Levelek a Rózsa utcából
Üzennek a nóták

Úgy vélem, megdönthetetlen az állítás, hogy a magyar nótákban minden élethelyzet és minden érzelem benne van. A dallamok olykor sírásra fakasztanak, olykor életerőt adnak, a szövegek pedig arra valók, hogy elgondolkodjunk az életünk alakulásán, sorsunk végkifejletén.

Bevallom, fiatalon nagyon sok nótát hallgattam a hangulatomtól függően kedvtelésből, de rádióban dolgozva munkafeladatból eredően is, most azonban, egyre idősebb lévén, kerülöm a mély érzelmeket kiváltó szövegeket és dallamokat, mert talán egyre közelebbi, amiről Jákó Vera énekelt, hogy rohanunk a végső sötét elmúlás elébe…

Az időnk véges, és hihetlenül gyorsan múlik, még akkor is ha “akinek a szíve fáj, hajnalban is mulatni jár” és ha majdan azt írják a hideg kőre, hogy “élt egyszer egy koldus szegény, dalos ajkú vidám legény, kár volt érte, kár volt…” Igaz, a koldus-szegénység fogalmának tartalma változik, de örök igazság, hogy a sikertelenségeinket, kudarcainkat lehetőség szerint szeretnénk eltitkolni a szeretteink előtt, főleg, ha az az ő életükre nézve is kudarc és csalódás. Ezért szép elképzelni, hogy a vándorfelhők fenn az égen a falu végén csupa jót mesélnek édesanyánknak rólunk, s ő soha nem tudja meg, hogy a sorsunk keserűség, bánat. Ez esetben igazán megnyugtató a gondolat, hogy nem is hull a könnye értünk édes jó anyánknak. Amikor pedig már túl későn érkezünk haza, mi marad? Nótaszerző már elképzelte, mi következhet: “Kimegyek a temetőbe, elhagyatott sírok között járok/Édesanyám horpadt sírján megcsókolok minden szál virágot.”

Talán épp arra kellene a több idő az életben, hogy lehetőségünk legyen megélni minden fontosnak vélt élményt, átbeszélni minden fontos gondolatunkat, kimondani a ki nem mondott szavakat, az ölelésre emelkedő karjainkkal valóban átölelni azt, akinek megölelése fontos a számunkra. És kellene az idő arra is, hogy élvezni tudjuk a napsütést az olyan élethelyzetek után, amikor elhagyott az akit szerettünk – és azt hittük, hogy “minden könnyünk elsírtunk” már érte, s úgy maradtunk, “mint a szedett fa, amikor az őszi szelek jönnek”. Ezért szeretnénk talán sokan, ha az ősz még nem mondana búcsút a szép nyárnak, és az őszi rózsák is várnának még… De hiába, egyszer majd el kell mennünk, s ezzel meg is békélünk, hiszen tudjuk: utánunk is újak jönnek, örök sorsa ez az életünknek.

A temetőket járva is bizonyára sok nóta foszlánya eszünkbe jut azon szeretteink kapcsán, akikért gyertyát gyújtunk, de azon ismerős arcokat látva is, akikkel még közös élmények élnek a földi emlékezetünkben. Sajnos, azzal az ismétlődő érzéssel is szembesülnünk kell: odaát sokkal többen vannak, mint mi itt ebben a földi világban. A közeli szeretteink, a barátaink, a kollégáink, az általunk tisztelt emberek közül egyre többen csak a gondolatainkban üzennek nekünk (lehet, hogy éppen valamely nóta szövegével), pedig olyan jó lenne élőben hallani a megszokott mondataikat, a véleményüket, vagy egyszerűen a hanghordozásukat, vagy netán a leveleiket várni…

Járjuk a temetőket irántuk való tiszteletből, de inkább önmagunk miatt egy meg nem magyarázható lelki találkozás reményében, hogy aztán a sírok között a sok ismerőssel beszélgetve ismét rádöbbenjünk: a halottaink ezekben a október végi, november eleji napokban találkozókat szerveznek az élők számára. A halottaink, akiknek a földi életből való távozásuk előtt sok-sok esetben hiába voltunk az odaadó gondozói, mégiscsak itthagytak bennünket, mint ahogy a kertes házban is elhervadt a nyíló rózsa, amelynek a gondozói voltunk…

“Hiába: mindennek ez a vége”.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A rokonságban történt az eset és bár sok ismerősöm jelezte, hogy mindez hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Láttam a papírokat.A Nyugatról, a nyugati évszázados kapitalista rendszer erkölcsi oldaláról van szó, pontosabban a munkavállalónak a munkaadó általi gátlástalan megkárosításáról – ami tehát nem csak a mi...
2018. OKTÓBER 6.
[ 12:53 ]
Betévedtem egy ismert márkakereskedés ruhaboltjába, ahol különféle összevont kedvezményekkel közvetetten vásárlásra csábítottak. Könnyű dolguk volt már csak azért is, mert rendelkeztek minden ruhadarabbal, ami érdekelt volna, ráadásul az ár is valóban rendkívül kedvező volt.Szóval, vettem egy szép, kellemesen simuló...
2018. SZEPTEMBER 27.
[ 18:16 ]
Budapesten a Hősök terén nyoma sincs már annak, hogy néhány nappal ezelőtt itt tartották a 11. Nemzeti Vágtát, amelyen a győzelmet Temerin lovasa vitte el. Ismerőseim még most is arról az élményről mesélnek, amit átéltek a lovasrendezvény közönségeként és az Andrássy úton a vágta ideje alatt tartott sátoros...
2018. SZEPTEMBER 19.
[ 18:36 ]
Beolvasás folyamatban