A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Tyúkleves
Betűméret:
A frusztrált tyúk. Népdalba lépne, de krítyogása megnevetteti égen a felhőket. Fölszállna ő is vármegyeházra, mint a népdalban megénekelt páva, Ady versébe is betotyogna tán, ám rossz irányba veri szárnyát, ilyen épület, hogy vármegyeház, nincs Zentán, Szabadkán sincs. Van viszont Zomborban, van Szögedében, aztán van ám Pozsonyban is!Álmomban néha a zentai Eugén színháztermében járok. Még a régiben. A dohányszínűt nem ismerem. Szép lehet.
És nem is bagószagú, mondják ismerőseim.
Ám álmomban újfent ott ültem az utolsó sorban, mint egyszer régen valami községi nagyünnepélyen, ott találtak nekem méltó helyet, egy fekete festőművész mellett. De nem volt ez rossz hely, a következő székben Tripolsky Géza ült, kék szakállal, az ég is megirigyelte jó kedélyét, tőle kicsit arrább Kosztolányi Dezső, mellette Józska, akit Csáth Gézának aposztrofálnak az összmagyarok, vérrokonok szorították egymás kezét, mert ők csak együtt igazak, érzékeltették minden lélegzetükkel mivelünk, ezt vallom róluk én is. Akkor nem, réges régen, a Jóskának nevezett festőművész idején, de most, januári álmomban, megtörtént a kristálycsoda, egyszerre ordítottak föl nagyjaink, és hánytak. Öklendtek erre a világra. Szemükben könny megtermett.
A frusztrált tyúk. Fazékba nem mászna, viszont ott a helye! És bele is kerül a lébe!
Azonban, ez az igazság, fazékba kerülés előtt, kedvenc szárnyasunk rádiót hallgat és povedál, ezer évvel a teremtés után, aztán levest kóstolgat, cuppog a kanálnak gyönyörűségében, amely lét a szerencsétlen sorsú Olga főzött egy szabályosan kivégzett tyúkból. Ó, nem is a szerencsétlen sorsú Olga főzte azt a pompás tyúklevest, belesegítettek abba más ujjacskák is, ám ezeket céklaságuk miatt soha nem becézték, mert a doktor úr konyhájában lomposnak látszó cselédlány emelgette a födőt és pucolta a sárgarépát. Doktor úr lehántott mindig minden lomposságot. A főzőlányról is. Aztán a pendely alatt megteremtett a csoda! Ha ő érintette a szökőkutat, gyöngy víz lövellt az egekbe. Mindenki tudott csodatételéről. Varázsló volt. És kertet is kerített. Varázsló kertjében született a legszebb gyémánt rózsaszín kosárban.
Elég az hozzá, frusztrált tyúkunk fazékba kerül. Puhára főzik.
Micsoda aranykarikák!
Korcsolyázó angyalok hozsannát csomagolnak uzsonnára.
Ám tálaljuk már ki azt a különös étket! A vasárnapi asztal damasztja megnyugtató horizont.
Herceg János mond a fölemlített jó ebédhez tósztot, Faluműsorban, Rádió Noviszád!
Élj Tito elvtárs, vesszen a zsarnok, éljen a partizán!
Közben nyög a zentai Tisza-part, fölzokog; vérpiros a szabadkai homok: Herceg kitörli agyából az Ár ellen szövegét! Mayer Ottmár letérdel, a sétaerdő legöregebb fáját imádja, Kek Zsigmond németül prédikál!
Ladák azt sántikálja az útvesztőkben, néha magyarok is voltunk, azok leszünk-e esztendőre?
Majtényi hozsannát fogalmaz, fehér ló citromoz.
Szakállát tép szénlopó! Csak szakálla van, mint Jézusnak!
Csép talicskáz, járgányának elátkozott kereke kenetlen csikorog, iskolát söpröget a kényszerből békanyálon született dadogó szellem, aki büszke életére és arra, hogy írni tud folyékonyan, sokan lenézik, ki is ő? Közben repedttenyerűnk a vásárolható vajdasági magyar irodalom. Szatyrából a kredencre ugrik a szó! A magyar. A rólunk szóló történet, amelyet az analfabétává gázolt sárgaföld dalolgat.
De szép, de magas a szabadkai szecessziós torony!
Üvegtáblán valaki elkomorul, reszeli kardja élét. Legjobb, ha éles, dalolják nemzetőrök, Kossuth köhög. Róth Miksa szarkafészekbe ágyazza ánizsos vitrázsait. Napsugár nem énekel!
Középiskolás gyerekek figyelnek valamely magyarórán, a magyartanárnő axiómákat tudatukba tetovál. Indulhatsz világgá, hetedhét országon át, szegényember minden gyermeke!
Mondom, én nem láttam a fölújított zentai termet, de ismerőseim szerint, akik jelen voltak a fanfárfújások pillanatában, a szegény kis gyermek, Dide bizony ott volt, meg Józska is bizony ott volt. Nekik, szerencsére, az utolsó széksor jutott. De éppen odahánytak. Abba a legutolsó sorba. A fal mellett. Pontosabban fogalmazva, a mi nagyjaink, valami miatt, okádtak, mint a Murányi kutyája! E szóláshasonlatot Zentán nagyon értik!
