Amikor tényleg farkasordító volt a farkasordító hideg

A zord időjárás megcáfolta azokat, akik az éghajlati változásban, a globális felmelegedésben és ki tudja még milyen elméletekben bízva már elkönyvelték, hogy az idei tél sem eszi meg az előre bekészített tűzrevalót, marad belőle a jövő évire is. Látjuk, hogy nem így történt, a népi meteorológiának lett igaza, s gyertyaszentelőkor a medve, miután meglátta az árnyékát, nagyon gyorsan visszafordult a barlangjába. Talán még a küszöbig sem ért el, máris jött a temérdek mennyiségű hó és „mínusz”.
Magyarországon a hivatalosan jegyzett legalacsonyabb hőmérsékletet -33 fok. 1929. február 10-én mértek Kecskeméten. A budapesti rekord is 1929 februárjához kötődik, -23,4 °C, akárcsak a legnagyobb mélységű talajfagy, amely kb. egy méter volt, Debrecenben.
Hogy akkortájt Dél-Bácskában milyen idő járta, a korabeli sajtóból értesülhetünk. A Délbácska 1929. februári 6-ai száma arról számol be, hogy a rendkívül hosszantartó hidegnek köszönhetően a Szerémségből a Duna jegén betörtek Bácskába a farkasok. Először Újvidék határában, a várostól 15 kilométerre Miodragović Ilija cseneji tanyáján tűntek fel. A tanyatulajdonos négyéves kisfia vette észre a szállás körül ólálkodó állatokat, amelyek közül az egyik üldözőbe is vette. A gyerek megrémült, de azért sikerült neki idejében az istállóba menekülni. A tanyagazda, látva a veszélyt, nyomban puskát ragadott, és több lövést adott le az öt hatalmas állatra, ám azok végül valahogy kereket oldottak. Ekkor kezdődött el a hajsza. A tanyán levők közül többen lóra ültek, és üldözőbe vették a farkasokat, amelyek a járeki elemi iskola felé menekültek. A gyerekek éppen elhagyták az iskola épületét, hazafelé tartottak volna, de a farkascsorda láttán visszaszaladtak az iskolába. Az illetékesek azonnal bezárták az iskola összes termeit, aki csak tehette a farkasok nyomába eredt. A csaknem egy óra hosszan tartó üldözés során Miodragović Milan célba vette a falka élén menekülő vezérállatot, és egy pontos célzással leterítette. A többi ordas részben Újvidék, részben meg Temerin irányába menekült. A hajtóvadászat egy darabig még tartott, míg csak a falka nyomtalanul el nem tűnt. A nem mindennapi zsákmányt, a jól kifejlett, negyven kilós nőstényfarkast bevitték a járeki községházára, ahol a lakosság is megtekinthette. A főszolgabíró nyomban erélyes rendszabályokat léptetett életbe a garázdálkodó farkascsordák ellen, melyhez csatlakozott a becsei és újvidéki szolgabíró is. Az országúton felfegyverzett parasztok álltak őrt, az elemi iskolát pedig valóságos kordon vette körül, s éberen figyelték az állatok esetleges újbóli visszatérését. Erre annál is inkább szükség volt, mert abban az időben a környékbeli falvakból több száz német nebuló látogatta a járeki iskolát.
Az 1929-es farkasjárás megmaradt a temerini magyarok emlékezetében is. Morvai Mihály (sz.1912-ben) amikor csak unokájával Újvidékre utazott, a székváros temerini úti bejáratánál levő vaskeresztre mutatva mindig elmondta, gyerekkorában olyan nagy hideg volt, hogy még a farkasok is megjelentek. „Enné a keresztné a farkasok megtámadtak egy drótostótot, akinek [azonban] sikerűt idejibe főmászni a vaskeresztre, de olyan hideg vót, hogy mire a farkasok elmentek, ő bizony megfagyott a kereszten”.
Ádám István

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban