A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Lábjegyzet és délibábok
Betűméret:
Talán még soha nem tulajdonítottak akkora jelentőséget a nemzetközi diplomáciában egy lábjegyzetnek, mint a Koszovó regionális képviseletéről szóló, hosszú-hosszú alkudozás után elfogadott megállapodás esetében. Az uniós közvetítéssel folytatott Belgrád-Pristina párbeszéd eddigi legfontosabb terméke ugyanis arról marad emlékezetes, hogy a lábjegyzetben van elrejtve a lényeg: a Koszovó megnevezés mellett csillag utal arra, hogy a jogállás a Biztonsági Tanács 1244. sorszámú határozatával és a Nemzetközi Döntőbíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozattal kapcsolatos ítéletével összhangban értendő. Kevésbé nyakatekerten: Koszovó státusa még nem végleges, az említett nemzetközi dokumentumok határolják be.
E faramuci lábjegyzet körül folyt a csatározás két hónapon át, a pristinaiak mindenáron a parlamentjük által elfogadott függetlenségi kiáltványt is bele akartak vinni, végül uniós nyomásra elálltak tőle. Ám így is meg van a módja annak, hogy ki-ki a maga szája íze szerint magyarázza.
A szerb kormány hatalmas diplomáciai győzelemről zengedez, az ellenzék viszont ennek éppen az ellenkezőjét olvassa ki a lábjegyzetből. A Tadić-féle vezetés szerint a megállapodással állítólag sikerült valóra váltani a sokat emlegetett „Európa is, Koszovó is” választási szlogent, hiszen „megőrizték az ország szuverenitását”, és ugyanakkor karnyújtásnyira kerültek az uniós tagjelöltséghez - ennek ugyanis ez volt az egyik legfontosabb feltétele. A magát ismét magas lovon érző V. Jeremić nem mulasztotta el kinyilatkozni, hogy Koszovó sohasem lesz önálló állam, „amíg Szerbia létezik”.
A nemzeti előjelű konzervatív ellenzék pont fordítva látja a dolgot: a szerb demokrata vezér Vojislav Koštunica szerint Szerbiát megalázták Brüsszelben, a kormányt pedig rákényszerítették, hogy asszisztáljon a koszovói állam megteremtéséhez. Még tragikusabbnak ítélik meg a helyzetet V. Šešelj emberei: a radikálisok egyenesen hazaárulást emlegetnek, az eseményt pedig a nemzeti történelem legsötétebb epizódjának nevezik.
Talán mondani sem kell, hogy a koszovói szerb vezetők kemény magjának sem tetszik a megállapodás, úgy ahogy van, lábjegyzetestül. Krstimir Pantić mitrovicai polgármester mély csalódottságának adott hangot, és kifejezte reményét, hogy a szkupstina nem hagyja jóvá, az alkotmánybíróság pedig megsemmisíti az egyezményt.
A cseles albán hozzállás lényegét fogalmazta meg Edita Tahiri pristinai tárgyalóbiztos, amikor úgy kommentálta az ominózus lábjegyzetet, hogy az úgy el fog olvadni, mint a hópelyhek tavasszal.
A mi sajátos nézőpontunkból szemlélve a megállapodás kétségkívül pozitív fejlemény, különösen akkor, ha Brüsszelben is méltányolják a Belgrád-Pristina dialógus eredményét, és a héten – amint hallani lehet - rábólintanak a tagjelöltségre. Legalább túl leszünk az első komolyabb lépésen, még ha senkinek sem lehetnek illúziói arról, hogy milyen távol vagyunk még a csatlakozási tárgyalások időpontjának kitűzésétől is!
Kevésbé vígasztaló viszont, hogy a kormány részéről egyelőre nyoma sincs a kijózanodásnak, a realitások elismerésének. A rigómezei délibábok kergetése változatlan lendülettel folyik tovább. A szuverenitás megőrzését emlegetik, holott B. Tadić államelnök csak a nemzetközi intézmények engedélyével látogathat a koszovói kolostorokba, a minisztereket pedig viszafordítják a határon.
Az sem segíti az uniós felzárkózást, hogy a szerb diplomáciai továbbra is szent céljának tartja a küzdelmet Koszovó szélesebb körű nemzetközi elismerése ellen, holott már 88 ország elismerte Pristinát, köztük a legbefolyásosabb nyugati hatalmak, és az Európai Unió 22 tagállama. E küzdelem élharcosáról, V. Jeremićről óhatatlanul La Mancha lovagja, a gyagyás Don Quijote jut az ember eszébe, aki egy flúgos középkori vitéz elszántságával rohamozza a képzeletbeli szélmalmokat. Abban a szent elvakultságban, hogy Koszovó egyszer visszakerül Szerbiához.
Meglepő mozzanat viszont, hogy a közvélemény józanabbul szemléli a dolgokat, mint saját politikusai. Legalább is a többség, ha a hírportálokban olvasható blogbejegyzésekből következtetünk. Az idézett mitrovicai főkolompos kijelentés valóságos vihart kavart, soha ennyi elmarasztaló vélemény nem volt olvasható a koszovói szerb vezetőkről.
„Megértem a mitrovicaiak csalódottságát – írja egyikük -, hiszen vége az előjogoknak, a dupla fizetéseknek, az adócsalásnak, a svercelésnek, a főiskolai oklevelek vásárlásának...” Egy másik hozzászóló szerint most különválnak az érdekek: Szerbia szeretne mindenáron bejutni az EU-ba, a mitrovicai vezetők pedig azt szeretnék, ha tankokat küldenének Pristina ellen.
„Nem felejtem el, amikor a koszovói szerbek Milošević utasítására különvonatokkal érkeztek Újvidékre – írja egy vajdasági -, és mitingjeikkel megsemmisítették legszebb éveimet”.
„Ha a koszovói szerbek csalódottak valamivel, akkor az csak jó lehet Szerbiának”, zárja sorait az egyik blogíró.
Kár, hogy ilyen sok időre volt szükség e felismeréshez.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
