A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Lovasszobrot a Vozsdnak
Betűméret:
Látom már, hogy sok baj lesz még az első megállapodásból, amit Belgrád-Pristina reláción kötöttek a múlt szombaton az uniós nyomásra beindult brüsszeli tárgyalásokon, s amelyet Brüsszel oly lelkesen üdvözölt. Alig hangzott el a bejelentés, máris megkezdődött a pocskondiázás és a hazaárulózás a nemzeti vonal képviselői részéről, mintha legalábbis ország-világra szóló kiegyzés született volna a két engesztelhetetlen fél között. Holott csak arról van szó, hogy az unió és az USA éber felügyelete mellett húszegynéhány év után tető alá hozták az első szerény egyezséget a két fél között, akik eddig képtelenek voltak túltenni magukat az acsarkodáson. Nem az abnormális viszony megszüntetéséről, csupán arról egyeztek meg, hogy szabad mozgást szavatolnak a koszovóiaknak, továbbá kicserélik az anyakönyvi kópiákat és kölcsönösen elismerik az egyetemi okleveleket.
Ha igaz, akkor mostantól a koszovóiak is akadálytalanul közlekedhetnek, ahogyan a földrész többi lakói: a szerbek az egész volt déli tartomány területén, az albánok pedig Szerbia területén. Csakhogy az utóbbiak némi kikötésekkel: nem léphetik át az úgynevezett adminisztratív határt pristinai papírokkal, hanem azok alapján ideiglenes szerb papírokat kapnak. Autójuk pedig ideiglenes szerb rendszámtáblát. És természetesen nem ismerik el a koszovói útleveleket sem. Azokkal legfeljebb Montenegróba vagy Albániába utazhatnak.
Úgyhogy a nyomor és a munkanélküliség elől menekülő albánok továbbra is a minden hájjal megkent, szerencsére nemzeti és faji előítéletektől mentes szerb embercsempészek szolgálatait kényszerülnek majd igénybe venni, hogy a Horgos környéki zöldhatáron átjussanak a Kánaánnak hitt unió területére.
Miközben a belgrádi hatalom képviselői nem győzik dícsérni magukat az ügyes diplomáciai fogásért és égre-földre esküdöznek, hogy szó sincs a koszovói függetlenség elismeréséről - addig például V. Koštunica szerb demokratái nem kevesebbet állítanak, mint hogy a kormány a legszentebb nemzeti érdekeket árulta el! Nyugati nyomásra gyakorlatilag elismerte az albán szakadárok törvénytelen államát.
-A koszovói bábállam okmányainak elismerésével a belgrádi kormány azok szolgálatába szegődött, akik elrabolták Koszovót Szerbiától! – dörgi a szerb demokraták vezére. Míg a velük rokon radikálisok nemes egyszerűséggel kijelentik, hogy semmit sem ismernek el a megállapodásból, és ha ők kerülnek hatalomra (miután Šešelj vajda hazatér Hágából és győzelemre viszi a nemzeti eszmét), mindent el fognak törölni.
A Kosovska Mitrovica-i szélsőségesek pedig bejelentették, hogy bűnvádi feljelentést tesznek a szerb küldöttségvezető, B. Stefanović ellen hazaárulás miatt.
Máris megjósolható, hogy a jövő tavaszi választásokon ismét Koszovó lesz az egyik fő téma, és hogy az aktuális kormánykoalíció a továbbiakban aligha fogja kockáztatni, hogy jelentősebb engedményt tegyen Pristinának és az EU-nak, ha nyeregben akarnak maradni. Láthatták, hogy már Mladić tábornok letartóztatásával is majdnem túlfeszítették a húrt: már megjelentek a házfalakon a Tadić elnököt usztasaként és hazaárulóként „népszerűsítő” feliratok.
Egy ismert újvidéki tájkun villájának falát is telefirkálták hasonló üzenetekkel, szegény tulaj, azóta már másodszor pingáltatta át a házát, nehogy még zokon vegyék demokrata barátai.
Megint csak Koszovó, és megint csak kicsinyes balkáni alkudozások... Az áttörésre, a történelmi kiegyezésre még várni kell. Mondjuk addig, amíg nem lép színre egy De Gaulle formátumú vezető, akinek volt bátorsága szakítani az illúziókkal. Volt bátorsága kiállni a franciák elé, és kimondani: Algéria elveszett.
Egyelőre csak ott tartunk, hogy most már Belgrádban is beismerik: Jugoszlávia széthullásával a szerbek veszítették a legtöbbet. Az egyik fővárosi bulvárlap vonta le ezt a következtetést, miután a felkért szakemberek összevetették az átlagbéreket (ami szégyenszemre itt a legalacsonyabb), a munkanélküliséget, a létfenntartási kiadásokat. És nagy komolyan kiszámították, hogy mennyire téves volt politikai okokból felszámolni a piacokat, szakítani az üzleti partnerekkel.
Egy kicsit elkéstek az elemzéssel, a Vozsdot kellett volna figyelmeztetniük. Akkor, amikor az ősi nemzeti sérelmeken síránkozó nacionalistákkal és az ultrakonzervatív egyházzal szövetkezve nekifogott az ország átszabásának és a határon túli szerbek megsegítésének.
Apropó, Vozsd: kíváncsian várom, hogy mikor fognak lovaszobrot állítani neki mondjuk Ljubljanában, Zágrábban vagy Pristinában? Nélküle talán sohasem valósul meg az álmuk az önállóságról.
Akkori lelkes követői pedig most már csak kesereghetnek, hogy ellenszeneves külföldieknek nézik őket a csodaszép, egykor közös dalmát rengerparton, ahová lassan újra elmerészkednek. És még annak is örülhetnek, hogy nem zúzzák be gépkocsijuk ablakait.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