És én fölébredek, rohanok vizelni, olvasom a díszbeszédet, mert nyomdafestékre értékelték, és eszembe jut valami kétes szervezet kétes díja.
Ám Herceg János a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Csépe énekelget a Bajai-temetőben. Szép hangja van most is. Sok népdalt ismer. És még mindig tud szalonnázni kézből. Jobbkézben a bicska..! Búcsúhelyen legjobb barát.
Idegen mókuskák ugrálnak a zentai Tisza-part vadgesztenyéin, vidámak és megmosolyogtatnak.
- Azért ganézzuk már ki az istállónkat – szólal meg Csépe Imre, a napszámos, kezében villa, ellőtte tragacs. – Szántónkat újítani kéne!
És megébredek, a fene egye meg az egészet! Hát nem Zentán vagyok a színházteremben, díszülés után, csak itthon, ám földrajzilag messze.
Ágyam mellett ül Desiré és Józska, tényleg hánytak.
Feleségem átkozódik, vödör csörög, fölmosórongy.
- Nyisd ki az ablakot! – szólal bordám.
És kinyitom, ez az egyetlen vészkijárat, ám a frusztrált tyúk visszarakja kétes idomaira agyonázott tollruháját. Itt marad szobám közepén a csudaszárnyas és lejteni kezdi varázstáncát, különlegest, motívumaival megtelik sok-sok vármegyeház díszterme, de gyónni bűneimet mégis a pozsonyi nagytemplomban fogom.
Azért a föloldozást én Zentán keresem, mert hol is kaphatnám máshol?
- Isten mindenütt jelen van, és Jézus is! – réseli koponyám a feleségem. Vésője véres. Tekintete kéjes.
- Kivárom a gyónás után, hogy Úristen miattam Zentára költözzön.
- Te ma meghülyültél!
- Kialszom.
- Úristen és Jézus urunk miattad nem jön soha Zentára.
- Jönni fog. Hidd el, anya, így lesz! Nem miattam fog ideérni, Zenta tetszik neki. Ez olyan város, hogy még az égieknek is tetszik. És ez az én bölcsőhelyem.A tyúklevest meg szereti az Úr. Nagyon szereti! Cérnametélttel. Mert úgy az igazi. Nyolctojásos cérnametélttel. Nem a boltból, a kedves varázsolja világra a csodát. Mert a kedves csodára képes. Ezt az Úr is tudja, vendégünk is néha. Jó tyúkleves mindig hozzánk csalja, és nem is csalatkozik.
- Szerencsés vagy! – bólint rám ebéd után az Úr.
- Tényleg nagy az én szerencsém, Uram! A feleségem, aki lelkemben még mindig zöldszemű lány és pompás étket varázsol asztalunkra, tyúklevesből mindig a legszebbet! Aztán nem átall friss metéltet varázsolni a lé forrása előtt, élvezi, ahogy nézem a tésztagyúrást.
- Mama, nagyon finom a leves!
Unokája hangja és üres tányérja pontos és utolérhetetlen kielégülése.
Herceg János asztalhoz ül, csönd lesz egy pillanatra. Tekintete körbefut, én itt sem vagyok, érzékelteti, ám jó nálatok lenni!
- Én szeretem a tyúklevest! – deklarálja Csépe Imre. – Biztosan szedek újra! Szabad?
- Szabad – bólint feleségem.
Csodáról beszélnek szép Szabadkánkon, Csépe Imre alighanem megéledt!
-Legyen szép napunk! – sóhajtom. Ez a legtöbb, mit tehetek.
A frusztrált tyúk nehézkesen kilép a fazékból, lassan lehúzza gatyáját.
2012. január 23.
Balogh István
Ismét egy csodás, gyermekkacajtól hangos hetet zárt a Hunyadi János Általános Iskola, ugyanis október első hetében került megrendezésre a gyermekhét.Ezen a héten minden a gyerekekért van. Nincs felelés, és házi feladat is csak módjával. Ami még ennél is fontosabb, a programot is maguknak állíthatják össze. Így...
2017. OKTÓBER 7.
[ 11:32 ]
Szeptember elsején a Hunyadi János Általános Iskola újra megnyitotta színes kapuit tanulni vágyó diákjai előtt. A gyerekek kis csoportokban állva beszélgettek a nyaralásról, a táborokról, megannyi életre szóló élményről. Ezen a napon hivatalosan is véget ért a hosszú nyári szünidő, kezdetét vette egy új, másféle...
2017. SZEPTEMBER 2.
[ 7:12 ]
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében a hetedik Gion-tábort tartották az elmúlt hét folyamán az újvidéki Apáczai Fiúkollégiumban. A Gion Nándorról elnevezett egyhetes ingyenes táborba a tavalyi olvasási verseny döntőjében elért eredmények alapján juthattak be az általános iskolák tanulói. Az első...
2017. JÚLIUS 30.
[ 18:14 ]
