A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Sok hűhó egy vádlottért
Betűméret:
A másfél évtizedes bujdosás alatt sikerült őt nemzeti hőssé magasztosítani a köztudatban, sziklaszilárd jellemű, rettenhetetlen vitézzé, aki önfeláldozóan küzd a nemzeti érdekekért - még ha olykor kissé kegyetlenebbül is (lásd: nyolcezer srebrenicai civil áldozat), mint amit az úgynevezett háborús szokásjog megenged. S aki inkább megöli magát, mintsem hogy a népárulók és az ellenséges érzületű hágai ítészek kezére kerüljön!
Ezzel szemben ki került elő a kies bánáti ugarról, a lázárföldi rejtekhelyről?
Egy megtört, megrokkant, jócskán szenilis öregember, aki összevissza fecseg múltról és jelenről. És aki szemmel láthatólag alig várta, hogy a kétbalkezes zsaruk végre a nyomára bukkanjanak.
Azért is húzta meg magát tulajdon nagybácsikájánál, a földijei, vagyis boszniai telepesek lakta faluban, gondolva, ennél könnyebb nyomozói feladattal már nem is blamálhatta volna magát. Se álszakáll, se hamis identitás. Csakhogy ki nem tette a táblát: itt keressetek!
És nem hogy nem használta fegyverét, amikor letartóztatói betoppantak szobájába (pedig állítólag két pisztoly is volt a keze ügyében!), hogy hősiesen védje magát, hanem minden harag és felháborodás nélkül még gratulált is a komandósoknak, mondván: „Elismerésem! Megtaláltátok, akit kerestetek!”.
A különleges alakulat tagjai megkönnyebbülten vetették le golyóálló mellényeiket, fölösleges volt a nagy izgalom, talán még a veszélyességi pótlékot is eltörölhetik szájuktól. Az akció parancsnoka visszaküldte Belgrádba a páncélozott rohamkocsikat, melyeket arra az eshetőségre készítettek elő, ha netán golyózápor fogadná őket.
A legnagyobb zaj, ami az egész akciót kísérte, az volt, amikor becsapták a rabszállító ajtaját.
Szertefoszlottak a mesék a negyven marcona testőrről, a földalatti bunkerokról, amelyekben a nagy stratéga száműzetésének keserű napjait morzsolgatja, miközben szeretett nemzete jövőjéért aggódik és azon tépelődik Nagy-Szerbia térképe előtt, hogy miként kellett volna megsemmisítő csapást mérni a törökfajzat bosnyákokra.
Talán még nagyobb a kiábrándulás, mint a másik palei hős, Radovan Karadžić esetében, aki ugyancsak méltatlannak mutatkozott a nemzeti eszménykép szerepére. Ő legalább megpróbálta orránál fogva vezetni a nyomozókat bozontos álszakállával és csodatevő ingájával. Miközben az elfogatási akciók zajlottak, bátran megtartotta szeanszait, és álhatatosan gyógyítgatta a belgrádi elit merevedési problémákkal küzdő férfi tagjait.
A zökkenőmentes letartóztatás feletti örömélmény okozhatja, hogy úgy is bánnak a tizenhat év után kézrekerített szökevénnyel, mint egy jóságos apókával, aki ifjú korában elkövetett ugyan egy-két disznóságot, de hát az idő mindent megszépít. És Hágában úgyis megbűnhődik majd érte.
Alig helyezkedetett el a különleges ügyészség fogdájában, máris felkereste őt cellájában Z. Stanković egészségügyi miniszter, talán hogy a börtönkörülményekről érdeklődjön. Nem emlékszem, hogy egy átlagos sikkasztó vagy bankrabló esetében megtette volna ugyanezt az egészségügyi tárcavezető.
Mi több, miután a vádlott kifejezte óhaját, hogy személyesen az ideggyógyász végzettségű házelnök asszony vizsgálja meg, Slavica Đukić-Dejanović egy percig se késett a látogatással.
Az államügyész-helyettes, B. Vekarić azzal dicsekedett egy tévéinterjúban, hogy Mladić mennyire szívélyes volt vele, sőt még meg is dicsérte szépen stuccolt szakállát.
Az újságok arról cikkeznek nagy együttérzéssel, hogy milyen sanyarú körülmények között kellett élnie a vádlottnak, alig futotta neki kenyére és tejre. Egy időben még arra is rákényszerült, hogy kőműves segédmunkásként dolgozzon egy nagybecskereki építkezésen. Ő, a zseniális hadvezér!
Majdnem olyan szegénységben élt, mint egy átlagos kisnyugdíjas, aki egész életében csakcsupán gürizett reggeltől estig.
Ha napokon belül nem szállítják el Hágába, nem csodálkoznék, ha meghívnák egy panelvitára valamelyik tévéstúdióba, a cicababa műsorvezetőnő elé. Mondjuk arról beszélhetne, hogy szükség volt-e pont nyolcezer bosnyákok kivégezni, vagy elég lett volna kevesebb is?
Ám nemcsak a hazafias érzelmű átlagpolgárnak okozott csalódást, hanem például eszmei szövetségesének, Vojislav Šešeljnek is.
A vizsgálóbíróval való egyik kötetlen beszélgetés során ugyanis kicsúszott száján néhány epés megjegyzés. Amúgy, népiesen kreténnek nevezte az őt hősként emlegető csetnikvajdát. Mondván: szégyent hoz a szerb nemzetre a hágai tárgyalóteremben zajló cirkuszolásával.
Mondta ezt egy nappal azelőtt, hogy a radikális párt nagyszabású demonstrációt tartott Belgrádban letartóztatása miatt. Mladić fia is felszólalt a randalírozásba torkoló mítingen, és úgy igyekezett kiköszörülni a csorbát, hogy azt állította: szegény papa, néha összevissza beszél. Igenis nagyra becsüli Šešeljt, mi több: minden vágya az, hogy a vajda vállalja el védelmét Hágában!
Akkora a hűhó a hős tábornok körül, hogy másra már nem is igen terjed ki a média figyelme. Arról például egy szó sem esik, hogy mit éreznek most a srebrenicai özvegyek, hogy ennyi év után megláthatták hozzátartozóik kissé elaggott gyilkosánák képét az újságokban?
Ki tudja, lehet, hogy nekik is megesik a szívük rajta, ha elolvassák, hogy a bujdosás alatt három szélütés érte, és még csak nem is mehetett szanatóriumba.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
