2012. május 22., kedd
Júlia, Rita, Emil napja
Júlia, Rita, Emil napja
Alig három héttel a december 9-re kitűzött EU-csúcs előtt már csak a csodában bízhatunk, hogy Szerbia még az idén felíratkozhat az uniós tagjelöltek listájára. Ilyen csoda lenne, ha Borislav Stefanović sikert érne el a felújított Belgrád-Pristina tárgyalásokon, és ezzel meggyőzné az európai partnereket, hogy a szerb kormány képes konstruktívan rendezni a koszovói kérdést.
Tekintettel az óriási problémahalmazra, amit a déli tartomány képvisel, a tárgyalóbiztosnak nem kisebb csodatevő erővel kellene rendelkeznie, mint Mózesnek, aki vizet fakasztott a sziklából szomjazó népének.
Mózes híján hétfőn Stefanovićot menesztették Brüsszelbe akkora poggyásszal, hogy bele se fért az a rengeteg elvárás, amit teljesítenie kell. A legnagyobb feladat az lett volna, hogy megállapodást csikarjon ki az oly sok galibát okozó észak-koszovói határátjárók ügyében, erre azonban várni kell december 5-éig, amikor ismét találkozik Edita Tahirivel, a pristinai küldöttel.
Persze, úgy kell megállapodnia, hogy közben nem lépheti át azt a bizonyos vörös vonalat, ami alkotmányszegést jelentene. Vagyis Jarinje és Brnjak maradjon adminisztratív átkelő, mintha Koszovó sohasem szakadt volna el, mindenféle albán felségjelzés, zászló és címer nélkül, de a pristinai fél is egyezzen ebbe bele, és ne akarja demonstrálni függetlenségét.
És akkor ott vannak még a mitrovicai szerb aktivisták követelései! Ők ismert okokból egyáltalán nem akarják, hogy legyen vámszolgálat, ráadásul előre jelezték, hogy úgyse fogják tiszteletben tartani a megállapodásokat, bármiről is egyeznek meg az albánokkal.
Ha a pristinai delegáció a legnagyobb jóindulattal állna hozzá a tárgyalásokhoz és szívből kívánná Szerbiának, hogy minél előbb nyerje el a tagjelölti státust (de boldogok is lennének Belgrádban!), akkor se valószínű az áttörés. De mivel az albánok nagyon is jól tudják, hogy Szerbia milyen szorongatott helyzetben van, mérget vehetünk rá, hogy élni fognak az alkalommal és maximális követelésekkel állnak elő.
De ez még nem minden: az uniós tisztségviselők is éberen figyelik a megbeszéléseket és mérlegelik a szerb delegáció készségét a kompromisszumra. Azt kellene leszűrniük, hogy az európai családba készülő Szerbia hajlandó háttérbe szorítani a történelmi mítoszokra alapozott területi követeléseit a közös európai értékekkel szemben.
Az is nagy csoda lenne továbbá, ha a belgrádi kormánynak sikerülne elhallgattatnia az akadékoskodó észak-koszovói szerbeket, ha már mindenáron sajátjainak tekinti őket, és támogatja barikádos akcióikat. A kemény nemzeti vonal képviselőinek tett engedményekkel olyan helyzetet idéztek elő, hogy a konok mitrovicai vezetők kulcstényezővé avanzsáltak, és rendre megfúrják a kormány elképzeléseit.
Mi több, sikerült Moszkvát is bekapcsolniuk az ügybe azzal, hogy tömeges akciót indítottak az orosz állampolgárság megszerzésére. A kezdeményezés kieszelői azonban nem elégedtek meg azzal, hogy húszezer kérelmet juttattak el Moszkvába, és időközben még ötvenezer jelentkezőt toboroztak. Kiderült, hogy egy sokkal szélesebb körű megmozdulásra készülnek!
Arra tudniillik, hogy egymillió aláírást gyűjtenek az uniós csatlakozás ellen és az orosz föderációhoz való csatlakozás mellett. Mint kiderült, ez állt az állampolgársági kérelnek hátterében, és nem az, hogy tömegesen átköltözzenek az Ural mögötti néptelen sztyeppékre, amit egyes moszkvai vezetők ajánlgattak nekik.
Nem kell különösebb nyomozói fifika annak kiderítéséhez, hogy honnan az ötlet: a legkonzervatívabb erőket képviselő Vojislav Koštunica éppen a napokban nyilatkozott arról, hogy meg kell szakítani az uniós felzárkózás folyamatát.
Közben azok az uniós táborban is akadnak, akik kissé korainak tartják tagjelölti státus megadását Szerbiának, köztük elsősorban Németország, amelynek szava a legnagyobb súllyal esik latba. Nem kevesebbet várnak el Belgrádtól, mint hogy zabolázza meg a mitrovicaikat, és oszlassa fel párhuzamos intézményeiket. Németország és a közösség még huszonnégy országa ugyanis olyan tényként tekint Koszovó függetlenségére, amiről nem lehet újra tárgyalni.
Ennyi probléma súlya alatt nyilván egy sokkal stabilabb kormány is meginogna, mint amilyen a kényszerűségből összeállt Cvetković-kabinet. A koalíciós partnerek legújabb civakodása is Koszovó és a tagjelöltségi státus megszerzésének bizonytalanságából következik. És ha december 9-én elutasító válasz érkezik Brüsszelből - a mostani hatalmi tömb erózióját már aligha lehet megállítani.
Következhet a választási hadjárat, és a pártok újra azzal áltatják majd a szavazókat: ha ők győznek, elintézik az uniós tagságot, miközben a déli tartományt is megőrzik nekünk.
És sehol egy Mózes, aki forrást fakasztana ebben a reménytelen pusztaságban.
J. Garai Béla
Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a szerbiai elnökválasztás második fordulója a keserű kijózanodást hozta nekünk. A ráébredést arra a régi igazságra, hogy... >>
Már csak abban bízhat az ember ebben a nagy hajcihőben, ami a voksolás körül zajlik, hogy megússzuk utcai zavargások nélkül, és az elnökválasztás május huszadikai... >>
Egyelőre még teljesen zavaros a víz a választási pocsolyában, a dicsekvések tömjénfüstjében nehéz kivenni, hogy valójában ki mennyit teljesített: ki győzött és ki az,... >>
Magyar nemzetpolitika