A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Jubileum és galagonya karó
Betűméret:
Még nem tudni, hogy mi lesz az el nem kötelezettek belgrádi jubileumi találkozójának mérlege a házigazda szempontjából, megtérül-e a nem csekély kiadás, amivel a 105 küldöttség több, mint hatszáz tagjának a vendégeskedése jár, vagy csak a fővárosi luxusszállók vezetői dörzsölhetik a markukat, a kormány pedig újabb felesleges kiadással csapolja meg az amúgy is vérszegény, ezer lyukból szivárgó állami büdzsét? Hasonlóképpen, mint amikor Vuk Jeremić külügyminiszter látogatta körbe a legeldugottabb óceániai, ázsiai vagy karibi országocskákat, hogy Koszovó elismerése ellen agitáljon – közismerten lesújtó eredménnyel.
Merthogy ennek a cseppet sem olcsó rendezvénynek kimondatlanul is szintén ez az elsődleges célja. Vagyis az, hogy lebeszéljék Pristina elismerésének szándékáról azokat az el nem kötelezetteket, amelyek ezt még nem tették meg.
A 118 tagállamból eddig 32 ismerte el a legfiatalabb balkáni államot, az elmúlt hetekben azonban újabb kilenc ország íratkozott fel közülük a listára, a tendencia tehát felettébb aggasztó Belgrád számára. Ezért minden erővel arra kell törekedni, hogy a többiek tartsanak ki minél tovább, álljanak ellen a Pristina érdekében kifejtett amerikai nyomásnak.
A koszovói kormány eddigi mérlege több, mint kilencven elismerés, és nincs már messze az az idő, amikor az ENSZ-tagállamok többsége mellettük foglal állást. Az itteni propaganda szerint az albánok és az amerikaiak óriási összegeket áldoznak a szegényebb országok meggyőzésére, arról viszont hallgatnak, hogy az itteni adófizetőknek mennyi pénzébe kerül az ellenoffenzíva.
Folytatódik tehát az elkeseresett és egyre kilátástalanabb diplomáciai küzdelem a Koszovóval kapcsolatos „szerb igazság” bizonyításáért. Ennek érdekében még az olyan elképesztő megoldásoktól sem riadtak vissza, mint az, hogy meghívják ennek az erősen idejét múlta – a hidegháború idején létrejött, a tömbön kívüliségen alapuló - ideológiának a képviselőit, hogy a félévszázados jubileumot Belgrádban ünnepeljék, az első csúcsértékezlet színhelyén. Annak ellenére, hogy Szerbia nem is tagja a zömében afrikai és ázsiai országokat tömörítő mozgalomnak (csak nemrég szerzett megfigyelői státust), és hogy ez a vállalkozás cseppet sem segíti az uniós integrációt.
Holott állítólag ez lenne az ország stratégiai célja.
Jeremić viszont azt állítja, hogy a csúcsértekezlet az ország gyarapodó nemzetközi tekintélyét bizonyítja - ám hogy Brüsszelben és az unióban, ahová Szerbia törekszik, erről egészen másként vélekednek, arra mérget vehetünk.
A kormánypárti elemzők azzal próbálják igazolni a rendezvényt, hogy számos el nem kötelezett ország mára feltörekvő iparhatalommá avanzsált – mint például India vagy Brazilia -, akikkel jó lesz jóban lenni. Hátha elküldik befektőiket a koldusszegény európai „volt rokonhoz”, vagy bevásárolnak nem túl kelendő termékeinkből. Attól függően, hogy elégedettek voltak-e képviselőik a vendéglátással, ízlett-e nekik a csevapcsicsa a belgrádi csarsiban?
A konferencia sikere érdekében még azt az áldozatot is vállalták, hogy feltámasztották hamvaiból – képletesen persze – a mozgalom egyik alapítóját, „nemzeteink és nemzetiségeink örökös elnökét”, Josip Brozt, megjátszva a hálás utódok szerepét, akik a legnagyobb megbecsüléssel gondolnak a „nagy elődre”.
Arra azonban már nem volt idő, hogy sebtiben visszakereszteljék Tito marsallra a belgrádi sugárutakat.
Azt pedig végképp megpróbálják titokban tartani a vendégek előtt, hogy Šešelj vajda, az egy időben a kormányhatalom részét képező szerb radikálisok igen népszerű vezére azzal a hazafias ötlettel állt elő, hogy a volt elnök holttestét galagonya karóval kell átszúrni, a Virágházat pedig a márvány síremlékkel együtt fel kell robbantani. Merthogy egy genocid természetű horvátnak nincs helye a szerb fővárosban.
Még szerencse, hogy nem tudta véghez vinni tervét, mert ki tudja, eljöttek volna-e most az el nem kötelezettek egy olyan országba, ahol nem becsülik mozgalmuk egyik alapítóját?
Így pedig az öreg kumroveci jó szolgálatot tesz Jeremićéknek Koszovó ügyében. Bár gondolom, forog a sírjában.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
