Litván konspiráció

Álmomban sem hittem volna, hogy egyszer még neheztelnem kell a litvánokra. Hogy a festői Vilniust az irántunk ellenséges érzülettel viszonyuló fővárosok közé kell sorolnom. Azért, mert kormányzatuk aljas aknamunkát folytat ellenünk.
Ha a jövő hónapban ismét lecsúszunk az annyira áhított uniós tagjelöltségről, akkor annak főleg a litvánok lesznek az okai.
Szinte már mindegy, hogy Borislav Stefanović mire jut Edita Tahirival a Belgrád-Pristina-párbeszédben, vagy hogy a kormány milyen reformintézkedéssel igyekszik Brüsszel kedvébe járni. Ha a pimasz litvánok úgy döntenek, hogy megfúrják a jelöltetésünket, akkor annak lőttek. Az úgy is lesz.
A litván összeesküvés híre úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. Bevallom, eddig csak annyit tudtam róluk, hogy a legnagyobb és legnépesebb balti államban élnek, kedvenc ételük a füstölt hering, amit mézsörrel szoktak megöntözni, de hogy ennyire áskálódó a természetük, arról fogalmam se volt.
Most már van, mert elolvastam az állami csúcsvezetés berkeiből kiszivárgott kommenteket. Amit Vilnius művel, az „politikai szemtelenség”, olyan „piszkos játék, amely nem fog eredményt hozni”, nyilatkozta egy bennfentes az egyik belgrádi napilapban.
Közléséből az is kiderül, hogy a körmömfont litvánok mivel vívták ki a kormány nemes haragját: azt fogják majd követelni az Európai Bizottság tagjelölti státusról határozó tanácskozásán, hogy Szerbia teljesítse az összes feltételt, amit a decemberi EU-csúcson megszabtak. Vagyis ne tegyenek engedményeket, merthogy Vilnius véleménye szerint Belgrád nem ért el haladást a Pristinával folyó dialógusban, és ezért nem szolgált rá e kiváltságra.
Állítólag még a vétó eszközétől sem riadnak majd vissza, hogy megakadályozzák a balkáni aspiráns felzárkózását.
Miért tartják ennyire szívügyüknek a koszovói rendezést eme szorgalmas baltiak, ezer kilométerekre a nyugtalan Nyugat-Balkántól?
Nem Koszovó izgatja őket, derül ki a nyilakozatból, hanem valami egészen más: az ENSZ-Közgyülés elnöki tisztsége. Erre a posztra Dailus Čekuolis, Litvánia ENSZ-nagykövete volt a főesélyes egészen a közelmúltig, amikor Szerbia is megpályázta fáradhatatlan külügyminisztere, Vuk Jeremić számára. Márpedig a keleti diplomáciai körökben és az el nem kötelezettek soraiban joggal közkedvelt ifjú külügyérnek állítólag jobbak az esélyei, mint riválisának.
Eddig úgy gondoltam, hogy elsősorban Jeremićnek tartozunk majd hálával, ha egyszer bejutunk az unió előszobájába, de az is előfordulhat, hogy közvetve miatta rekesztenek ki bennünket. Vagyis az irigy litvánok miatt.
Akadhatnak talán naiv lelkek, akik szerint hagyni kellene azt a fránya ENSZ-posztot, hadd legyen vele boldog ez a Dailus Čekuolis, ha már ezen a múlhat az uniós jövőnk. Jeremićnek pedig majd találunk valami más, attraktív nemzetközi tisztséget. A teniszszövetségi elnökség mellett.
Ám ez elvtelen meghátrálás lenne a kukacoskodó litvánokkal szemben, amit egy önérzetes kormányzat nem engedhet meg magának, még az uniós belépőjegy árán sem.
Sajnos, mindig közbejön valami, vagy valaki, amikor már-már átlépjük azt a bizonyos küszöböt. Hiába tesznek meg minden tőlük telhetőt vezetőink, hogy teljesítsék a feltételeket, ha valakik folyton áthúzzák a számításaikat.
Egyszer a hollandok, máskor a németek, most meg a litvánok.
De nemcsak ők, hanem a ravasz szkipetárok is. Olvasom, hogy galád fondorlataikban odáig mentek, hogy a napokban levélben szólították fel az uniós kormányokat: ne hagyják jóvá a tagjelöltséget Szerbiának.
Ivica Dačić belügyminiszter szerzett tudomást Pristina legújabb alattomos diplomáciai offenzívájáról. Igaz, hogy a leveleket még senki sem látta, de ha a belügyi tárcavezető mondja, akkor biztosan léteznek.
Hol lenne ez az ország, ha nem lennének az akadékoskodó albánok meg litvánok!
(A képen: Dailus Čekuolis és Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár)
J. Garai Béla

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban