A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Az állam felelősségéről
Betűméret:
A holland állam bűnös. Többnyire ezzel a címmel járta be szűkebb világunkat a sajtó révén a hír, hogy a hágai fellebbviteli bíróság megváltoztatta egy ottani kerületi bíróság korábbi, az állam bűnösségét tagadó ítéletét, és kimondta, hogy a holland állam a felelős a pert indító rokonok hozzátartozóinak, azaz három bosnyák férfinak a haláláért az 1995-ös srebrenicai tömegmészárlás idején, amikor a boszniai szerb egységek Ratko Mladić vezetésével kiontották 8000 bosnyák életét. Az áldozatok hozzátartozói azért perelték a holland államot, mert a holland katonák az ENSZ békefenntartó erőinek tagjaként a biztonsági övezetnek nyilvánított Srebrenicában nem védték meg a három férfit, hanem átadták őket a szerb katonáknak és azok a tömegmészárlás áldozataivá lettek.A holland katonák 1995-ös srebrenicai tehetetlenségét Hollandia nem heverte ki. A bevonuló szerb katonákkal körülvett, békefenntartónak oda rendelt, és magukra hagyott fiatal katonáknak az ijedt arcát láthatta a világ. A holland kormány lemondott, erkölcsi felelősséget vállalva a történtekért, a katonák többsége pedig a lelki teher nyomása alatt sohasem tudott visszatérni a normális életbe... A történtek hátteréről, a nemzetközi közösség tehetetlenségének okairól sok mindent nem tudunk még, annyi azonban tény, hogy Hollandia az Egyesült Nemzetek Szervezetét tette felelőssé, amiért katonáinak „nem voltak eszközeik” a tömegmészárlás megakadályozására.
A mostani bírósági ítéletnek sokk-hatása van és szembesít a kérdéssel, meddig bújhatnak el felelős, és döntésekkel felhatalmazott emberek egy kollektív testület felelőssége mögé. Adott esetben az állam felelőssége mögé, és még tovább menve az ENSZ illetékes testületének a felelőssége mögé. A Hágában folyó Mladić per során több mint tíz év elmúltával – feltételezem – kirajzolódik, hogy a 20. század végén, a második világháborús szörnyűségekből nem tanulva – Európában hogyan történhetett tömegmészárlás, ENSZ katonákkal a térségben.
De, a mostani hollandiai bírósági ítélet sok más kérdést is felvet a délszláv háború kapcsán, még akkor is, ha netán a kormány fellebezésére egy másik ítélettel a holland államot mégis felmentik.
Ez az ítélet tudatosítja, hogy az államnak igenis van felelőssége az egyénnel szemben, és hogy az államapparátusban dolgozó minden egyes ember része annak a gépezetnek, ami ezt a felelősséget megtestesíti. És ezzel majd eljutunk az egyén felelősségéhez, a parlamenti választásokon bizalmat kapott emberek és pártok, meg az általuk szakértőként helyzetbe hozott tisztségviselők munkájának számonkéréséhez, a háború alatti és utáni időszakra vonatkozóan is. Lám, így visszamenőleg, tíz év távlatából is.
Nem szeretnék a hollandiai ítéletet az interneten kommentálók hibájába esni, és azonnal kontrázni, hogy más nemzetnek (nemcsak a bosnyákoknak, „hanem bizony a szerbeknek”) is lenne oka a perre és a kártérítésre, ez az egyedi eset által azonban megerősödhetnek azok a felelősségért kiáltó gondolatok, amelyek a délszláv háború következményei miatt a vajdasági magyar településeken és a szórványban egyaránt az aktuális események terhe alatt fogalmazódnak meg. Az élettér elvétele (távozásra kényszerülés, munkahelyvesztés, az érvényesülés akadályoztatása, az állam által támogatott üzleti-nemzeti érdekszférák léte, ahol kisebbségeknek hely nem jut – a privatizációs visszaélésekről nem beszélve), a hétköznapi életünk kultúrájába való belerontás (aszfaltra nem köpünk!), a lopások tolerálása miatt emberéleteket veszélyeztető felelőtlenség (a betegnek oxigént szállító rézhuzalt kórházban nem vágunk el és nem lopunk!), és végül, de nem utolsó sorban a települések nemzeti összetételének szervezett megváltoztatása...
A tagadás ellenére, hogy Vajdaság újabbkori betelepítése nem volt szervezett, a szándékosság gyanúja égbe kiált: miért üres most Szerbia Belgrádtól délre olyannyira, hogy Albániából hoznak menyasszonyokat az elnéptelenedett falvakban „magnak megmaradt” magányos férfiak? Az állam kisebbségek iránti viszonyulásának beszédes tükre lesz a népszámlálás és az adatok közti összefüggések összehasonlító elemzése. Esetünkben konkrétan a magyarok-lakta vajdasági települések legújabb adatai, és a húsz évvel ezelőtti állapotokkal való összehasonlítás. Jogtudósok szakértelmének, a magyar politikumnak és az egyes ember bátorságának a függvénye lesz, hogy a statisztikai adatoknak bizonyíték-értéket adjanak és az államot a felelősség terhe alatt rákényszerítsék olyan feltételek megadására, amelyek által a kisebbségi lakosságnak vétójoga lesz közösségi-egzisztenciális kérdésekben. A kisebbségi települések nemzeti összetételének erőszakos megváltoztatása nemzetközileg tiltott, s ha megtörténik, az bűn. Az állam bűne, amely lehetővé tette. Meg a nemzetközi közösségé, amelyik eltűrte. És ebben a vonatkozásban is felmerül az állam felelőssége, adott esetben itt, Szerbiában.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Az introspekció önmegfigyelés. Az a képesség, hogy felismerjük a bennünk zajló folyamatokat, a megérzéseink alapján következtetéseket vonjunk le, megfogalmazzuk álláspontjainkat, és végső soron sok-sok információt raktározzunk önmagunkról. A belgrádi egyetem bölcsészkarán, a pszichológia csoportban egykoron, még a...
2025. JÚLIUS 31.
[ 22:02 ]
Ez a szerencsétlen orosz-ukrán háború a maga puszta valóságában számos múltban eltemetett érzelmet hoz felszínre. A délszláv háború emlékét is, aminek direkt következménye volt a vajdasági magyar közösség létszámának drasztikus csökkenése. Az állami gondatlanság okán is jelentkező menni vagy maradni örök drámája...
2025. JÚLIUS 21.
[ 15:48 ]
Régen, amikor valami baj volt Szerbiában – mikor nem volt? – baráti körben gyakran mondogattuk, hogy bezzeg, ha sikerült volna bejutni az EU-ba, minden másként lenne, hiszen az európai játékszabályokhoz igazodva erősebb lenne az államapparátus felé alkalmazott kontroll, nagyobb lenne a jogbiztonság, és az emberek...
2025. JÚLIUS 12.
[ 19:53 ]
