Tűlevél
Forralt borral a szebb jövő felé
Betűméret:             

Még ki sem írták a választásokat, de máris úgy dúl a propagandahadjárat mifelénk, mintha a jövő héten szólítanának bennünket az urnákhoz. A legtöbben még hezitálnak, latolgatják, hogy kik érdemlik meg a támogatásukat, de én már eldöntöttem, hogy melyik pártra fogok voksolni. Lehet, hogy egyeseknek meglepetést okozok: a haladókra.

Nem, nincs semmi bajom, a fejem is tiszta, nem ittam semmit amolyan elő szilveszteri bemelegítésként. Lehet, hogy az eszem vagy szívem mást diktálna, de egyszerűen kénytelen leszek így cselekedni, annyira igyekeznek a kedvembe járni. Nem lehetek hálátlan.

Azért döntöttem így, mert egy hét alatt immár másodszor kerestek fel ennek a pártnak az ifjú aktivistái, és rendkívül udvariasan aziránt érdeklődtek, hogy mennyire vagyok megelégedve a kormány teljesítményével. És hogy rájuk szavaznék-e legközelebb? Nem riasztotta el őket az sem, hogy első alkalommal, mint arról már beszámoltam egy korábbi jegyzetemben, valósággal kipenderítettem őket, ennek ellenére néhány nap múlva újra bekopogtattak hozzám. Szerényen, mint az ibolya. És barátságosan, mintha puszipajtások lennénk. Hátha megváltozott a véleményem.

És nemcsak engem kerestek fel: legjobb barátom nem messze tőlem a negyedik emeleten lakik egy lift nélküli épületben, nála is megjelentek. A postás fel nem vinné neki az ajánlott küldeményt semmi pénzért, még busás borravalóért se, de ők nem sajnálták a lépcsőzéssel járó fáradságot.

Hát van még egy párt, amelyiknek ilyen önfeláldozó, a szavazókért minden áldozatra kész aktivistái lennének? Persze, hogy nincs. Hát lehet nem szeretni őket?

És ha már eme ifjak ennyire áldozatkészek, elképzelhető, hogy mennyire azok maguk a pártvezetők! Mit meg nem tennének értünk!

Régi történelemkönyvekben olvastam, hogy egykor az ifjúkommunisták, a SKOJ-tagok fáradoztak ilyen lelkesen és öntudatosan a Párt sikeréért. Igaz, ők nem kaptak ekkora honoráriumot.

Nem emlékszem, hogy az úgynevezett többpárti demokrácia beköszöntése óta bárki is ekkora súlyt helyezett volna arra, hogy kikérje a véleményemet. Megérdemlik, hogy őket karikázzam be.

Remélem, nem neheztelnek majd érte a mi pártjaink, amiért ezúttal hűtlen leszek hozzájuk. Legalább is legnagyobb pártunkról feltételezem, hogy nem fog megharagudni, mert hallgattam Pásztor Istvánnak a RTV-nek adott nyilatkozatát, hogy ők együtt tudnak működni (majdnem) mindegyik szerbiai formációval, „nincsenek ideológiai ellentéteik, mint másoknak”. Akár úgy is felfoghatom ezt, hogy már-már testvérpártoknak tekinthetjük őket, ha már nincsenek eszmei ellentétek közöttük. Azon kívül, hogy nincs közöttük ideológiai vita, még stratégiai partnerek is a haladókkal! Akárhogy is szavazunk tehát, testvérek közt marad a voksunk.

Ám a pártaktivisták látogatása semmiség ahhoz képest, ami Magyarkanizsán történt. Olvasom a portálunkon megjelent tudósításban, hogy az ottani szavazók abban a tájainkon felettébb szokatlan gesztusban részesülhettek, hogy katolikus karácsony alkalmából haladópárti aktivisták köszöntötték őket. A kellemetlen hideg ellenére standokat állítottak fel a városközpontban, ahol forró itallal kedveskedtek a járókelőknek, akik talán éppen az éjféli misére igyekeztek. Meg ne hűljenek, szegények, a zimankóban, aminek következtében ki sem tudnak majd menni szavazni. Gondoljunk csak bele: nekünk akartak kedveskedni, nekünk, akik a Gergely-naptárt követjük! Plusz még latin betűs abécével írunk. Ezek után az sem lepett volna meg, ha eléneklik a „Pásztorok, pásztorok…” című ismert karácsonyi dalt, persze, a napkeleti pásztorokra, és nem pártvezetőnkre utalva.

Mint olvasom, volt ott mézes pálinka, forralt bor, az antialkoholistáknak forró tea, no meg mézeskalács és csokitélapó is! Ja, és pártfeliratos öngyújtó és golyóstoll, és persze pártanyag is.

A vetélytársak meg sehol. Egy fia demokrata vagy szocdem ligás. A mi pártjainkról nem beszélve. Behúzódtak a meleg szobába, a kanizsai szavazók meg fagyjanak meg.

De ha már most ilyen gáláns a kormánypárt, el tudom képzelni, hogy mi lesz itt, ha beköszönt az igazi kampány! Lesz bizony itt még étolaj-, krumpli-, és száraztészta-osztogatás is! Ki az, aki ellen tud állni egy ilyen nagyvonalú és bőkezű társaságnak?

Persze, most is akadnak, akik a kákán is csomót keresnek, egy rosszindulatú olvasó például az iránt érdeklődött bejegyzésében, hogy szendvicset nem kínáltak a kanizsaiaknak? Értjük az utalást. Ám az illető nyilván megfeledkezett arról, hogy ez a párt nem az párt, ami volt. Már régen szakított a régi, rozsdás kanalas múlttal, amikor kinézték a kisebbségeket az országból. Igaz, a vezetők egytől egyig ugyanazok, i glavom i bradom, ahogy szláv szomszédaink szokták mondani, de ők is megváltoztak. Ez már egy egészen másik párt, amely szakított az igazi szendvicsosztogatóval, aki a hágai bírák két vállra fektetése után most azzal szórakozik, hogy folyton emezeket ugratja. Ez egy tetőtől talpig európai párt, amely már minket is szeret. Vagy legalábbis a voksunkat.

Igaz, hogy Európában eléggé ismeretlen gyakorlat a szavazatszerző célzatú étolaj-osztogatás, de az ottani pártoknak talán nem annyira létfontosságú a választási győzelem, mint most a haladóknak a Vajdaságban. Hogy ne legyünk többé kiszolgáltatva egy ellenzéki párt kényének-kedvének, korrupt és tehetségtelen politikusainak. Hogy a haladó vezetőség minden nehézséggel dacolva végre az egész országot a szebb jövő felé vezető helyes útra terelhesse, „ami valamennyiünk célja és érdeke is egyben”, amint a kanizsai pártvezető fogalmazott.

Biztosan úgy értette: nekünk is érdekünk, hogy ők győzzenek, és beüljenek a megüresedő fotelekbe.

Azt persze nem tudhatom, hogy e nemes cél érdekében mennyit költenek e példátlan méretű agitálásra és az aktivisták hadseregének tisztes napidíjára, amiért még a negyedik emeletre is készek felcaplatni. És hogy miből szerzik be a nekünk osztogatott ajándékokat? Ezt is a jólelkű Abu-Dzabi beli olajsejk pénzeli, mint a szandzsáki kórház és óvoda építését, amit a múlt héten adott át személyesen a miniszterelnök?

Rosszmájú ellenzékiek egyenesen azt állítják, hogy tulajdonképpen a saját adófizetői dinárjainkon kedveskednek nekünk, vagyis hogy a magunk zsebéből fizetjük a kanizsaiaknak és másoknak osztogatott csokitélapót. De lehet, hogy csak az irigység beszél belőlük, amiért nem náluk van a büdzsé kulcsa. És különben is ajándék lónak nem szokás a fogát nézni.

Meg az is előfordulhat, hogy a kormány hihetetlenül eredményes működése következtében ekkora többlet keletkezett az államkasszában, hiszen nap mint nap mást sem hallunk a tévéhíradóban, hogy mennyire sikeresen teljesít a kormány. A nemzetközi valutaalap szakemberei el vannak ájulva tőlük. Így nem gond a többletből valamicskét ránk, választókra költeni.

Hogy mi az igazság, azt majd a választások után megtudjuk. Vagy úgy, hogy újabb adót és illetéket vetnek ki a kampányköltségek miatt keletkezett hiány fedezésére, vagy úgy, hogy - neadjisten! – az ellenzék lesz a nyertes, és első dolga lesz kipakolni az előd szennyesét.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban