Modern világunk egyik kulcsszava a hagyomány. Talán a rohanás, a „pörgés” hozza magával, hogy a nyugodtabb, régi időkbe vágyunk. Vagy azt szeretnénk, hogy a modernségben is a megszokott, megbízható dolgok érvényesüljenek.

A magyar értelmező kéziszótár szerint a hagyomány a közösségben tovább élő, tudatosan ápolt szokás, ízlés, felfogás, illetve szellemi örökség. A hagyományos melléknév pedig a régóta általánosan ismert és használt dolgokat jelenti. Rokon értelmű szavak: szokásos, szokványos, tradicionális, konvencionális, ősi, beidegződött, bevett, elfogadott. Ezen kívül a bizonyos időközönként szokásosan megrendezett eseményekre is használjuk.

A hagyomány és hagyományos annyira elhatalmasodott, hogy ma már nemcsak hagyományos karácsonyi és húsvéti ételek vannak (úgy általában), vagy hagyományos magyaros ételek vagy ízek, népi ételek, hanem hagyományos rakott krumpli, hagyományos fánk, hagyományos házi kenyér, hagyományos lángos, hagyományos csirkepörkölt, hagyományos palacsinta recept, hagyományos gulyásleves, hagyományos újévi lencsefőzelék…És sorolhatnám tovább. A világháló egyik keresőjén több mint három és fél millió találat közül válogathatunk.

Sok hagyományos megállja a helyét: beszélhetünk hagyományos izzóról (nálunk inkább égőnek vagy villanykörtének mondják), mert van modernebb, energiatakarékos is. A hagyományos mezőgazdaság vagy gyümölcsészet a régi megmunkálási, termesztési formákhoz ragaszkodik. Egyes vidékeken van hagyományos farsangi disznóölés és farsangi maszkabál (jelmezbál).

A hagyományos nyelvtan a leíró nyelvtanoknak az a fajtája, amelyek a klasszikus görög (később latin) nyelvtanírási hagyományt követi.

A hagyományos írásmód a magyar helyesírás négy alapelvének egyike. Ennek alapján írjuk a régies betűket tartalmazó családneveket: Batthyány [e.: battyányi], Zichy [e.: zicsi], Dessewffy [e.: dezsőfi]. És ennek alapján írjuk a j hangot j-nek vagy ly-nak.

Érthető a hagyományos jelző használata a több ezer éves kínai orvoslásnál, vagy a részét képező tibeti orvoslásnál, és a kétezer éves múltra visszatekintő hagyományos kínai tusfestészetnél is.

De szükséges-e kihangsúlyozni, hogy hagyományos a manikűr, a borotválkozás, a borbélytermékek (kés, olló, bicska, zsebkés, tőr…), hagyományosak a póthajak és a pótcopfok? Biztos van modernebb manikűr és borotválkozás. Talán vannak póthajak és pótcopfok is?

Olvashatunk hagyományos mikrohullámú sütőkről, társasjátékokról, számlacsomagról és pénztárgépekről. Van hagyományos parketta és hagyományos fogyókúra. És vannak hagyományos kémények és légifuvarozók, sőt hagyományos gyanták és hagyományos esztergályos állások.

A hagyományos család, amely a hagyományos házasság eredménye, egy hagyományos házban hagyományos fényáteresztő függönyök mellett hagyományos tévézést folytat esténként, ahol hagyományos gasztronómiai-kulturális rendezvényeket néz meg, például egy hagyományos nótadélutánt, vagy egy hagyományos kocsonyafesztivált. Ha nagyon hagyományos a család, a média közvetítésével hagyományos szentmisét is nézhet.

Hagyományos harcművészet népszerűsítésével foglalkozik a Baranta Hagyományos Magyar Harcművészet egyesület, vásárolhatunk hagyományos íjakat is. De vajon a rovásírás miért hagyományos? Van új – modern – takarékos változata is?

Nehezen választhat kedvencet a mai modern (nem hagyományos) ember a sok hagyományos kifejezés közül. A bőség zavara ez. Nekem mégis sikerült. A hagyományos életbiztosítás mellett kedvenceim a hagyományos vízipipa szívócső, a hagyományos (dupla csörgős) kapásjelző (ami éjszakai horgászatnál igen hasznos!), és a méhpempő hagyományos változatban.

Miért akar mindenki hagyományt teremteni? Ha egyszer –kétszer megrendeznek egy szavalóversenyt, kolbászfesztivált, táncmulatságot, kiírnak egy rajzpályázatot, azonnal azt nyilatkozzák az illetékesek: „Hagyományt szeretnénk teremteni!” Miért is? Ápoljuk a hagyományainkat, mert ez nagyon fontos. Minden ember ismerje és becsülje saját (és népe) hagyományait, „és azok szerint éljen boldogan. Azokat feladni nincs értelme. A magyarok kövessék a magyar szokásokat hibátlanul, és a többi nép is a sajátjait. Minden nép ragaszkodik saját műveltségéhez, és abban érzi jól magát…Ez természetes, hiszen műveltségünk az azonosságunk, az énünk része.”

De ne akarjunk mindenáron és mindenből hagyományt teremteni!

Viola Lujza