A háttér is látszik
Betűméret:
Amikor a Magyar Szó belgrádi tudósítója voltam, a parlamenti ülések alkalmával néhány kényszerhelyzetet kivéve sohasem támaszkodtam a gyorsírói jegyzetekre. Pedig nagyon jó jegyzetek készültek, amelyek nagyon gyorsan meg is érkeztek az újságírókhoz, akik között az államnyelveken tudósítók olykor nagyon kényelmes megoldáshoz folyamodtak: a jegyzetekben kijelöltek néhány bekezdést, és máris diktálták a jelentést. Az igazságot azonban mindenki tudta. A jegyzetek csak mankók, a tudósítás pedig úgy jó, ha értjük a parlamenti vita hátterét, az egyes mondatok hangsúlyának a mélységét, egy-egy testbeszéd utalásait. Ezért figyeltünk és tudósítottunk sokan a saját interpretációnk szerint, a gyorsírói jegyzetek pedig esetleges későbbi elemzésekhez szolgáltak jó alapul...Ha most lennék tudósító, a szerbiai parlamentnek a legújabb koszovói válság kapcsán megtartott szombati rendkívüli ülésén készült gyorsírói jegyzetek között mindenképpen Ivica Dačić kormányalelnöknek, szerb belügyminiszternek, a szocialisták vezetőjének a felszólalását keresném ki és elemezgetném minden mondatát – mert érdemes lenne. Ő volt az, aki a hatalmi koalícióban megpróbált őszintén beszélni, utalván arra, hogy minden eddigi Koszovó-politika csődöt mondott. De mivel az ülés a könnyű szólamok pufogtatásának vonalán a nagyközönséghez szólt, a könnyebb ellenállás mentén haladva megvédte magát minden támadási felülettől, és azzal kezdte : a válságnak az albán szeparatisták az okai. Ha zárt ülés lett volna, bizonyára másként beszélt volna. De vigyáznia kellett, hiszen amikor korábban nyilvánosan elmondta a Koszovó felosztásáról megfogalmazott ötletét, nem aratott babérokat. Mégis kimondta azt, amivel a szerb társadalom nem képes szembenézni: hogy a szerbek és az albánok között mindenféle államalakulatban és mindenféle rendszerben megvoltak az ellentétek, és a történelem során kevés az a találkozási pont, ahol szerb-albán egyetértésről lehet beszélni. Ha pedig így van évszázadok óta, és különösen így van a Balkán-háborúk és 1912 óta, amikor Koszovó területe Szerbiáé lett, s amikor az ottani lakosság számára egy nehéz életszakasz kezdődött az új államalakulatba való beilleszkedés kényszere alatt (az ottani szerbeknek sem volt könnyű a katonai-rendőri rezsimben), mint ahogy 1918 után a belgrádi diktátummal szembesülve a Vajdaság területén élők nagy részének az életében is – főként a magyarok esetében – a kényszerű alkalmazkodás nehéz időszaka következett. És persze itt kell kimondani, hogy a szerb-magyar viszony a korábbi évszázadokban sem volt felhőtlen.
A nehéz időszak tartalmáról a lakosság nemzeti összetételének az alakulását szemléltető számadatok szólnak a legbeszédesebben, ám jelen esetben maradjunk Dačićnál: azt kérdezte, hogyan képzeli el a nemzetközi közösség a multietnikus Koszovót most, a tartomány függetlenségét támogatva (és a napokat számolva, hogy a teljes függetlenség esetén Koszovó mikor csatlakozik Albániához), miközben korábban a koszovói albánok a multietnikus Koszovóról szóló elképzelést megvalósíthatatlannak tartották a demokratikus Szerbia keretén belül? És ha az Szerbián belül nem volt lehetséges, akkor most, Koszovón belül, méginkább nem lesz az, és a kisebbségben élő szerbekre az asszimiláció, a beolvadás várhat...
Ha egy nemzeti közösség kisebbségi közösségként egzisztál, az előbb-utóbb fogyni kezd – következtethető ki a miniszter előző mondatából, és aki jól ismeri a Szerbián belüli viszonyokat mindenütt, nem nehéz megtalálnia az analógiát. A kisebbségek fogyásának vagy beolvadásának az okai között általában a világban mindenütt a többségi nemzet arroganciája, és a kisebbségi nemzet iránti olyan viszonyulása keresendő, amely kizárja a toleranciát és az egyenjogúságot. Ezeknek a fogalmaknak a mi környezetünkben tapasztalt jelentéstartalmáról vitatkozni ugyan lehet, annyit azokban mindenki lát: a kisebbség-többség viszonya nem felhőtlen. És az van lépéselőnyben, aki valamilyen vonatkozásban erősebb. Azonban a mély tartalmat a szerb államnak is látnia kell, és látja is: nem vezet jóra, ha az erőviszonyokra építkezik egy többnemzetiségű közösség, mint ahogy Koszovó példája is bizonyítja.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




