A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Merre van Janko Sibinjanin?
Betűméret:
Barátnőm Németországban élt, ma is nagyon jól érzi ott magát (ott van az otthona), de itthon talán mégis jobban (itthon is otthon van), hiszen gastarbeiteri karrierjét megelőzően annyi mindent megtapasztalt itthon, éppen Nagykikinda környékén, hogy nagyobb kritikai rálátással mer gondolkodni eseményekről, jelenségekről , mint amott, ahol bevallása szerint még mindig külföldinek tartja magát… De itt itthon van, mondja, és nem érti, hogy itt, ahol emlékezete szerint az ötvenes és hatvanas években annyi magyar a kétkezi munkájával építette ezt az országot, miért kell minden eszközt megragadni a magyar-ellenesség építésében?
Eme politikai kommentárnak is beillő kérdésére a magyarázat a nevezett szöveg folytatásában található, ahol két mondat mindent elmesél. Az egyik: „Az első világháborúig terjedő időszakban a gimnáziumba többségében német és magyar nemzetiségű tanulók jártak és ezért az iskolát igen kevés szerb gyerek látogatta, és a gimnáziumba járó kisszámú szerbnél is elfojtották a nemzeti tudatot, és magyar szellemiséget vittek (az oktatásba)”. A másik: „Az iskolát 1858-ban alapították reálgimnáziumként, német nyelven, de magyar nyelven is folyt tanítás, s 1919 március 1-je óta szerb a tanítási nyerb.”
Ezek a mondatok tényekről beszélnek. Ott, ahol német meg magyar volt a tanítási nyelv (s nem biztos, hogy helyes volt, hogy nem volt szerb is), egyszerűen fordult a kocka, s mintha a lakosság sokszínűsége is törlődött volna, az új állam új feltételeket diktált. Hogy milyen szellemiségben, azt a nevezett cikk nem írja, de nem is fontos, hiszen a cikkiró számára és mindannyiunk számára magától értetődő...
Viszont amit egy másik cikk még csak meg sem említ, az igenis fontos, ez pedig ezen az újvidéki nyárból ellopott röpke késő délutáni órában engem nem hagy nyugton. Megkönnyebbülök, hogy elmondhatom. Több hírforrásból is leellenőriztem, mi hangzott el egy augusztus eleji belgrádi sajtótájékoztatón, és arra a következtetésre jutottam, hogy a belgrádi katolikus érsekségben a déli harangszó hagyományának megteremtéséről való megemlékezéseket ismertető tájékoztatón (a megemlékezéseket nem a történelmi esemény évfordulóján, július 22-én tartották, hanem augusztus elején) nem hangzott el Hunyadi János neve. A sajtótájékoztatón szó volt arról, hogy a keresztényeknek a török hódítók feletti 1456-os belgrádi győzelme sokban a Kapisztrán Szent János vezette 4000-es keresztes seregnek köszönhető, meg hogy a győzelem alkalmából rendelte el III. Kallixtusz pápa a déli harangszó állandósítását , és hogy annak éppen most van az 555. évfordulója, s hogy mindez azt üzeni, hogy Belgrád mindig is kapcsolatban állt Európával és Európa Belgráddal... Hunyadi János neve sehol. Még Janko Sibinjaninként sem. Sem a fényes győzelem, sem augusztus 11-ei váratlan halála kapcsán. És ha már a törökverő magyar hadvezérnek - Mátyásnak, az egyik legnagyobb magyar király apjának - a nevére nem emlékeztetnek a szerb közvéleményben ilyen fontos évforduló kapcsán (pedig hőstetteit a szerb népdalok is megénekelték), akkor hogyan jut el a közvélemény tudatába az a tény, hogy ezt a győztes csatát Belgrádban, az akkori Nándorfehérváron bizony magyarok is vívták Európáért? Törlődik a magyarok történelemformáló jelenlétének ténye, mint 1919-ben a német és magyar tanítási nyelv a kikindai gimnáziumban? Vagy mint a szerb közvéleménynek szánt megannyi információban, amelyekben a Monarchia kapcsán csak a távoli osztrákokat említik, és messzire kiált a magyar királyság történelmi jelenlétéről szóló tudatos elhallgatás ténye... És mindezt hangosan kimondva már nem is értem, miért foglalkoztat mindez, hiszen az újvidéki strandon még mindig szép a homok, a Duna még mindig csillog az immár kigyúló lámpák fényében és megnyugvással mondhatom, hogy a strand szerbül is még mindig štrand és nem lett plaža belőle. De a hangulat pillanatnyi csábítása ellenére mégis leírom: érzésem szerint tudatos, hogy a magyar múltról mi kerül és mi nem kerül a szerb közvélemény elé.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]
