Tűlevél
Putyin és rajongói

Aggódva figyeljük az ukrajnai válságot, ahonnan továbbra is nyugtalanító hírek érkeznek: a hétvégén újabb súlyos incidens történt, hat halottal, amiért ismét egymást vádolják a szembenállók. És amíg a nyugati világ az Európai Unióval egyetemben keményen elítéli Vlagyimir Putyin veszélyes játékát, addig errefelé mintha az orosz despotával szimpatizálnának. Ha a hivatalos Belgrád meg is próbál lavírozni, és az uniós csatlakozási reményekre való tekintettel gondosan kerülni az állásfoglalást Krim félsziget orosz annektálásáról, a nacionalisták nyíltan Putyin „cár” mellett sorakoznak fel, dicshimnuszokat rengenek róla, és arra biztatják, hogy „ne hagyja cserben” az Ukrajnából kiszakadni vágyó nemzettársakat, azaz csatoljon el újabb orosz többségű vidékeket.

„Oroszország Ukrajnával újra birodalommá növi ki magát, és ha ez bekövetkezik, új nap virrad a koszovói szerbekre és az egész Balkánra”, hirdeti a szerb demokraták (DSS) álláspontját a párt észak-mitrovicai képviselője, Marko Jakšić a Srbi na okup (Szerbek, gyülekezzetek”) nevű portál hasábjain. Az új nap Jakšić értelmezésében nyilván azt jelenti, hogy a leendő orosz birodalom segítségével visszaszerzik Koszovót, sőt annál többet is.

„Megítélésünk szerint az ukrán válságot (amelyet a Nyugat robbantott ki) csakis Ukrajna föderalizálásával lehet békésen megoldani, ezért feltétlen támogatásunkról biztosítjuk Délkelet-Ukrajna orosz lakosságát...”, áll többek között a moszkvai kormányhoz intézett üzenetben.

És ha már így beleélték magukat Ukrajna feldarabolásába, saját igényüket is bejelentik az ország egy részére. Buzgó szélsőséges történészek ugyanis felkutatták, hogy a távoli tizennyolcadik század végén a Habsburg monarchia elnyomott szerbjeinek néhány ezres különítménye átköltözött Oroszországba, és valahol a mostani donyecki körzetben telepedett le, saját autonóm területet hozva létre Szlavjanoszerbije néven. Üzenetükben a mitrovicaiak kifejezik reményüket, hogy ezt a tartományt is felújítják. Ha egyszer majd Szerbia is orosz gubernátum lesz – amint arról Tomislav Nikolić álmodozott még radikális korszakában -, akkor talán ezt területet is hozzá lehet majd csatolni.

Csak úgy, mellesleg, Marko Jakšić igyekezett jól lefesteni a belgrádi vezetőket a moszkvai barátok előtt, mint hazaárulókat, akik az egy éve megkötött brüsszeli megállapodással, úgymond elismerték Koszovó elszakítását Szerbiától, és ezzel kiszolgálták Washington, Brüsszel és Pristina érdekeit. Míg Oroszország felelős nemzeti politikát folytat – vélekedik a mitrovicai DSS-aktivista -, addig Belgrád lemond a nemzeti érdekekről az uniós szolgasors érdekében.

A mostani montenegrói vezetés viszont, szakítva a korábbi hagyományokkal, teljesen eltávolodott az Orosz Anyácskától, oly annyira, hogy NATO-tagságra készül. Emellett Podgorica nemcsak hogy csatlakozott az EU által meghirdetett oroszellenes szankciókhoz (amit Belgrád szemérmesen elutasított), hanem Milo Đukanović kormányfő múlt heti washingtoni látogatása során még azt az oroszbarátok szemében hallatlan bűnt is elkövette, hogy keményen elítélte Krim annektálását. Meg is kapta a kemény kioktatást az orosz külügyminisztériumtól, hogy megszakította az évszázados testvéri kapcsolatokat, és ellenséges kijelentésekre ragadtatja magát. Hol van már az az idő, amikor a lelkes górac hazafiak azzal dicsekedtek, hogy „mi és az oroszok kétszázmilliónyian vagyunk...”!

A feketehegyi testvérek pálfordulása a NATO javára azért érinti különösen érzékenyen Moszkvát – vélik katonai elemzők -, mert le kell mondaniuk arról a régi stratégiai tervükről, hogy az orosz flotta „meleg tengeri” kikötőhöz jut Montenegróban, hiszen az egész mediterráneumi térségben már csak ez a partszakasz nincs NATO-ellenőrzés alatt. Ilyen szempontból Montenegró fontosabb az oroszoknak, mint Szerbia.

Mellesleg, a magyarok körében is akad, akinek tetszik a keménykezű Putyin, aki a birodalmi nacionalizmus szellemében felkarolja a külfödre szakadt nemzettársakat. Például a Jobbiknak. Vona Gábor legitimnek tartja Krim orosz részről történt elcsatolását, az ott lezajlott népszavazást pedig Kovács Béla jobbikos EP-képviselő – aki Oroszország meghívására utazott oda megfigyelőként – „példaértékűnek” minősítette. Hogy az ilyen atyai gondoskodás és támogatás, mint ahogyan Putyin lép fel az ukrajnai nemzettársak esetében, milyen nemzetközi következményekkel jár, az nyilván kevésbé érdekli őket. A történelmi tanulságok még kevésbé. E pártoknak a történelem különben sem az erős oldaluk.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban