ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Ez van...
Betűméret:
Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a szerbiai elnökválasztás második fordulója a keserű kijózanodást hozta nekünk. A ráébredést arra a régi igazságra, hogy többszörösen is kisebbségben vagyunk ebben az országban. Kisebbségben számbelileg és státuszunk tekintetében az államalkotókkal szemben, de azokkal szemben is, akik Tomislav Nikolićot akarják látni az elnöki tisztségben.Sovány vigasz, hogy a vajdaságiak többsége, mindenekelőtt az európai felzárkózás ügyét tartva szem előtt, az eddigi elnökre adta voksát, ahol pedig többen vagyunk magyarok, ott Nikolićnak nem sok babér termett.
Ám mindez kevés volt a délebbi országrész választóival szemben, akik a Szerb Haladó Párt jelöltjének jobboldali nacionalista-populista demagógiájára voltak vevők. És akik úgy érzik: a nemrég óta viselt európai öltöny csak külsőség, az ő Tómójuk legbelül a régi, a nép fia, aki szakított ugyan a valóságtól elrugaszkodott volt eszmetársával, a legvadabb soviniszta eszméket hirdető csetnikvajdával, de lélekben most is az a sumadijai, aki egészséges gyanakvással tekint mindenre, ami az ellenséges Nyugatról érkezik.
A demokrácia alapszabálya szerint most illene fátylat borítani a múltra, és sok sikert kívánni a győztesnek, abban a bízva, hogy állja a szavát, és valóban minden polgár elnöke kíván lenni. És nem fogja megakasztani az integrációt sem egy szemellenzős Koszovó-politikával. Legalább is első nyilatkozataiban ezt ígéri. Bár az kissé gyanút keltett, hogy államfőként elsőként Moszkvát kívánja felkeresni, és csak utána Brüsszelt és Washingtont. És hogy Moszkva örömmel üdvözli az ellenzéki vezér győzelmét, míg Nyugaton egy nacionalista politikus előretöréséről beszélnek, aki megnehezítheti az európai integrálódást.
Az elnökcsere, a vezetőcsere a legtermészetesebb dolog kellene hogy legyen, hiszen ez a lényege a demokrácićnak, amiről Winston Churchill óta tudjuk, hogy „a kormányzat rossz formája, ám még mindig jobb az összes többinél”.
Az ember azonban valahogy nehezen tudja túltenni magát a megélt dolgokon. Az a fránya emlékezet folyton felidézi a kilencvenes éveket, Nikolić buzgólkodását a Milošević-rezsim idején, amikor kormányalelnökként közreműködött a szerb biztonsági erők koszovói „rendcsinálásánál”. Annál az etnikai tisztogatásnál, aminek végül a NATO vetett végett légiakcióival.
És amely háborúnak és pusztításnak máig viseljük következményeit.
Nehéz feledni hajmeresztő kijelentéseit is. Például arról, hogy Szerbia inkább legyen orosz gubernátum, mint EU-tagállam. Vagy hogy nem sajnálja, hogy meggyilkolták Zoran Đinđićet, Szerbia első demokratikusan megválasztott kormányfőjét. Hogy gyűlöli a horvátokat genocíd természetük miatt. És hogy pártja továbbra se mond le Nagy-Szerbiáról, csak most már nem háborúval, hanem békés eszközökkel igyekszik ezt elérni.
És a munkatársai, akik vasárnap este önfeledten ünnepelték a győzelmet: köztük az az Aleksandar Vučić, aki ugyancsak Šešelj-csatlósként kezdte pályáját, majd a Marjanović-kormány tájékoztatási minisztereként meghozta azt a hírhedt sajtótörvényt, amely börtönbüntetéssel szankcionálta a háborút elítélő, úgynevezett defetista cikkeket. Vajon ő most milyen vezető posztot fog betölteni?
Tomislav Nikolić azonban Szerbia elnöke a választók akaratából következő öt évre. Ez van, ha szeretni nem is muszáj.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!