A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Újabb diplomáciai diadal
Betűméret:
A kormányelnök egy festői görög szigeten hódol a fürdőzés örömeinek (mint a bulvársajtóban közölt képen látható: jól szabott virágos bermudában), helyettese Kubát választotta vakációja színhelyéül; mások ugyancsak a Jón-, és az Égei-tengerben lubickolnak, és csak néhányan ragaszkodtak a megszokott feketehegyi riviérához. De csak azért, hogy meggyőződjenek: milyen rossz irányban vezeti Milo Đukanović a volt testvérállamot.
Csak az államfő kénytelen az észak-koszovói szerb elöljárókat fogadni, és megnyugtatni őket, hogy semmi sem változik az irántuk való gondviselés terén, csak végre bontsák el azokat a fránya barikádokat, mert oly rossz hírünket keltik a világban. A kormányt kimondottan zavarják a kételkedő mitrovicai aktivisták, akik hol gyújtogatnak, hol lövöldöznek, hol meg fém keresztet állítanak a főút kellős közepén, amikor pedig Borislav Stefanović megbízott a szerb diplomácia újabb nagy diadaláról nyilatkozik.
Természetesen a KFOR-ral kötött megállapodásról van szó, amellyel állítólag pont került a két vitatott határátkelő körüli viszály végére. Legalábbis átmenetileg, szeptember közepéig. Stefanovićnak és Goran Bogdanović Koszovó-ügyi miniszternek sikerült elérnie Erhard Bühler KFOR-parancsnoknál, hogy Brnjak és Jarinje határállomásra nem térnek vissza a pristinai határrendőrök és vámosok, hanem maguk a békeerők katonái ellenőrzik az utasokat. Ellenszolgáltatásként mindössze annyit kell tennie Belgrádnak, hogy rábeszéli a csökönyös nemzettársakat az úttorlaszok eltávolítására.
Ez a fejlemények belgrádi magyarázata; a megállapodás pristinai értelmezése azonban egészen másképp hangzik.
Hashim Thaci kormányfő nem kisebb eufóriával jelentette be, hogy elérték legfontosabb céljukat: érvényt szereztek a szerbiai importtilalomnak, aminek betartatása a KFOR feladata lesz. Vagyis nem az albán vámosok fordítják vissza a határon a szerb szállítmányokat, hanem a nemzetközi békeerők. Ezzel nagy lépést tettek Észak-Koszovó integrációja, továbbá a rend és a törvényesség helyreállítása felé, ami a szerb maffiások hatalmának végét fogja jelenteni.
A pristinai vezetőt hallgatva attól tartok, hogy a Stefanović által emlegetett diadal nagyjából annyit ér, mint főnökének, Vuk Jeremić külügyminiszternek nagy csinnadrattával beharangozott diplomáciai győzelmei Koszovó ügyében – amelyeket követően újabb és a újabb államok ismerték el a pristniai kormányt.
Ha a politikusok (és a közvélemény nagyobb része) egyre lankadóbb érdeklődést is mutatnak a rigómezei történések iránt, a hazafias értelmiség nem nyugszik bele a dologba. Nem bízik a külügy diadalmas offenzíváiban sem, hanem maga lép a tettek mezejére.
A Kosta Čavoški és Brana Crnčević körül tömörülő patrióta alkotók a napokban magához Vlagyimir Putyin orosz kormányfőhöz fordultak levélben, hogy fordítsa vigyázó tekintetét a sorscsapások sújtotta délszláv testvérekre. Intézkedjen, hogy a Biztonsági Tanács hiúsítsa meg a nyugatiak fondorlatait a szeparatista albánok favorizálása céljából.
Egyelőre nincs válasz Vlagyimiréktől, nekik is elég bajuk van a maguk csecsenjeivel, nem hogy még a déli unokatestvérek gondjait is vállukra vegyék.
De nemcsak Čavoškiék, hanem a radikálisok is Oroszország-anyácska oltalmazásában bíznak, sőt a leposavići barikádépítők pólóján is olyan felirat olvasható, hogy „Köszönjük, nagy Oroszországunk!”.
Ivica Dačić belügyminiszter – akit a rossz nyelvek amolyan átváltozó művészként szoktak emlegetni: még senkinek sem sikerült ilyen gyorsan Európa-pártivá vedlenie Nagy-Szerbia pártiból – ugyancsak nyugati ármányságot vél felfedezni a legújabb koszovói események mögött. Nem Thaci fejéből pattant ki a két határátjáró elfoglalásának ötlete, véli a szoci politikus, hanem átgondolt washingtoni és brüsszeli tervről van szó.
Vagyis arról, hogy most, amikor Szerbia már úgyszólván az uniós előszoba küszöbéhez érkezett, és mindennél jobban szeretné át is lépni ezt a küszöböt (legfőképpen a hatalmi koalíció tavaszi választási győzelme okáért), nyomást akarnak gyakorolni Belgrádra Koszovó elismertetése végett. Thaci tehát kiterjesztheti hatalmát a szerbek lakta vidékekre is, mert a belgrádi kormány keze meg van kötve. Nem kockáztathat semmit, mert megint fuccs a tagjelöltségnek.
Ebben a helyzetben, vélik józanabb elemzők, az lehet a megoldás, hogy Belgrád a koszovói szerbek védelmére helyezi a hangsúlyt, és nem a terület visszaszerzésére, ami úgyis reménytelen dolog, és háború nélkül nem is képzelhető el.
Annyira azért nyilván nem sietős a döntés: nyár van, a tengerparton hétágra süt a nap, simogatnak a hullámok, az árnyas vendéglőkben ínyenc falatokkal és mámorító vörösborral kedveskednek a balkáni vendégeknek, kinek van most kedve történelmi döntéseken törni a fejét?
Úgy is egy-kettő itt a szeptember, addig meg talán a leposavićiak is elunják a barikádokon való őrködést.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
