Tűlevél
A király meztelen
Betűméret:             
El tudom képzelni, hogy micsoda pánikot okoznak Berlinben a szerb politikusok fenyegető kijelentései! A Drinán túliaké és az ittenieké.
Angela Merkel éppen Nicola Sarkozyvel tárgyal a súlyos devizaválságról, de már Obama is vonalban van, Barroso pedig az előszobában várakozik, amikor titkárja bizalmasan odasúgja neki, hogy már megint baj van a nyugat-balkániakkal.
- Mi történt? – kérdi aggódva a német kancellár, miközben fél kézzel a lanyhuló ipari termelés legújabb statisztikáját lapozza.
- Rossz az Ön belgrádi látogatásának visszhangja. Most kaptuk a hírt, hogy Milorad Dodik „abszolut elégedetlen” az Ön Koszovóval kapcsolatos állásfoglalásával.
- Ki az a Dodik? Talán ő is koszovói?
- Nem, kancellár asszony. Ő boszniai, egy bizonyos boszniai Szerb Köztársaság elnöke. Amolyan tartomány féle... Nos, hát ő annak a parányi kis balkáni térségnek a teljhatalmú vezetője.
- Ha boszniai, akkor mi köze Koszovóhoz?
- Az, hogy aggódik a szerbségéért. Mindig megkommentálja a nemzetet ért sérelmeket. Most például kijelentette: nem tűri, hogy megalázzák a szerbséget. És ha így folytatjuk, akkor a szerbek juszt se lépnek be az EU-ba!
Még szerencse, hogy van egy Dodikunk (a képen), aki nem lacafacázik, hanem kivágja a rezet, eldönti helyettünk is, hogy merre tart az ország. Meg se kérdez senkit.
Hadd reszkessenek azok ott, Berlinben meg Brüsszelben, hogy mi lesz a balkániak felzárkózatásával? Ami elé olyan nagy lelkesedéssel tekintenek a fejlettebb uniós polgárok.
Ám nemcsak Dodik testvér rémísztette halálra a németeket, hanem titkos ikertestvére, Vuk Jeremić szerb külügyminiszter is. Akivel testvéri egyetértésben megvitatták Angela Merkel vizitjének lecsapódását a banjalikai elnöki rezidenciában.
Úgy látszik, hogy van ennek a Banjalukának egy spéci aurája, aki hatása alá kerül, rögtön más szemmel látja a világot. Onnan még Koszovó is délszerb tartománynak tűnik, az albánok pedig szófogadó kisebbségieknek, és a Nagy-Szerbia projektum se látszik megvalósíthatatlannak.
A Nap Banjalukában is Keleten kel, de Keleten is nyugszik. Orosz földön.
Jeremićre is hatott az aura, mert ő meg azt nyilatkozta, hogy Merkel belgrádi vizitjének „komoly stratégiai következménye lesz az egész Balkánra”.
Vajon azt jelenti-e ez, hogy Szerbia megváltozatja stratégiáját és a Nyugat helyett inkább a keleti integrációt választja? Erre azonban nem tért ki.
Ám ami sokkal aggasztóbb: Boris Tadic is mintha a Dodik-Jeremić vonalat követné. Talán a kijózanítóan kemény német figyelmeztetés hatására (ha Szerbia komolyan gondolja az integrációt, akkor fel kell számolnia a koszovói párhuzamos szerb intézményeket), vagy a közelgő választásokat szem előtt tartva, nagyvonalúan bejelentette, hogy márpedig Szerbia kész lemondani az uniós tagjelöltségről.
Merthogy: a szerb intézmények igenis maradnak Koszovóban. Slusszpassz. Még ha nem is lesz semmi a tagjelöltségből.
Erős a gyanúm, hogy a kijelentés sokkal inkább a patrióta választókat célozta meg, mintsem a brüsszeli politikusokat. Azoknak egyelőre különben sem sietős egy újabb problémás kliens felzárkóztatása. Nekik van idejük kivárni, amíg Belgrádból józanabb hangok érkeznek.
Olyanok, mint Vuk Draškovićé, vagy Žarko Koraćé, vagy Vesna Pešićé. Szerencsére, egyre gyarapodik a realisták száma.
Vesna Pešić rendkívül világosan vázolja fel a Szerbia előtt álló lehetőségeket. Szerinte két opció lehetséges: vagy belépünk az unióba Koszovó nélkül, vagy kívül maradunk – szintén Koszovó nélkül. Ez utóbbi változat akkor következik be, ha Tadićék folytatják jelenlegi politikájukat.
Žarko Korać arra figyelmeztet, hogy Szerbia nem maradhat a mitrovicai radikálisok és csempészek túsza. Belgrádnak rá kell vennie az észak-koszovói szerbeket, hogy kezdjenek párbeszédet Pristinával.
Vuk Drašković pedig arra az óriási tékozlásra mutat rá, ami a Koszovó feletti látszat szuverenitás megőrzésével jár. Évi csaknem félmilliárd euróról van szó! Mindenki látja, hogy a király meztelen (vagyis hogy Koszovó elveszett), de senkinek sincs bátorsága ezt kimondani. Miközben a jónépet patriotizmussal „etetik”.
Sajnos, a többség még mindig a korgó gyomorral járó opciót részesíti előnyben. Egyelőre.
J. Garai Béla
A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó