A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Dilemma, ami nincs
Betűméret:
Leckéztetni jön az unió elsőszámú gazdasági hatalmának képviselője, vagy kecsegtető ígéreteket hoz, netán ultimátum elé állítja a szerb hatalmat Koszovó ügyében? Mármint: ha csatlakozni akar az európai elit társasághoz, bizony le kell nyelnie a békát, el kell ismernie az elszakadt tartomány függetlenségét.
Hetek óta folyik a szorongással teli találgatás - és kétségkívül túlteng a borúlátó prognózis. Az itteni aggodalmaknak az ad igazán súlyt, hogy Németország a legnagyobb kereskedelmi partnere az országnak és az első számú befektető, messze-messze túlszárnyalva a patrióták kedvencét, Oroszország-Anyácskát, aki inkább csak hiteget és ígérget, miközben a németek 2000 óta, csendben is minden csinadratta nélkül, csaknem kétmilliárd eurót fektettek be. Ujjat húzni egy ilyen gáláns nagyhatalommal igen nagy botorság lenne.
Pedig Angela Merkel kormánya egyáltalán nem csinál titkot a Belgrádnak szánt üzenetből, ezért a legkevésbé sem számíthatunk valamilyen szenzációs bejelentésre a látogatás alatt, sem pozitív, sem negatív értelemben. Aki akart, az eddig is értett a szóból. Vagyis tudhatja, hogy Berlin nem követeli Szerbiától – mint ahogy a többi vezető uniós ország sem –, hogy formálisan elismerje Pristinát, ez nem feltétele a tagjelöltség megszerzésének. Csupán ahhoz ragaszkodnak, hogy rendeződjenek a kapcsolatok, ne legyen vita a határátjárók és az áruforgalom miatt. És hogy a megoldatlan kérdések miatt ne keletkezzenek minduntalan olyan válságok, mint a múlt hónapban Jarinje és Brnik körül. Hogy csak többszáz fős KFOR-alakulatok tudták elejét venni a súlyosabb összecsapásoknak.
Ez az, amitől talán még a globális válságnál is jobban félnek Brüsszelben!
Egy megosztott Ciprus éppen elég gond a közösségnek, nem akarnak még egy koszovói válsággócot is a nyakukba, mitrovicai csempészhazafiakkal és útlezáró hősökkel megtetézve. Olyan országok még véletlenül sem pályázhatnak a tagságra, amelyeknek területi viszályuk van szomszédjukkal. Merthogy az unió 22 országa – akik már elismerték a legfiatalabb balkáni államot – szuverén országnak tekinti Koszovót, Szerbiától pedig elvárja, hogy rendezze kapcsolatait ezzel a „szomszédjával” is.
Egyszóval, józan és átgondolt viszonyulást várnak el Tadićéktól, a Pristinával megkezdett párbeszéd folytatását, igaz, a lehető a legkellemetlenebb időpontban szorgalmazzák ezt: akkor, amikor a pártok már a tavaszi kampányra készülődnek, és megkezdték a hazafias lamentálást a nemzet elveszni látszó bölcsője miatt.
Tomislav Nikolić például a népszavazás halva született ötletével rukkolt ki arra az esetre, ha Brüsszel – mondjuk, Angela Merkel tolmácsolásában – ultimátumot intézne Szerbiához, hogy Koszovó vagy uniós tagság. Persze, hogy titokban arra számítanak: megfelelő médiakampánnyal elutasító válasz születik a referendumon, aminek alapján jó eséllyel számíthanának a választási győzelemre is.
A miloševići köntösből előbújt Ivica Dačić pedig volt főnöke kedvenc fordulatával élve nagyhangon kijelentette, hogy Koszovó nem eladó, Szerbia nem fog kereskedni nemzeti és állami érdekeivel. Nyilvánvaló, hogy ezt is a szavazóknak szánta, hadd tudják meg, hogy ki az igazi honfi.
Csak a cinikus Nenad Čanak hűtötte le némileg a kedélyeket, mondván, egyáltalán nem érti a Koszovó vagy unió dilemmát. Ugyan miről kellene lemondani, amikor Belgrádnak már semmilyen hatalma sincs a volt déli tartomány felett? Mindez csak az álpatrióták mesterkedése, akik történelmi mítoszokkal manipulálnak. Ezért Szerbiának és Koszovónak is a mielőbbi uniós tagság az érdeke, véli a vajdasági autonomista.
Tovább nehezíti a kormány helyzetét a legújabb diplomáciai fiaskó. Vuk Jeremić külügyminiszter többszörös világkörüli útja a szerb igazság megismertetése céljából azzal a kínos és nem várt következménnyel járt, hogy ugrásszerűen megnőtt a Koszovót elismerő államok száma, és a napokban elérte a 94-et! Néhány hét alatt 17 ország jelentette be, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít Pristinával – Vuk Jeremić legnagyobb bánatára néhányan azon afrikai és karibi államok közül is, amelyekben alig pár hete ő maga agitált, ellenkező céllal.
Jellemző, hogy erről a kudarcról csak szűkszavúan számolt be a média, azzal a lekicsinylő megjegyzéssel egyes karibi országokra vonatkozóan, hogy alig néhány százezren lakják. Oliver Ivanović koszovói kormánymegbízott pedig azzal próbálta vígasztalni a kormány híveit, hogy ez semmit sem ér Pristinának, mert Oroszország és Kína „sohasem” fogja elismerni Koszovót. Már pedig enélkül úgy sem veszik fel őket az ENSZ-be.
Erre szokták mondani: láttunk már karón varjút. Mármint azt, hogy egy nagyhatalom megváltoztatja véleményét. Talán az is elegendő lesz hozzá, hogy még néhány „jelentéktelen” karibi, afrikai vagy ázsiai ország igent mondjon a koszovói függetlenségre.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
