Minek nevezzelek?

Az intarzia berakásos elnöki íróasztalt teljesen beborították az elkészült koszovói névtábla változatok. B. Tadić elnök elmélyülten vizsgálgatta őket. Volt közöttük rövidebb és hosszabb szövegű, egyszerűbb és cizelláltabb kivitelezésű is.
- Mit gondoltok, melyiket válasszuk? – fordult gondterhelt arccal az államfő mindig szolgálatkész miniszterelnökéhez, M. Cvetkovićhoz és hűséges külügyminiszteréhez, V. Jeremićhez. – Gyorsan kell döntetünk, mert már csak három hetünk maradt a brüsszeli ülésig, amikor Barrosóék a tagjelöltségünkről határoznak. Ez az utolsó feltételük, hogy állapodjunk meg Thaciékkal a névtábláról, amellyel a nemzetközi konferenciákon képviselhetik magukat. Lehet, hogy személyesen fogom felajánlani a pristinai vezetőnek, ha úgy döntök, hogy találkozok vele.
- Nekem az a legszimpatikusabb, amelyiken az áll, hogy: „Koszovó ősi szerb tartomány, az ortodox kolostorok földje” – jelentkezett a külügyek buzgó irányítója. – Az orosz testvéreknek is nagyon fog tetszeni, Amfilohije püspök pedig egyenesen lelkesedni fog érte! A Thaci meg dögöljön meg, ha kivetnivalót talál benne.
- Talán inkább azt kellene választani, hogy „Koszovó korlátozott autonom tartomány” – vetette fel a kompromosszumra hajló kormányfő.
- Nem jó, nincs benne, hogy hozzánk tartozik – intette le az elnök. – Még majd ezek a ravasz pristinaiak úgy értelmezik, hogy Albánia tartománya.
- Mi lenne, ha diplomáciai trükköt alkalmaznánk, és beleszőnénk az elnevezésbe teniszvilágbajnokunkat? – latolgatta Jeremić. – Például így: „Koszovó, Novak Đoković őseinek szülőföldje”. Hátha ezt beveszik az amerikaiak, akikről közismert, hogy bolondulnak a Novak backhand-jéért.
- Nem kell mindenbe belekeverni a teniszt – ellenkezett az elnök. –Csak azért, mert téged választottak a teníszsövetség elnökévé. Mit javasol az ellenzékünk?
- Azt hiszem, hogy Čedomir Jovanović ötletét azonnal elutasíthatjuk – vélekedett Cvetkovic úr. – Ő azzal a képtelen javaslattal állt elő, hogy egyezzünk bele a „Koszovó Köztársaság” elnevezésbe, mert állítólag előbb-utóbb úgy is oda fogunk kilyukadni.
- Malo morgen! – reagált idegesen az elnök. – Hogy a nagy Slobo szavait idézzem. Mit képzel ez a Csédó? Hogy majd visszavonom elhíresült mondásomat, hogy „soha, de soha nem ismerjük el Koszovót”? Ráadásul a választások előtt. Rögtön rám sütnék a Tómóék, hogy hazug vagyok! Legfeljebb egy-két év múlva jöhet számításba, amikor már elfelejtette a jónép, hogy mit mondtam. Apropó Tómó: mit javasolnak a haladók?
- Az ő változatuk az lenne, hogy „Koszovó visszaszerzett szerb tartomány, Tomislav Nikolićnak köszönhetően”. És az egész táblát koszovói bazsarózsa-koszorúval öveznék.
- Nevetséges! – legyintett B. Tadić. – És milyen ötlete van a szerb demokraták vezetőjének, Vojislav Koštunicának?
- Ő azt írná a névtáblára, hogy „Koszovó, Dusan cár birodalmának déli vármegyéje” – számolt be V. Jeremić.
- Itt van még a radikálisok javaslata – kotort elő egy újabb táblát M. Cvetković. – Ők nemzetiszín szalaggal kötötték át a névtáblájukat, és kissé hosszabb szöveg van rajta, természetesen cirill írásmóddal: „Koszovó Szerbia szíve”, alatta pedig a kiegészítés: „Majd Šešelj vajda megmutatja nektek!”.
- Hát nem lesz könnyű választani – sóhajtott az elnök. – Más ötlet nincs?
- Van itt még egy szerény kartontábla, a magyarok küldték azzal a megjegyzéssel, hogy tisztában vennek vele: ők csak kisebbségiek, de hátha hasznát veszi a szerb állam az ötletüknek.
- És ugyan mit javasolnak a magyarok?
- Ha jól látom, ők a sima „Koszovó” elnevezést javasolják, mert állítólag már a könyökükön jön ki ez a keresztelési huzavona meg az egész cirkusz a volt déli tartomány körül.
A három vezető azóta sem tudott dönteni, még akkor is a névtáblákat válogatták, amikor üzentek nekik, hogy Hashim Thaci mostanában nagyon el van foglalva, és nem ér rá találkozni a szerb elnökkel.
J. Garai Béla
A képen: a koszovói bazsarózsa (Kosovski božur - Paeonia decora)

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban