2012. május 22., kedd
Júlia, Rita, Emil napja
Júlia, Rita, Emil napja
Az óévbúcsúztató világvárosok alaposan rácáfoltak az újévi prognózisaikban felettébb óvatos nyugati államférfiakra: a tévéfelvételek tanúsága szerint olyan színpompás tűzijátékkal és más pazar látványosságokkal ünnepelték az érkező 2012. esztendőt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és egyéb gondja se lenne az emberiségnek, mint hogy minél emlékezetesebb gálával tegye feledhetetlenné az eseményt.
Állítólag ez volt az eddigi legfényesebb újévi ünnepség a nyugati féltekén, a metropolisok elöljárói úgy kitettek magukért, hogy ezt már nehéz lesz überelni.
Legutóbb az ókori Rómában, Ceasar idejében volt ekkora dínom-dánom újévkor, csak akkor még nem találták fel a puskaport, és nem őrjítették meg a patriciusokat a petárdákat durrogtató neveletlen gladiátorok, mint minket napjainkban.
Egy nálunknál sokkal fejlettebb földönkívüli civilizáció megfigyelői – ha valóban itt ólálkodnának körülöttünk repülő csészealjaikkal, amint az ufológusok állítják – nem győznének csodálkozni ezen az együgyű lelkendezésen, amellyel a legbolondabbnak nevezett éjszakát tombolták át a lenézett földiek.
Ám ki tudja, lehet, hogy onnan föntről, az űrből szemlélve valóban úgy tűnhet, hogy itt minden tökéletes, hogy elérkezett a boldog békeidő, soha ilyen jól nem ment a földlakóknak!
Csak a világ vezetői borongtak újévi üzeneteikben, majdhogynem versengtek egymással a választóikra váró súlyos gondok felsorolásával.
Angela Merkel kancellár azzal riogatta a németeket, hogy 2012 nehezebb lesz az előbbinél és recessziót hoz – jó lesz, ha máris meghúzzák a nadrágszíjat. Nikola Sarkozy bátorságra szólította fel a franciákat a várható gazdasági gondok elviseléséhez. A mostani világgazdasági válság a büntetés az elmúlt harminc év semmitevéséért, vélekedett a francia államfő.
Az olasz és a spanyol vezetők abbéli aggodalmukat hangoztatták, hogy országaik adósságcsapdába kerülnek, és nem lesznek képesek visszafizetni a hitelüket.
Papademosz válságkezelő görög kormányfő példátlanul szigorú takarékossági intézkedések bejelentésével „gratulált” az újévhez, amikor is a görög mozdonyvezetőknek le kell mondaniak a hétezer eurós fizetésükről és a 450 euró prémiumról, amit azért kaptak, mert rendszeresen kezet mostak munkahelyükön.
Igaz, hogy nálunk legtöbbünk szívesen kiegyezne akkora átlagkeresettel, amennyi a kézmosási jutalék a görög vasutaknál, ám ahhoz képest még viszonylag szép kilátásokkal kecsegtet a kormány.
Az örök optimista Mirko Cvetković rendületlenül bízik benne, hogy másfél százalékos lesz a növekedés, és eredményesebb évet zárunk majd, mint a tavalyi volt. Ezt még el is hinném a miniszterelnöknek, ha nem ébresztene bennem némi kételyt az az ígérete, hogy az idén is kitartunk az „Európa is, Koszovó is” jelszó mellett. És ha Goran Bogdanović Koszovó-ügyi miniszter nem kecsegtetne azzal, hogy idén is megőrizzük a koszovói szerb intézményeket.
Valószínűleg még nem volt ideje elolvasni, hogy mit üzent a belgrádi vezetőknek Angela Merkel, amikor az uniós tagjelöltség megszerzésének feltételeit sorolta.
Boris Tadić elnök viszont kivételesen nem nemzetpolitikai témákkal untatta a polgárokat, hanem az újszülöttekről szólt. Abból az alkalomból, hogy az idei év a bébik éve Szerbiában. Arról beszélt, hogy egy újszülött a legnagyobb ajándék a család számára, és azt kívánta mindenkinek, hogy ilyen örömben legyen része.
Lelkes beszéde után szinte elvárta az ember, hogy elődjéhez, Miloševićhez hasonlóan (aki az albánok ellen tüntető belgrádiak tömegét azzal az elhíresült mondásával oszlatta szét, hogy „Most pedig mindenki menjen a dolgára!”), ő is felszólítsa a polgárokat, hogy siessenek haza és tegyék dolgukat a lanyhuló népszaporulat orvoslására.
Mondjuk, vegyenek példát az albánokról.
J. Garai Béla
(Fotó: Nebojša Raus)
Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a szerbiai elnökválasztás második fordulója a keserű kijózanodást hozta nekünk. A ráébredést arra a régi igazságra, hogy... >>
Már csak abban bízhat az ember ebben a nagy hajcihőben, ami a voksolás körül zajlik, hogy megússzuk utcai zavargások nélkül, és az elnökválasztás május huszadikai... >>
Egyelőre még teljesen zavaros a víz a választási pocsolyában, a dicsekvések tömjénfüstjében nehéz kivenni, hogy valójában ki mennyit teljesített: ki győzött és ki az,... >>
Magyar nemzetpolitika