A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Jeremić az ATP-listán
Betűméret:
Nem hogy nyakkendő nem volt rajta, hanem még zakó sem. Fehér ing és élére vasalt nadrág helyett márkás pólót és sportgatyeszt viselt, lábán gumipacsni, a hóna alatt teniszütő. Máskor gondosan zselézett frizurája felborzolva, mintha éppen most érkezne egy fárasztó Grand Slam döntőről.
Úgy kacsázott 46-os csukájában, úgy nézett ki, mintha ő lenne a világelső teniszbajnok, Novak Đoković alteregója. Még a tekintete is annyira ködös és zavaros volt, mint Nolénak, amikor eltéveszt egy backhand-et, és a kamera bezummolja az arcát.
Csak hófehér, pipaszár lábai árulták el, hogy nemrég óta foglalkozik sporttal.
A hír futótűzként terjedt el a diplomácia fellegvárában, a legkülönfélébb magyarázatokra adva okot.
- Nekem már régen gyanús volt a viselkedése – súgta a másodtitkár a portásnak. – Az utóbbi időben másról sem lehetett beszélni vele, mint teniszről. A diplomatatáskájából folyton teniszlabdák potyogtak ki, egyik ismert külügyminiszter kollégáját pedig tévedésből Mr. Nadalnak szólította.
- Én is furcsálltam, hogy minden feladatát hanyagolva úgy loholt Đoković egyik meccséről a másikra, mintha ott dőlne el a koszovói kérdés – szólt közbe egy felbukkanó nagykövet. – Csak az utóbbi hetekben előbb Madridban, majd Rómában szurkolt istenített kedvencének, azután rohant Wimbledonba. A döntő alatt folyton bekiabált, szidta a bíró édes anyukáját, ha nem adott meg egy adogatást. Úgyhogy végül Tadić elnöknek kellett lecsillapítania, aki szintén ott szorított a londoni lelátón a szerb csodagyereknek. Mert már mindenki őket nézte, amint három újjal hadonászva harcra buzdították kedvencüket.
- Azt rebesgetik, hogy különös ajánlatot tett Hashim Thaci pristinai vezetőnek – folytatta a másodtitkár. – Kész vele összemérni tenisztudását, és aki nyer, az mondja meg, hogy mi legyen a déli tartománnyal. Egy brüsszeli pályán mérkőznének meg, és Katherine Ashton vállalná a főbírói szerepet.
- Mindez azóta van, hogy Nole egymás után nyeri a nemzetközi tornákat – kapcsolódott be a beszélgetésbe Dragica, a csinos büféslány. – Legutóbb pont olyan csőrös palackot kért, mint amilyenből Novak szokta szopogatni az üdítőt a meccsek szünetében. És azt akarta, hogy minden korty után dobjak oda neki egy törülközőt, amit ő röptében elkap.
- Már az is szokatlan volt, hogy elvállalta a hivatásos teniszezők egyesületének főtitkári tisztségét – jegyezte meg a nagykövet. – Mondtuk neki, hogy előbb talán meg kellene tanulnia a szakkifejezéseket, nehogy a szakmai összejöveteleken valami marhaság szaladjon ki a száján. De azt mondta, hogy nem gond, mert már beszerezte a szakirodalmat, és lázasan tanul.
- Igazából akkor kezdtünk el aggódni az állapotáért, amikor kormánypénzen szerződtetett egy neves külföldi teniszedzőt, hogy készítse fel új pályájára – mondta a másodtitkár. –Azontúl az edzőjét is elcipelte a külügyminiszteri találkozókra, és amikor visszatért a megbízatásból, nem arról beszélt, hogy sikerült ismét lebeszélni egy afrikai hatalmat Pristina elismeréséről, hanem arról, hogy egyre tökéletesebb a fonákja. Legutóbb annyira elragadtatta magát, hogy a Biztonsági Tanács ülésének szünetében felkérte Ban Ki-moon ENSZ-főtitkárt: játszanak néhány szettet az üvegpalota kertjében.
-Szegény Jeremić! – sajnálkozott a büféslány. – Pedig milyen szép pálya állt előtte! Csak ez a hülye tenisz elvette az eszét. Tegnap már azt követelte, hogy gurítsak neki néhány labdát, mint az igazi meccseken a labdaszedő lányok, és ő majd válogat belőlük, mint az igazi ászok.
A sugdalózásnak a külügyminiszter váratlan megjelenése vetett végett. Olyan diadalmasan jött ki a szobájából, mintha éppen a svájci Federerre mért volna megsemmisítő vereséget a kabinet párnázott ajtói mögött.
- Képzeljék el, micsoda boldogság ért! – ujjongott örömében, és vadul pofozta ütőjével a láthatatlan labdát. Félő volt, hogy eltalálja a méregdrága csillárt, amit még komolyabb érdeklődésű elődjei szereztek be.
- Talán a pristinai vezetők feladták a diplomáciai küzdelmet, és készek visszavezetni Koszovót Szerbia kebelébe? – találgatott a nagykövet.
- Egy frászt! Kit érdekel Pristina, ahol azt se tudják, hogy eszik vagy isszák a forehandet! A nemzetközi teniszszövetség örvendeztetett meg a jó hírrel. Közölték, hogy én vagyok a százhuszonötezredik az ATP-listán. Na és hanyadik a Thaci? A százhuszonhatezredik!
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
