberiség, hanem a politikusok kijelentéseire. Sajnos, ránk nézve nem sok jó olvasható ki ezekből, az embernek szinte kedve lenne visszasírni az óévet, pedig az aztán elég pocséknak bizonyult.

Kezdjük a bölcs előrelátásáról és sommás kijelentéseiről elhíresült Tomislav Nikolić jóslataival. Ő úgy látja, hogy 2016 a nagy kihívások éve lesz az ország számára. Az egyik ilyen súlyos, ráadásul negatív kihívás forrása, mint rámutatott, az uniós csatlakozási tárgyalások elsőként megnyitott 35. fejezete lesz. A kormány ezt tartja egyik legfőbb sikerének, Nikolić viszont a legfőbb kihívásnak. Azért kihívás, mert ezt a fejezetet Brüsszel kívánsága szerint a Pristinával kötendő, jogilag kötelező szerződéssel kell lezárni, ami az elnök értelmezésében nem mást jelent, mint az önkényesen elszakított „déli tartomány” elismerését. Már pedig, mint tudjuk, egy igaz patrióta ezt „soha, de soha” nem fogja megtenni.

A 35. fejezet jelentette kihívásnak az elnök szerint úgy kell elejét venni, hogy még mielőtt komolyabban belefognak a tárgyalásokba, ki kell kérni a főpapok, vagyis a szinódus véleményét. Az ő tanácsaik segítenek majd elkerülni ezt a veszélyes csapdát. Lehet, hogy segítségükkel még az unióhoz való csatlakozást is elkerülhetjük, ez azonban az elnöknek sem okozna nagyobb szívfájdalmat, amint eddigi megnyilatkozásaiból leszűrhető.

A főpapok bevonására tett tanácsa azonban, legnagyobb bánatára, pusztába kiáltott szó maradt, sőt, Ivica Dačić külügyminiszter a tőle megszokott, csöppet sem diplomatikus stílusban azt üzente neki, hogy ajánlatát „teljesen feleslegesnek tartja”. Szó, ami szó, meglehetősen tapintatlan válasz egy kormánytagtól és eszmei szövetségestől.

Ám nemcsak a 35. fejezetből leselkedik veszély az elnök szerint, hanem egyéb irányokból is! Az idén sem kell nélkülöznünk a veszélyesebbnél veszélyesebb összeesküvéseket. Az egyik legveszedelmesebb összeesküvés a boszniai Szerb Köztársaság ellen fog irányulni. Az elnök ugyanis diplomáciai forrásokból arról értesült, hogy a „nemzetközi közösségnek” a szerbekkel nem szimpatizáló része tervet szőtt a banjalukai kormány és Milorad Dodik elnök megdöntésére. A terv végrehajtását a szarajevói bosnyák vezetőkre bízták. Nikolić szerint a banjalukai vezetőség megmentése sorskérdés az egész szerb nemzet számra. Így nyilván számunkra, a többségi nemzettel együtt élő nemzeti kisebbségek számára is.

Az ember szinte belebetegszik már a gondolatba is, hogy mekkora csapás lenne mindannyiunk számára Dodik elvesztése!

Furcsa mód ez az intelem sem talált kellő visszhangra, mi több, maga a banjalukai ellenzék utasította el a Dodikék miatti belgrádi aggodalmaskodást, mondván, hogy a gazdasági visszaélésekkel vádolt kiskirály leváltása hasznos lenne még a boszniai nemzettársak számára is. A külföld pedig holtbiztosan nem hullajtana krokodil könnyeket az „erdei köztársaság” makacs vezérének esetleges bukása miatt, már csak azért sem, mert egész „munkássága” Bosznia szétzúzásában merül ki.

