Tomislav Nikolić az első sorból hallgatja Filip David beszédét (fotó: Tanjug)

ÖNKÉNTESEK. Kinek nem volt még része az utóbbi hetekben olyasfajta telefonos zaklatásban, hogy egy behízelgő női (vagy férfi) hang a hatalmi párt nevében aziránt érdeklődik, hogy mennyire elégedett a kormány politikájával? És rájuk szavazna-e ismét a közelgő választásokon? Kinél nem csöngettek be ugyanezen párt ifjú aktivistái, akik nyilván nem csekély tiszteletdíjat kapnak fáradozásukért, ugyanezekkel a kérdésekkel? Rendszerint ezzel az álságos kérdéssel vezetve be mondókájukat: „Hogy s mint szolgál a kedves egészsége?”.

Nemcsak bosszantó ez a tényleges választási hadjáratot megelőző, erőszakosan tolakodó kampány, hanem egyenesen felháborító és ráadásul törvényellenes is. A kéretlen pártpropagandának ez a formája ugyanis a polgárok zaklatásának minősíthető, és így minden logika szerint büntetendő kellene, hogy legyen. Persze, hogy nem szaladunk a bíróságra a feljelentéssel, úgyse lenne semmi értelme, s ezzel a körülménnyel élnek vissza a propagandisták. Arra hivatkoznak, hogy aktivistáik csupán felmérést végeznek, mégpedig önkéntes alapon, úgyszólván lelkesedésből, ezt pedig semmilyen törvény sem tiltja.

Így érvelt a napokban az újvidéki városi vízművek igazgatója, Tomislav Bokan is, aki azokra vádakra, hogy agitációs munkára kényszeríti a cég dolgozóit, azt válaszolta, hogy munkatársai valóban részt vesznek az „előzetes szavazatgyűjtési” akcióban, de szó sincs kényszerről! És azt is cáfolta, hogy bármilyen jutalmat kapnak azok, akiknek a legtöbb „biztos szavazatot” sikerül begyűjteniük. Bokan úr különben az ultranacionalista Dinara-Drina-Duna formáció vezetője, a városi tanácsban a szocialisták és a haladók hű szövetségese. Ám rögtön kétségessé válik az állítólagos önkéntesség, ha tudjuk, hogy a közművekben tervezett létszámcsökkentés keretében a szóban forgó intézményből is mintegy hatvan dolgozót készülnek elbocsátani. Ugyanilyen veszélynek vannak kitéve a többi kommunális vállalat dolgozói is, és rettegve gondolnak a választások utáni időkre.

Ezért legyünk hát elnézőek, ha a vízóraleolvasó legközelebb az elfogyasztott köbméterek regisztrálása közben párthovatartozásunk felől kezd érdeklődni, és melegen ajánlja a hatalmi formációkat. Gondoljunk arra, hogy, szegény, nem ideológiai alapon kérdezősködik, hanem csupán a munkahelyét igyekszik megtartani.

Egyébként nevezett vízügyi pártkáder nemrég, mint emlékezhetünk rá, azzal vonta magára a közvélemény figyelmét, hogy az ortodox püspökség papjaival megszenteltette a városi vízvezeték vizét. Azóta mi, újvidékiek abban a kivételes kegyben részesülünk, hogy – talán világviszonylatban is egyedüliként - szentelt vizet ihatunk a csapból. Méghozzá felekezeti hovatartozástól függetlenül.

A szomszédom esküszik rá, hogy amióta szentelt csapvízben áztatja a lábát, enyhült a reumája.

ELHATÁROLÓDÁS. Csak meg kell nézni a világhálót, hogy lássuk, milyen nagy visszhangja van Filip David kijelentésének, amely a Szerbiai Nemzeti Könyvtár pénteki ünnepségén hangzott el, amikor a közkönyvtári hálózat legjobb könyvéért járó díj átvételekor elhatárolódott az ünnepségen megjelent Tomislav Nikolić elnöktől, hangoztatva, hogy soha nem értett egyet politikájával. „El kell határolódnom Tomislav Nikolić jelenlététől. Az elnöki intézményt tiszteletben tartva én a kilencvenes évektől kezdve nem támogatom politikáját” – mondta az ismert író.

Nikolić később újságírók előtt úgy kommentálta a kínos esetet, hogy a díjazottnak ehhez „nem volt szüksége se bátorságra, se jólneveltségre”.

