A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Elmaradt a csoda
Betűméret:
Sajnos, tökéletesen bevált két héttel ezelőtti jóslatunk: nem történt csoda Brüsszelben, a tagjelöltségre pályázó Szerbia könnyűnek találtatott az uniós mérlegen. Belgrádban elmaradtak a diadalittas nyilatkozatok, a pezsgőbontás, ugyanakkor a kormánytáborban megkezdődött az egymásra mutogatás, a felelősök keresése. A fogadóirodákban már nem csak arra lehet fogadni, hogy melyik focicsapat lesz az őszi bajnok, hanem arra is, hogy repül-e Vuk Jeremić? Nem, nem Moszkvába és nem is New Yorkba, hanem a kormányból.
A kormánypárt, a DS sebtében összehívott főbizottsági ülésén Dragan Đilas belgrádi polgármester a patrióta körökben imádott ifjú külügyminisztert nevezte meg, mint fő bűnöst a brüsszeli kudarcért, és ezért lemondását követelte. Ezt követelte a legfelső pártvezetés még két tagja, Dragoljub Mićunović és Dragan Šutanovac is. A pártelnök, Boris Tadić államfő azonban egyelőre hezitál, érthető okokból felettébb óvatos: kerülné a belső viszályt a tavasszal esedékes választások előtt.
Minderről persze csak kiszivárgó hírekből értesülhettünk, az államvezetőség kifelé homogénnek és tántoríthatatlannak igyekszik mutatkozni, és azzal próbálja feledtetni a fiaskót, hogy csak egy ütközetet vesztettünk, de a következő csatát már mi nyerjük meg! Mégpedig február 12-én, amikor a Külügyminiszteri Tanács ismét számba veszi az új kliens teljesítményét, hogy azután a márciusban ismét összeülő EU-csúcs áldását adja rá.
Távol attól, hogy a történtek össznépi csalódást okoztak volna az országban, vagy hogy tömegek vonultak volna a belgrádi terekre, tiltakozva Brüsszel igazságtalannak vélt döntése ellen - a pillanatnyi megélhetési gondok, a napi betevő mégis csak nagyobb súllyal esik latba a legtöbb polgárnál, mint a ködbe vesző európai távlatok.
Arról sem hallottunk, hogy az integrációs ügyekkel megbízott funkcionáriusok közül bárki is felvágta volna ereit a kudarc miatt – egyedül a kormány „Nemecsekje”, Božidar Đelić miniszterelnök-helyettes jelentette be lemondását. Ő is csak azért, mert egy könnyelmű pillanatában biztosra ígérte a pozitív döntést, és most már szégyellne visszakozni.
Sajnos, hasonló nemes gesztust Jeremić részéről nehezen tudok elképzelni.
Ám mindettől függetlenül a következő nyolc hét, ami még február 12-ig hátra van, kétségkívül viharos politikai csatározásokkal telik majd el.
Nem csak az ellenzéki pártok követelései miatt, hogy haladéktalanul írják ki a rendkívüli választásokat, hanem azért is, mert a kormánynak, ha sikert akar elérni, gyökeresen változtatnia kell Koszovó-politikáján. A „Koszovó is, EU is” jelszót legjobb lenne azonnal sutba dobni, és elindulni a realitások elismerése felé vezető úton.
Hogy az eddigi besáncolás a famózus vörös vonalak mögé sehová sem vezet, az világosan megmutatkozott december 9-én. Hiába hajtogatják Belgrádban, hogy mekkora elismerést arattak a kormány reformintézkedései, a hágai vádlottak letartóztatása és a Pristinával megkezdett párbeszéd, és hogy ezzel minden feltételt teljesítettek – ez egyszerűen nem igaz.
Az EU valós eredményt vár a dialógustól: például azt, hogy Szerbia ne akadályozza Koszovó részvételét a regionális találkozókon és hogy az észak-koszovói szerbek hagyjanak fel önkényes útlezárási akcióikkal. A képviselet kérdése kulcsfontosságú, mert nem csak arról van szó, hogy milyen táblát biggyesztenek ki a koszovói delegáció asztalára – ez a kérdés lényegében Koszovó államiságának elismerésével függ össze.
A szerb diplomácia, mint tudjuk (hoch persönlich éppen Vuk Jeremić) tűzzel-vassal harcol a pristinai kormánynak a nemzetközi konferenciákon való jelenléte ellen, ha pedig ezt nem sikerült megakadályoznia, akkor inkább a szerb küldöttség mondta le részvételét, ha ezzel kárt is okozott saját országának.
Borislav Stefanović tárgyalóbiztos azzal a nyakatekert javaslattal próbálkozott, hogy „Koszovó – Biztonsági Tanács 1244”, ami utalás lenne arra, hogy a státuskérdést a BT-határozat szabályozza, de az albán fél ezt simán elutasította. Ők arra hivatkoznak, hogy Koszovót már 90 ország elismerte, köztük az EU huszonkét tagállama és a környező országok, tehát semmi ok a Belgrád által szorgalmazott eufémiára.
Ezt a kérdést egyszerűen nem lehet megkerülni, amolyan szakítópróbája lesz ez a tagjelöltség megszerzésének. Mint ahogyan az sem képzelhető el, hogy Brüsszel szemet húny a barikádok felett. Hiába próbálja a kormány úgy beállítani, hogy nem parancsolhat a mitrovicai gerendatologatóknak, amikor ez csak részben igaz, mert mindenki tudja, hogy Belgrádból pénzelik azokat az intézményeket, ahonnan ők a fizetésüket kapják.
Csakhogy egy ilyen szakítás a szerb közvélemény előtt hősökként kezelt barikádosokkal érzékeny szavazatveszteséget hozna a demokratáknak. És akár el is dönthetné a választásokat a felmérések szerint nagyobb támogatottsággal rendelkező szerb haladók javára. Az ex-radikális Tomo Nikolić és társai - akik alig három éve még Nagy-Szerbiáért hadakoztak – most úgyis azzal hitegetik a jónépet, hogy eredményesebben vezetnék be az országot az unióba, mint Boris Tadić elnök demokratái.
Közben az ortodox radikálisok már-már apokalipszist jósolnak, ha Belgrád netán újabb engedményeket tesz a tagjelöltség érdekében, és eláll a Biztonsági Tanács 1244. sorszámú határozatától. Ez már Szerbia végét jelentené, állítják, mert hogy Koszovó után Vajdaság és Szandzsák is a távozás hímes mezejére lépne.
És akkor még csak a belgrádi körülményeket vettük számba, pedig Pristina is „sokat tehet” azért, hogy Szerbia jövőre is lemaradjon a tagjelöltek listájáról.
A napokban hidegvizes zuhanyként hatott Edita Tahiri tárgyalásvezető nyilatkozata, miszerint csak akkor hajlandók folytatni a tárgyalásokat Belgráddal, ha teljesíti az eddig megbeszélteket és ha az észak-koszovói szerbek elbontják a barikádokat.
Na tessék, már megint ezek a cudar sipik fúrják meg a szebb jövőnket!
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
