A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Frusztrált hazafiak
Betűméret:
Kiről szólnak az újsághírek? Kinek a hős-, illetve rémtetteiről zengedezik a média?
Természetesen az elsőként emlegetett kategóriáról. Rólunk pedig legfeljebb akkor, ha valakit beperel a közszolgálati tévé, mert nem hajlandó fizetni az előfizetési díjat az efféle információkért. Vagy éppenséggel felköti magát, mert nem tudta kifizetni a közüzemi számláit.
Az elmúlt hét például a homokosokról és a homofóbokról, a közöttük feszülő kibékíthetetlen ellentétről szólt, mintha más problémája nem is lenne ennek a társadalomnak. Arról folyt a vita országszerte, párt-, és állami körökben, valamint kávézókban és baráti társaságokban, hogy engedélyezzék-e a melegfelvonulást a fővárosban vagy sem?
A homoszexuálisok képviselői és a jogaikat védelmező jószándékú európéerek azzal érveltek, hogy mint minden kisebbségi csoportot, őket is megilleti a gyülekezés és a demonstrálás szabadsága, ha nem engedélyeznék a felvonulást, azzal Szerbia rossz képet fest önmagáról és akár az uniós tagjelöltség megszerzését is kockáztathatja.
Ha elutasítanák a melegek kérelmét, az majdnem akkora vétek lenne, mintha mondjuk a magyaroktól megtagadnák, hogy ropják a csárdást ünnepségeiken. Vagy a szlovákoktól, hogy furmicskát táncoljanak.
A másik tábor viszont a családi értékekre, a pravoszláv hagyományokra és erkölcsiségre hívatkozott, és semmi szín alatt nem engedélyezte volna a melegek parádézását. Közéleti szereplésükről ismert egyházi személyek egyenesen kitagadással fenyegették az illetékes hatóságok képviselőit, ha engednek a homokosok követelésének.
A keresztény családeszme értékeit írták zászlaikra a sokak által egyszerűen csak klerofasisztákként elkönyvelt, nem kimondottan kisebbségbarát Obrazosok és hasonszőrű társaik is. Ám azzal a különbséggel, hogy ők készek lettek volna a tettek mezejére lépni, és lángpallossal, illetve furkósbottal, vasdorongokkal, láncokkal és egyéb, a keresztes háborúk idejéből ismerte bibliai eszközökkel fellépni perverz hajlamúnak bélyegzett embertársaik ellen.
Mi több, a belügy titkosszolgálati módszerekkel azt is felfedte, hogy a patrióta homofóbok gyújtogatásokat terveztek a főváros több pontján, hogy széthúzzák a rendőri erőket, sőt állítólag az Al Kaida példájára el akartak téríteni egy városi buszt, hogy eljussanak a rendőrkordonok védelmezte melegfelvonulás színhelyére, és ott leszámoljanak velük.
Az extrémisták a világhálón szervezkedtek, itt toborozták híveiket, és a nyomozók is így szereztek értesülést szándékukról. Vagyis az afrikai forradalmárok módszerét követték, akik a közelmúltban évtizedes diktatúrákat buktattak meg az internet segítségével, és persze a NATO hathatós támogatásával.
A hazai összeesküvők kevésbé magasztos célt tűztek ki maguk elé: ők elsősorban a nemzetet megrontó homokosokat nyírták volna ki, bár járulékos következményként azt se bánták volna, ha a patrióta ellenzéket juttatják hatalomra.
Mint tudjuk, a belügyminisztérium végül is azt a salamoni döntést hozta, hogy mindenfajta gyülekezést betilt, a melegek és az ellentábor tagjainak felvonulását is, és ezzel megelőzi a vérontással járó, vagy akár emberéleteket követelő összecsapásokat.
Ivica Dačić belügyi tárcavezető a döntést az aktuális politikai helyzettel indokolta. Meg azzal, hogy „nem olyan időket élünk”. Vagyis nem normális időket. Koszovóban a KFOR terrorizálja a békés barikádépítő szerb aktivistákat, s ezért az egész társadalom frusztrált állapotban van.
Még csak az hiányzik, hogy ebben a súlyos helyzetben lángba borítsák Belgrádot!
Hogy tényleg salamoni volt-e a döntés, vagy a kormánynak éppen kapóra jött az extrémisták fenyegetőzése, hogy betiltsa a melegek felvonulását, mert az rossz fényt vetett volna a kormánypártokra a közelgő választások előtt (nem elég, hogy eladták Koszovót, még a ronda buzikat is keblükre ölelik a Nyugat óhajára!), ezt nehéz eldönteni. De hogy tényleg van frusztráció, méghozzá nem csekély mértékben, azt lépten nyomon tapasztaljuk.
Például az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szétverése esetében is tapasztaltuk a frusztrációt, pedig a telepiek kedvenc gyülekezőhelye nem arról ismert (vagy én nem tudok róla), hogy melegek látogatnák.
A horvát Nemzeti Tanács szabadkai székháza sem aberrált személyek találkozóhelye, mégis beverték az összes ablakot a napokban. A frusztráltság miatt.
Vagy talán nem is a koszovói helyzet miatti aggodalom van a háttérben? Netán így akartak diszkrét nyomást gyakorolni az amúgy ivarilag normális, de másfajta kisebbség tagjaira, hogy milyen nemzetiségűnek vallják magukat?
Ki tudja. Ha már ilyen időket élünk.
Valahogy sehogy se jönnek el azok a „normális idők”. Amikor a melegek sem érzik elnyomottnak magukat, és nem kell emiatt évente lármás, magamutogató demonstrációt tartaniuk, és kihívni maguk ellen az éppen ilyen kihívásokra váró homofóbok indulatát.
És amikor legfeljebb a kedvenc focicsapat veresége okozna frusztrációt, és azt sem úgy vezetnék le, hogy az ilyen-olyan kisebbségeken verik el a port.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
