




Az intarzia berakásos elnöki íróasztalt teljesen beborították az elkészült koszovói névtábla változatok. B. Tadić elnök elmélyülten vizsgálgatta őket. Volt közöttük rövidebb és hosszabb szövegű, egyszerűbb és cizelláltabb kivitelezésű is.
- Mit gondoltok, melyiket válasszuk? – fordult gondterhelt arccal az államfő mindig szolgálatkész miniszterelnökéhez, M. Cvetkovićhoz és hűséges külügyminiszteréhez, V. Jeremićhez. – Gyorsan kell döntetünk, mert már csak három hetünk maradt a brüsszeli ülésig, amikor Barrosóék a tagjelöltségünkről határoznak. Ez az utolsó feltételük, hogy állapodjunk meg Thaciékkal a névtábláról, amellyel a nemzetközi konferenciákon képviselhetik magukat. Lehet, hogy személyesen fogom felajánlani a pristinai vezetőnek, ha úgy döntök, hogy találkozok vele.
- Nekem az a legszimpatikusabb, amelyiken az áll, hogy: „Koszovó ősi szerb tartomány, az ortodox kolostorok földje” – jelentkezett a külügyek buzgó irányítója. – Az orosz testvéreknek is nagyon fog tetszeni, Amfilohije püspök pedig egyenesen lelkesedni fog érte! A Thaci meg dögöljön meg, ha kivetnivalót talál benne.
- Talán inkább azt kellene választani, hogy „Koszovó korlátozott autonom tartomány” – vetette fel a kompromosszumra hajló kormányfő.
- Nem jó, nincs benne, hogy hozzánk tartozik – intette le az elnök. – Még majd ezek a ravasz pristinaiak úgy értelmezik, hogy Albánia tartománya.
- Mi lenne, ha diplomáciai trükköt alkalmaznánk, és beleszőnénk az elnevezésbe teniszvilágbajnokunkat? – latolgatta Jeremić. – Például így: „Koszovó, Novak Đoković őseinek szülőföldje”. Hátha ezt beveszik az amerikaiak, akikről közismert, hogy bolondulnak a Novak backhand-jéért.
- Nem kell mindenbe belekeverni a teniszt – ellenkezett az elnök. –Csak azért, mert téged választottak a teníszsövetség elnökévé. Mit javasol az ellenzékünk?
- Azt hiszem, hogy Čedomir Jovanović ötletét azonnal elutasíthatjuk – vélekedett Cvetkovic úr. – Ő azzal a képtelen javaslattal állt elő, hogy egyezzünk bele a „Koszovó Köztársaság” elnevezésbe, mert állítólag előbb-utóbb úgy is oda fogunk kilyukadni.
- Malo morgen! – reagált idegesen az elnök. – Hogy a nagy Slobo szavait idézzem. Mit képzel ez a Csédó? Hogy majd visszavonom elhíresült mondásomat, hogy „soha, de soha nem ismerjük el Koszovót”? Ráadásul a választások előtt. Rögtön rám sütnék a Tómóék, hogy hazug vagyok! Legfeljebb egy-két év múlva jöhet számításba, amikor már elfelejtette a jónép, hogy mit mondtam. Apropó Tómó: mit javasolnak a haladók?
- Az ő változatuk az lenne, hogy „Koszovó visszaszerzett szerb tartomány, Tomislav Nikolićnak köszönhetően”. És az egész táblát koszovói bazsarózsa-koszorúval öveznék.
- Nevetséges! – legyintett B. Tadić. – És milyen ötlete van a szerb demokraták vezetőjének, Vojislav Koątunicának?
- Ő azt írná a névtáblára, hogy „Koszovó, Dusan cár birodalmának déli vármegyéje” – számolt be V. Jeremić.
- Itt van még a radikálisok javaslata – kotort elő egy újabb táblát M. Cvetković. – Ők nemzetiszín szalaggal kötötték át a névtáblájukat, és kissé hosszabb szöveg van rajta, természetesen cirill írásmóddal: „Koszovó Szerbia szíve”, alatta pedig a kiegészítés: „Majd ©eąelj vajda megmutatja nektek!”.
- Hát nem lesz könnyű választani – sóhajtott az elnök. – Más ötlet nincs?
- Van itt még egy szerény kartontábla, a magyarok küldték azzal a megjegyzéssel, hogy tisztában vennek vele: ők csak kisebbségiek, de hátha hasznát veszi a szerb állam az ötletüknek.
- És ugyan mit javasolnak a magyarok?
- Ha jól látom, ők a sima „Koszovó” elnevezést javasolják, mert állítólag már a könyökükön jön ki ez a keresztelési huzavona meg az egész cirkusz a volt déli tartomány körül.
A három vezető azóta sem tudott dönteni, még akkor is a névtáblákat válogatták, amikor üzentek nekik, hogy Hashim Thaci mostanában nagyon el van foglalva, és nem ér rá találkozni a szerb elnökkel.
J. Garai Béla
A képen: a koszovói bazsarózsa (Kosovski boľur - Paeonia decora)
Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a szerbiai elnökválasztás második fordulója a keserű kijózanodást hozta nekünk. A ráébredést arra a régi igazságra, hogy... >>
Már csak abban bízhat az ember ebben a nagy hajcihőben, ami a voksolás körül zajlik, hogy megússzuk utcai zavargások nélkül, és az elnökválasztás május huszadikai... >>
Egyelőre még teljesen zavaros a víz a választási pocsolyában, a dicsekvések tömjénfüstjében nehéz kivenni, hogy valójában ki mennyit teljesített: ki győzött és ki az,... >>