A gubernátor
Betűméret:
Az orosz nagykövet újfent úgy kiverte a biztosítékot Belgrádban, hogy csak úgy szikrázik a média a tiltakozó és pártoló nyilatkozatoktól! Mintha nem lenne elég baj ebben az országban, még csak az hiányzott, hogy a keleti birodalom diplomáciai képviselője nyakig beleártsa magát a szerb belpolitikába, különösen most, az igencsak rázósnak ígérkező választások előcsatározásai idején. Ha Nenad Čanaktól függne, Alekszandr Konyuzin már holnap szedhetné a sátorfáját, és az első menetrendszerű járattal utazhatna vissza Moszkvába, mint persona non grata, aki súlyosan vétett a diplomáciai kódex ellen. A vajdasági szocdem liga (LSV) ugyanis közleményében határozottan követeli, hogy a belügyekbe való beavatkozás címén vonják meg a vendéglátást a nagykövettől, és haladéktalanul utasítsák ki az országból.
A ligások hangzatos kijelentéseiről elhíresült vezetője egy hétvégi tévés vitaműsorban – amelyben a „haladók” (SNS) másodhegedűsével, Aleksandar Vučićtyal csapott össze - nem kevesebbet állított, mint hogy Konyuzin nagykövet által maga Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök fenyegeti Szerbia szuverenitását. Ha most nem kergetik haza az orosz fődiplomatát, akkor megérhetjük, hogy Moszkva gázszállítmányaival zsarolni fogja a leendő demokratikusan megválasztott kormányt, a „következő kép pedig az lesz, hogy orosz tankok jelennek meg a szkupstina előtt”.
A rémképeket felidéző Čanak szerint a józan ész és „a szerb szabadságharcos hagyományok” megkövetelik, hogy mondjanak ismét „nem”-et az orosz hegemonizmusnak, mert a múlt századi elutasítás szavatossági ideje lejárt.
Ha nem is ennyire keményen, de szigorú bírálatot fogalmazott meg Božidar Đelić miniszterelnök-helyettes is, megállapítva, hogy Alekszandr Konyuzin kijelentésével ismételten beavatkozott Szerbia belügyeibe. Mint mondta, Moszkvában sem szeretnék, hogy egy külföldi nagykövet olyan kijelentéseket tegyen, mint amilyenre a szóban forgó diplomata ragadtatta magát.
Tiltakozását fejezte ki Čedomir Jovanović, a liberális demokraták (LDP) vezetője és a szociáldemokrata (SDU) Žarko Korać is.
Hogy a tiltakozásoknak lesz-e foganatja, vagy a kormány ismét elengedi a füle mellett a bírálatokat, egyelőre nehéz megjósolni, bár az eddigiekben nemigen tapasztaltuk, hogy Cvetkovicék a sarkukra álltak volna ilyen érzékeny ügyekben. Jellemző, hogy a külügy hallgat, mint a sír, pedig mindenekelőtt Vuk Jeremićnek kellett volna hallatnia hangját egy ilyen kirívó diplomáciai baklövés miatt. Szinte biztosra vehető, hogy ismét megpróbálják szőnyeg alá söpörni a kínos ügyet.
De mi is történt a SNS szombati kampánynyitó nagygyűlésén, ami ilyen heves reagálásokat váltott ki?
Az igencsak otthonosan viselkedő orosz nagykövet nyíltan kiállt a volt radikálisok haladónak átkeresztelt ellenzéki pártja mellett, kijelentve, hogy ők a fő megtestesítői a szerb választópolgárok akaratának, s mint ilyenek jogosítványt szerezhetnek az össznemzeti tervek kidolgozására. Csakhogy azt nem mondta: emberek, szavazzatok Nikolicékra, mert nekünk ők a kedvenceink!
Egy politikai alakulat melletti ilyenfajta nyílt agitáció nem csak a nagyköveti státussal nem fér össze, hanem azt is elárulja: Konyuzin már arra is jogot formál, hogy tanácsokat osztogasson a szavazóknak, hogy hogyan voksoljanak. Az effajta atyai gondoskodás inkább egy helytartóra, egy egykori cári gubernátum kormányzójára lenne jellemző, mintsem egy diplomatára.
Nem ez az első kirándulása Konyuzinnak a szerb belpolitika vizeire: egy hónapja a térség biztonsági kérdéseinak szentelt belgrádi nemzetközi tanácskozáson azzal döbbentette meg a szervezőket, hogy mikrofont ragadva hazafiasságra oktatta a hallgatóságot. Az észak-koszovói határátjárókon történt incidensek kapcsán patetikusan feltette ki a kérdést: van-e egyáltalán szerb a résztvevők között, hogy ennyire elsiklanak e nemzeti probléma felett? A diplomatát egyáltalán nem zavarta, hogy a hallgatóságban ott volt Boris Tadic is, aki ugyancsak leckét kapott a Koszovó iránti testvéri orosz ragaszkodásból.
Nem csoda, hogy másnap grafittók jelentek meg a belgrádi házfalakon, ezzel a szöveggel: „Konyuzint elnöknek!”
Az újabb diplomáciai gikszer ismét szembeállította a két kibékíthetetlen tábort: az oroszpártiakat és a nyugatpártiakat. Vucic például nem érti, hogy miként avatkozott volna be a nagykövet a belügyekbe, amikor csupán a pártjukat méltatta, és amikor más országok nagykövetei is megjelentek a nagygyűlésen, „csak azok nem akartak felszólalni”.
A míting hangulatát egyébként jól jellemezte, hogy Konyuzin fergeteges tapsot kapott és megtapsolták a jelen levő kubai és kínai nagykövetet is, míg az amerikai, a német és a montenegrói nagykövet nevének említését hangos füttyszó kísérte.
Vucic úgy látja, hogy Konyuzin bírálata nagy károkat okozhat Szerbiának, mert ezzel egy nagyhatalmat sértegetnek. Hasonló érvelés olvasható a szélsőjobbal szimpatizáló belgrádi bulvárlapokban is, ahol megállapítják, hogy a bírálatok a NATO „meghosszabbított karjának” számító politikusoktól erednek, akik mindent megtennének, hogy aláássák Szerbia és Oroszország örök barátságát.
Megszólaltatott szakértőik azt állítják, hogy az Európa-barátnak számító pártok tulajdonképpen az amerikai kormány érdekeit képviselik, és az orosz befolyás felszámolása, továbbá Szerbia feldarabolása a céljuk. „Ha eme szerbellenes politikusokra hallgatunk, országunkból egy fa sem marad, amely alatt összegyűlhetnénk”, fűzi véleményét e figyelmeztetésekhez egy patrióta blogíró.
A blogbejegyzéseket olvasva az embernek az a benyomása: többségben vannak az olyan olvasói vélemények, hogy Konyuzin nagykövetnek nagyon is igaza van, amikor kioktatja a hazai politikusokat, mert sokkal nagyobb hazafi, mint ők. Szerintük Szerbiának nem az Európai Unióhoz, hanem az orosz föderációhoz kellene csatlakoznia, mert az nem akarja elrabolni Koszovót.
A kampány előjátéka és e felhangok alapján félő, hogy a következő választások se a jobb életről, az európai távlatokról fognak szólni, hanem megint csak Koszovóról és a százados mítoszokról, a jelöltek pedig újra patriotizmusban fognak versengeni egymással. Nyugodtan jelöltethetné magát akár Alekszandr Konyuzin is.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