A hír villámgyorsan elterjedt Belgrádban, barátok, ismerősök és ismeretlenek gratuláltak Filip Davidnak, ő pedig kijelentette: „Egészen normális és természetes dolog volt ez…Egy olyan gesztus, amit meg kellett tennem, nem látok ebben semmi különöset”.

„Kitartok a kijelentésem mellett, mert a politika beszennyezte egész életünket. A politika a vétkes a provincializmusért, az alpáriságért, a primitivizmusért, ami úrrá lett társadalmunkon, azért, hogy az egész nemzet a reality-k és a tabloidok színvonalára süllyedt”, vélekedett az író, aki azt is felrója a politika képviselőinek, hogy a kultúrát a társadalom peremére szorították.

Érdekes módon a kommentelők között alig akadt, aki védelmébe vette volna T. Nikolićot, viszont a legtöbben Filip David bátorságát magasztalják, azt, hogy a nagyközönség előtt demonstrálta egyet nem értését a politikus múltbeli és jelenlegi tevékenységével.

„Sokan vagyunk, akiknek nem olyan rövid az emlékezetünk, hogy ne emlékeznénk nagyon is jól Nikolić szégyenletes kijelentéseire. Ő és cimborája, A. V. abban a hitben ringatják magukat, hogy minden korábbi cselekedetük feledésbe merült…”, írta egy blogszerző.

Egy másik olvasó szerint azt, amit Filip David tett, Jean Paul Sartre idejében értelmiségi bátorságnak nevezték. „Végre egy értelmiségi megmutatta, hogyan kell ellenállást tanúsítani egy tanulatlan politikussal szemben, aki szégyent hoz az országra”.

Még egy tömör vélemény: „Mondhat David akármit, Tomo úgyse fogja elolvasni a könyvét, erről ismert”.

TÁMOGATÓK. Akinek nincs pénze méregdrága falragaszokra és óriásplakátokra, mármint a pártvezetők közül, az kénytelen elektronikus kampányolással élni. Ehhez folyamodtak a Saša Radulović volt pénzügyminiszter vezette Elég volt! elnevezésű ellenzéki pártocska propagandistái is, amikor a Facebookon közzétették virtuális plakátjukat, rajta a szerb közélet ismert személyiségével, köztük neves színészekkel, közírókkal, egyetemi tanárokkal, művészekkel. A tablón húszegynéhány ismert arc szerepel – valamennyien a hatalmi pártok közismert bírálói -, akik a pártvezetővel közösen azt üzenik a választóknak, hogy „Polgárok, eljött a fordulat ideje!”.

Radulović, aki gyakorló közgazdászként és nem pártkáderként vállalta el a gazdasági tárcát 2013 őszén a Dačić-Vučić kormányban, gyökeres reformokat ígért, de alig néhány hónap múlva látványosan kilépett, azzal indokolva távozását, hogy a kormány képtelen végrehajtani az elképzelt reformokat. Kilépése után saját pártot alakított az értelmiségiek és a „józan polgárság” támogatására számítva, de úgy látszik, tévesen kalkulált, mert a 2014-es parlamenti választásokon egyetlen mandátumot sem tudott szerezni. Most újra indulna az említett virtuális segítséggel, de a jelek szerint ezúttal is rossz volt a számítása: a Facebook plakáton megjelentek ugyanis sorban tiltakoznak, amiért tudtuk és beleegyezésük nélkül tüntették fel őket Radulović támogatóiként.

A legkeményebben Biljana Srbljanović ismert drámaíró tiltakozott az Elég volt! propagandistáinak manipulációja ellen. Szellemes üzenetében ezt írta:

„Szeretném tájékoztatni Radulović úr és politikai koncepciójának tisztelőit, akik esetleg azért nem szavaznának Elég volt! nevű pártjára, mert én is a plakátján szerepelek, hogy fogalmam sincs milyen őrült ötlet folytán kerültem listájukra, és hogy előbb harapnám le tulajdon kezemet, minthogy támogatnám az Elég volt! pártot.”

A kritikus hozzáállásáról és szókimondásáról ismert drámaíró kijelentését nem értelmezhetjük másként, mint hogy nagyon elege lett az Elég volt!-ból. De ha már egy ellenzéki tömörülés esetén ilyen drasztikus öncsonkítást emleget, el se merem képzelni, mit helyezne kilátásba, ha, mondjuk, a hatalmi párt élne hasonló manipulációval?

J. Garai Béla