Anyanyelvünk
A kisebbségben élők anyanyelve hamarabb „kopik”
Betűméret:             
„A nyelv a tudósnak ereklye, a költőnek, az írónak hangszer, a hírlapírónak fegyver. Vajon nem közös érdekünk-e, hogy ez az ereklye minél tisztább, hogy ez a hangszer minél zengőbb, hogy ez a fegyver minél fényesebb és élesebb legyen?” (Kosztolányi Dezső)
És aki nem tudós, költő vagy hírlapíró? A közembernek, tanárnak, tisztviselőnek, a szülőnek mi a nyelv, az anyanyelve? A mindennapi megértés – megértetés alapeszköze. És nem mindegy, hogyan használjuk. Védenünk kell, mert veszélyben van. Sokan féltjük, ezért kell védenünk!
Minden nyelvet sok-sok hatás ér: más nyelvek, divatok, a fejlődés természetes menete. A kisebbségben – szórványban élők nyelve hamarabb „kopik”, hamarabb hígul föl.
Ilyen a miénk is.
Újkori jövevényszavaknak is nevezhetnénk a szerb nyelv hatására a magyarba beágyazódott szavakat. Sajnos, sokan használják őket. Akkor is, amikor kézenfekvő a magyar megfelelője.
Ha a délvidéki magyar gyerekek szokkot isznak, azt nem biztos, hogy az erdélyiek értik. Mert ők meg szukkot szoktak vásárolni, a felvidékiek viszont málnát. És az anyaországiak? Üdítőt, frissítőt, esetleg szörpöt, gyümölcslevet.
Ha már az ivásnál tartunk, nagyon nagy divatja van nálunk a csasztizásnak. Örvendetes családi események (születés, esküvő, diplomálás, munkába állás…) alkalmával illik itallal-étellel kínálni a jó barátokat, ismerősöket, munkatársakat. Még a kevésbé fontos dolgoknál is (pl. a régi autó lecserélése újabbra) jó alkalom az ivásra, lazításra a csaszti. Magyarul: áldomást iszunk, áldomást fizetünk, vagy megkínáljuk a vendégeinket egy pohárkával, fizetünk egy pohár italt, megvendégeljük a barátainkat.
Ha már áll a lakoma, eszem-iszom, nem próbálják az italt vagy a háziasszony főztjét, süteményeit, hanem kóstolják. Esetleg – választékosabban – ízlelik. És ha pozitív a véleményük, nem tetszik nekik, hanem ízlik. Persze, tetszhet is. Az a szemnek a dolga: szemrevaló, gusztusos, dekoratív, ízlésesen tálalt. De ha finom is, akkor ízlik mindenkinek.
Ilyenkor biztos, hogy nincs baj, jó a kedvünk, beszélgetünk. Mégse azt kellene, hogy mondja a házigazda:
- Nincs problém!
Pedig föltűnően sokszor hallani ezt a fölkiáltást. Ha már idegen szóval élünk, használjuk a magyar változatát:
- Nincs probléma!
Még inkább: Semmi baj sincs! Vagy baráti társaságban: Gond egy szál se!
Azt hiszem, minden kisebbségben élő magyar egyetért velem abban, hogy a
körülöttünk élő többség nyelvét el kell sajátítani. Minél jobban! Ne lehessen kisebbségi érzés kútfője a hibás szerb (szlovák, román…) beszédünk. Mégsem szabad a két nyelvet összekeverni, mert a kialakult „makaróni” nyelv senkinek sem válik dicsőségére.
Mgr. Viola Lujza
2014. SZEPTEMBER 2.
[ 21:32 ]
Nagy Lajos karcolatai látszólag az állatokról szólnak, de valójában mindig az emberek tulajdonságait, viselkedését állítják pellengérre. Humoros, rövid, csattanós írásokról lévén szó, a kritika se annyira bántó.A farkas címűben így ír: „A farkas vadállat. Azaz nem is olyan vad. Sőt talán szelídnek is...
2014. JÚLIUS 2.
[ 10:33 ]
Ismerünk olyan szóvicceket, amelyek álösszetétellel, félrehallással jöttek létre, vagy szólásokkal kapcsolatosak.Az álösszetételek olyan szavak, amelyek látszólag lehetnének összetettek is.- Hol terem a CD? – Diszkréten.- Mi kell a babázáshoz? – Bab meg víz.- Mit kapsz, ha egy kerek telekre kastélyt építesz?...
2014. JÚNIUS 5.
[ 22:51 ]
A szóvicc szójátékon, vagy valamely többjelentésű vagy azonos alakú szónak egyidejűleg több értelemben való használatán alapuló vicc. Gyakran élnek vele humoros kedvű íróink, humoristáink, de a mindennapi életben is előfordulnak.Több csoportba sorolhatjuk őket. Talán a legismertebbek az azonos alakú szavakkal alkotottak....
2014. MÁJUS 5.
[ 22:47 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó