Levelek a Rózsa utcából
Falumentés

Magam is rácsodálkoztam a végtelen naivitásomra és jót is nevettem magamon, amikor újév táján egy címet látva elkezdtem gondolkodni azon, hogy Szerbiában felélednek a szövetkezetek. A címben az állt, hogy 2018-ban a keresőprogramokban a legkeresettebb szó a szövetkezet volt, vagyis a “zadruga”. Arra gondoltam, elkerülte a figyelmem egy új, nagyon jó szövetkezeti törvény, amely esélyt ad az embereknek a munka és a vállalkozás világában, hogy összefogjanak és közös munkával próbáljanak jó megélhetésre találni. Felvillant, hogy aktív újságíróként számos megbeszélésen vettem részt, amelyen a szövetkezeti forma előnyeit méltatták és még előnyösebb előírásokkal próbálkoztak…

Aztán, amikor rákattintottam a címre, láttam hogy a közérdeklődés áldatlan állapotairól van szó, arról a szomorú valóságról, hogy a legtöbben azt akarták tudni, mi történik egy valóságshow-ban, a “Zadrugá”-ban.

Most mégis más szempontból kerül a figyelem középpontjába a fogalom, ámbár nem vagyok biztos, hogy ez esetben nem lesz ismét a nevetség tárgya. A szerbiai falvak megmentésére ugyanis miniszteri kezdeményezésre egy szakemberekből álló csapatot alakítanak azzal a feladattal, hogy gondolja át a lehetőségeket és tegyen javaslatokat a kihalt szerbiai falvak újjáélesztésére. A kezdeményezők pedig első lehetőségként a szövetkezeteket említik, amelyekbe tömörülve a kis törpebirtokokat egyesítenék és államilag segítenék a termékek értékesítését (és a falvak lakóit megvédenék az árut ki nem fizető viszonteladóktól), hogy érdemes legyen élni a legeldugottabb dél-szerbiai peremvidéki falvakban is, például. A szerbiai (főként a régen szűkebb Szerbiának mondott területek falvainak elnéptelenedése által ilyenné alakuló) statisztikát is közzé tettek, eszerint Szerbiában 1.200 településen egyetlen ember sem él, és 550-ben száz alatt van a lakosok száma. Nem úgy, mint például a vajdasági városokban, ahol a legutóbbi délszláv háborúból ide menekültek egy részének még csak most próbálják megoldani a lakhatási gondjait. (Talán, ha akkoriban az elnéptelenedő falvakba mennek, más lenne a helyzet, de ez most már találgatás...)

Szóval, a szövetkezeti forma az elképzelések szerint megoldás lehet a szegénység és elhagyatottság elöli menekülésre, a méltó megélhetésre. Mert első a megélhetés, függetlenül attól, hogy más is kell. Mert más is kell, hogy meglegyen az életminőség, ami ott tartja az embereket, ahonnan most elmentek, vagy hogy oda menjenek, ahonnan már réges rég mindenki elment. A most formálódó program szerint iskola, templom és szövetkezet kell. Tegyük hozzá: sok egyéb, például orvos is. Százezer lakosra legalább 250-300. Nagy területen szétszórva élő lakosság esetében még több. Az orvosoknak és munkatársaiknak pedig sok minden, ami oda vonza őket. Ez pedig nem könnyű még az olyan gazdag országban sem, mint Németország, ahol Jens Spahn egészségügyi miniszter épp a minap vetette fel a lehetőséget, hogy az EU alkosson olyan jogszabályokat, amelyek korlátoznák az orvosok elvándorlását. Példaként említette, hogy német orvosok szívesen átköltöznek Svájcba dolgozni, és hiányoznak, Németországba pedig lengyel orvosok érkeznek, akik viszont Lengyelországnak hiányoznak. És sorolhatnánk. Hogy ez a német kezdeményezésű korlátozás miből is állhatna, csak találgatni lehet, mint ahogy azt is, hogy amíg Szerbia nem lesz uniós ország, vajon segítené-e az orvosok itthonmaradását, vagy ellenkező hatást váltana ki.

Általános szabály, hogy korlátozásokkal sokat lehet elérni, de serkentésekkel még többet. Ha a szerbiai falumentési szakcsoport is ezt tartja szem előtt, akár még eredményes is lehet. Kérdés, hogy milyen és mennyi eszköz áll majd rendelkezésre, és hogy milyen célcsoportot szólít meg. Továbbá: a még éldegélő bácskai-bánáti kis falvakra is gondolnia kell, hogy közben ne szüntessék meg például a buszjáratokat (az olyan német falvaknak is van rendszeres, ingyenes buszjárata, ahol még iskola sincs), továbbá, hogy orvosok is rendeljenek, heti néhány nap rendszerességgel, legalább. És sok más, az érintettek elvárásai szerint, és az, hogy elvárásaik meghallgatásra találjanak, serkentő példákból tanulva.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Így állunk - illusztráció
2019. JÚLIUS 17.
[ 13:03 ]
Alternatíva vonaton - illusztráció
2019. JÚLIUS 10.
[ 18:20 ]
Óda? Öröm? - illusztráció
2019. JÚLIUS 2.
[ 14:51 ]
Mintha tegnap lett volna, amikor kiszivárogtatták a gyerekem érettségi vizsgájának matematika tesztjét, s ugyanaz történt mint most is Szerbiában: az izguló tanulókat hazaküldték, hogy egy későbbi időpontban ismét jöjjenek. Két évtized is elmúlt azóta, és lám, a helyzet változatlan. (Sőt, 2013-ban, épp a...
2019. JÚNIUS 18.
[ 16:03 ]
Az utóbbi egy hétben magyar vonatkozású fotók járták be a világot két témában is. Az egyik képsor a Budapesten, a Margit hídnál szerencsétlenül járt Hableány turistahajó június 11-ei kiemeléséről és az áldozatok mentéséről, illetve kereséséről, a másik az úzvölgyi katonatemető kapcsán a június 6-ai...
2019. JÚNIUS 12.
[ 15:03 ]
Nálunk a szélesebb családban nagyon fontos kapocs volt a nyelv, a magyar nyelv ismerete. Enélkül a szétszakított család még apróbb részeire bomlott volna és fájó módon pontosan az a nemzedék nem kommunikálhatott volna egymással, amely számára még élőek voltak a családi kapcsolatok, és fontosak voltak a rokoni...
2019. JÚNIUS 4.
[ 16:00 ]
Beolvasás folyamatban