Nemcsak szűkebb térségünk idei kilátásairól festett gyászos képet az elnök: világméretű katasztrófát is vizionál. A Szputnyik c. orosz rádió szerb szerkesztőségének adott interjújában azt fejtegette, hogy Törökország egymásnak akarja ugrasztani a NATO-t és Oroszországot, ami akárhogy is nézzük, még világháborút is jelenthet. A nyilatkozat különösen azért volt kínos, mert alig egy nappal az után hangzott el, hogy Ahmet Davutoğlu török miniszterelnök a múlt héten sikeres látogatást tett Belgrádban, ahol nagyvonalú ajánlatokat tett sokmilliós török befektetésékről a súlyos anémiában szenvedő szerb gazdaságba. Nikolić tézisét durva sértésként élték meg Ankarában, a külügyminisztérium pedig „szerencsétlen és igaztalan” állításnak minősítette.

Emlékeztetve T. Nikolić korábbi elszólásaira és botrányt kavaró kijelentéseire, hazai elemzők ehhez csak annyit fűztek hozzá, hogy tanácsosabb lenne, ha Tomislav Nikolić tartózkodna a világpolitikába való szerencsétlen beleszólásoktól és nyilatkozatoktól, mert csak bajt okoz az országnak. Nemcsak újévkor kellene tartózkodnia ettől, hanem úgy általában is.

Vučić viszont a tőle megszokott túláradó lelkesedéssel nyilatkozott az előttünk álló fényes kilátásokról szilveszteri köszöntőjében, és csak legodaadóbb bulvárlapjában olvashattuk, hogy titokban ő sem tekint túl nagy bizalommal az újév elé. Az Informer beavatott szerkesztőjétől megtudhatjuk, hogy Vučićot aggodalommal tölti el a vezető nyugati hatalmak új belgrádi nagyköveteinek ezévi kinevezése. A lap értesülése szerint a kormányfőt az aggasztja, hogy a diplomaták állítólag azzal a feladattal érkeznek új állomáshelyükre, hogy az eddiginél keményebb feltételeket támasszanak Szerbia további európai felzárkózása elé. Az új amerikai nagykövet például, a balkáni ügyekben igencsak járatos és rendkívül határozott Kyle R. Scott (korábban Zágrábban és Budapesten teljesített diplomáciai szolgálatot, és többek között ezeket a nyelveket is beszéli) nem kevesebbet fog követelni a szerb kormánytól, mint hogy távolodjon el Moszkvától politikai, gazdasági és katonai téren. Ellenkező esetben Belgrád azzal számolhat, hogy újabb válsággócok nyílnak Szerbiában, mindenekelőtt Vajdasággal kapcsolatban. Vagyis komolyan előtérbe kerülhetnek a vajdasági autonomiatörekvések. Az Informer egyenesen azt állítja, hogy az amerikai diplomata megpróbálja elszakítani a Vajdaságot Szerbiától. A lap szerint Scott nagykövetet nem lehet levenni a lábáról azzal a behízelgő stílussal, amellyel Vučićnak sikerült „megfőznie” a távozó amerikai nagykövetet.

Már az eddig vázolt kihívások is elveszik az ember kedvét az új esztendőtől, és akkor még nem is említettük a csillagjósok és egyéb váteszek vérfagyasztó próféciáit!

A Baba Vangaként elhíresült, húsz évvel ezelőtt elhunyt vak bolgár javasasszony például azt jósolja, hogy 2016-ban Európa léte kerül veszélybe, továbbá azt, hogy 2040-re muzulmán arabok veszik át az uralmat a keresztény Európában, 2043-ban pedig Rómában megalakul az iszlám kalifátus… Pedig ő még nem is volt tanúja a közel-keleti migránsáradatnak.

Ha valaki kételkedne Baba Vanga látnoki képességeiben, annak hadd idézem azt az adatot, hogy jóslatai eddig 85 százalékos arányban beigazolódtak… Azt még nem számították ki, hogy Tomislav Nikolić esetében ez az arány hány százalékos, de ennél jóval kevesebb is elég ahhoz, hogy borúlátóan tekintsünk az újév elé.

J. Garai Béla

.