A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Az állam felelősségéről
Betűméret:
A holland állam bűnös. Többnyire ezzel a címmel járta be szűkebb világunkat a sajtó révén a hír, hogy a hágai fellebbviteli bíróság megváltoztatta egy ottani kerületi bíróság korábbi, az állam bűnösségét tagadó ítéletét, és kimondta, hogy a holland állam a felelős a pert indító rokonok hozzátartozóinak, azaz három bosnyák férfinak a haláláért az 1995-ös srebrenicai tömegmészárlás idején, amikor a boszniai szerb egységek Ratko Mladić vezetésével kiontották 8000 bosnyák életét. Az áldozatok hozzátartozói azért perelték a holland államot, mert a holland katonák az ENSZ békefenntartó erőinek tagjaként a biztonsági övezetnek nyilvánított Srebrenicában nem védték meg a három férfit, hanem átadták őket a szerb katonáknak és azok a tömegmészárlás áldozataivá lettek.A holland katonák 1995-ös srebrenicai tehetetlenségét Hollandia nem heverte ki. A bevonuló szerb katonákkal körülvett, békefenntartónak oda rendelt, és magukra hagyott fiatal katonáknak az ijedt arcát láthatta a világ. A holland kormány lemondott, erkölcsi felelősséget vállalva a történtekért, a katonák többsége pedig a lelki teher nyomása alatt sohasem tudott visszatérni a normális életbe... A történtek hátteréről, a nemzetközi közösség tehetetlenségének okairól sok mindent nem tudunk még, annyi azonban tény, hogy Hollandia az Egyesült Nemzetek Szervezetét tette felelőssé, amiért katonáinak „nem voltak eszközeik” a tömegmészárlás megakadályozására.
A mostani bírósági ítéletnek sokk-hatása van és szembesít a kérdéssel, meddig bújhatnak el felelős, és döntésekkel felhatalmazott emberek egy kollektív testület felelőssége mögé. Adott esetben az állam felelőssége mögé, és még tovább menve az ENSZ illetékes testületének a felelőssége mögé. A Hágában folyó Mladić per során több mint tíz év elmúltával – feltételezem – kirajzolódik, hogy a 20. század végén, a második világháborús szörnyűségekből nem tanulva – Európában hogyan történhetett tömegmészárlás, ENSZ katonákkal a térségben.
De, a mostani hollandiai bírósági ítélet sok más kérdést is felvet a délszláv háború kapcsán, még akkor is, ha netán a kormány fellebezésére egy másik ítélettel a holland államot mégis felmentik.
Ez az ítélet tudatosítja, hogy az államnak igenis van felelőssége az egyénnel szemben, és hogy az államapparátusban dolgozó minden egyes ember része annak a gépezetnek, ami ezt a felelősséget megtestesíti. És ezzel majd eljutunk az egyén felelősségéhez, a parlamenti választásokon bizalmat kapott emberek és pártok, meg az általuk szakértőként helyzetbe hozott tisztségviselők munkájának számonkéréséhez, a háború alatti és utáni időszakra vonatkozóan is. Lám, így visszamenőleg, tíz év távlatából is.
Nem szeretnék a hollandiai ítéletet az interneten kommentálók hibájába esni, és azonnal kontrázni, hogy más nemzetnek (nemcsak a bosnyákoknak, „hanem bizony a szerbeknek”) is lenne oka a perre és a kártérítésre, ez az egyedi eset által azonban megerősödhetnek azok a felelősségért kiáltó gondolatok, amelyek a délszláv háború következményei miatt a vajdasági magyar településeken és a szórványban egyaránt az aktuális események terhe alatt fogalmazódnak meg. Az élettér elvétele (távozásra kényszerülés, munkahelyvesztés, az érvényesülés akadályoztatása, az állam által támogatott üzleti-nemzeti érdekszférák léte, ahol kisebbségeknek hely nem jut – a privatizációs visszaélésekről nem beszélve), a hétköznapi életünk kultúrájába való belerontás (aszfaltra nem köpünk!), a lopások tolerálása miatt emberéleteket veszélyeztető felelőtlenség (a betegnek oxigént szállító rézhuzalt kórházban nem vágunk el és nem lopunk!), és végül, de nem utolsó sorban a települések nemzeti összetételének szervezett megváltoztatása...
A tagadás ellenére, hogy Vajdaság újabbkori betelepítése nem volt szervezett, a szándékosság gyanúja égbe kiált: miért üres most Szerbia Belgrádtól délre olyannyira, hogy Albániából hoznak menyasszonyokat az elnéptelenedett falvakban „magnak megmaradt” magányos férfiak? Az állam kisebbségek iránti viszonyulásának beszédes tükre lesz a népszámlálás és az adatok közti összefüggések összehasonlító elemzése. Esetünkben konkrétan a magyarok-lakta vajdasági települések legújabb adatai, és a húsz évvel ezelőtti állapotokkal való összehasonlítás. Jogtudósok szakértelmének, a magyar politikumnak és az egyes ember bátorságának a függvénye lesz, hogy a statisztikai adatoknak bizonyíték-értéket adjanak és az államot a felelősség terhe alatt rákényszerítsék olyan feltételek megadására, amelyek által a kisebbségi lakosságnak vétójoga lesz közösségi-egzisztenciális kérdésekben. A kisebbségi települések nemzeti összetételének erőszakos megváltoztatása nemzetközileg tiltott, s ha megtörténik, az bűn. Az állam bűne, amely lehetővé tette. Meg a nemzetközi közösségé, amelyik eltűrte. És ebben a vonatkozásban is felmerül az állam felelőssége, adott esetben itt, Szerbiában.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]
