A társadalmi rétegződés alapján több csoportra oszthatjuk az új szavakat. Az informatika és mobilkommunikáció, a bulvárstílust megteremtő, és az internetes szleng neologizmusai mellett (Minya Károly fölosztása) az új szavak egy igen nagy csoportja a diáknyelvi neologizmusok, melyek ötletesek, humorosak, színesek és játékosak. Természetesen, található közöttük szókimondó, ironikus, sőt kimondottan durva és trágár is. Ezek az új kifejezések elsősorban szóbeliek. Használatuk egy csoporthoz tartozást hivatott igazolni. Jelentős részük a magyarországi középiskolákban és főiskolákon, egyetemeken született, de vidékünkön is hallani belőlük szép számmal.
Talán legjobban a szóösszetételt kedvelik a fiatalok: Ilyenek: észház = olyan ház, ahol az észt osztják, tartják = iskola; panaszdélután = amikor az osztályfőnök és a tanárok panaszkodnak a szülőknek, rendszerint a délutáni órákban tartják = szülői értekezlet; könyvmolyfészek = olyan fészek, a könyvmolyok (a sokat olvasó emberek) fészkelnek = könyvtár.
Nem csak a tanulással, iskolával kapcsolatban keletkeznek új kifejezések, hanem az élet minden területére kiterjed ez a humoros, játszi alkotókedv: bömbirongyi = bömbölés közben „rongyot” használ = papír zsebkendő; lónyál = gyönge minőségű ital = üdítőital; korpadzsungel = sűrű (dzsungel) korpás haj; ikersátor = két egyforma jó nagy sátor-féle = melltartó.
Szóképzéssel, rövidítéssel, elvonással is keletkeznek új szavak: agyalda = ahol sokat agyalnak = iskola; beköpde = ahol „beköpik”, elárulják a tanuló viselt dolgait = szülői értekezlet; nyikorogda = ahol sok a nyikorgás, zene = zeneiskola; kalimpa = hangszer, amelyen kalimpálnak = zongora; szomorítvány = olyan minősítés, amelytől diák és szülő elszomorodik = bizonyítvány; unalmatika = unalmas tantárgy = matematika.
A diáknyelvi neologizmusok egy része jelentésbővüléssel jött létre. Vagyis: az eredeti jelentés mellett más (új) jelentés is tapad a diákság körében használt kifejezésekhez. Ilyenek pl. behegedül = egyest kap; gyorsposta = gyors segítség az iskolában = súgás; féltégla = nagy méretű, régi fajta mobiltelefon; előny = női mell; rügy = kipattanó csúfság = pattanás; rügyező = pattanásos.
Szószerkezeteket is használnak a fiatalok egy „kicsit” más jelentéssel felruházva: szobahőmérsékletű az IQ-ja = nem túl magas hőmérsékletű = buta; nyakig homlok = sima, homlokszerű az egész feje = kopasz; dupla kempingsátor = ikersátor = melltartó.
Értelemszerűen a legtöbb szó mégis az iskolával, tanulással kapcsolatos Az idézettek mellett íme néhány, most már magyarázat nélkül, hisz eléggé egyértelműek az asszociációk:
iskola = börtön, dilidutyi, fogda, gettó, láger sitt, tudakozó;
iskolai csengő = lélekharang; iskolapad = kaloda, villamosszék; iskolatáska = púp; házi feladat = höfö, robot;
súgás = gyorssegély, isteni sugallat, isteni szikra, mentőöv, mennyei hang, sürgöny, távirat, SOS = „Segíts osztálytársaidon súgással!”
tanár = okoska; szigorú tanár = halálosztó, hóhér, inkvizítor, rabszolgatartó, smasszer, tatár, terminátor, vérbíró; szigorú tanárnő = boszorkány, vaslédi; tanári szoba = főhadiszállás, olümposz, oroszlánbarlang, sasfészek; tanszék (egyetemi, főiskolai) = tanhokedli, tansámli; tanterem = cella, kórterem, tanverem, vérmező, vesztőhely; tornaterem = lihegő, lovarda, ökörködő; tornatanár = rabszolgahajcsár; tornatanárnő = szadi lédi;
történelem = múmiatan; történelemtanár = fáraó.
Valamennyi diáknyelvi neologizmusra jellemző a humorosság, könnyedség, játékosság. Szórakoztató és tanulságos olvasmányként ajánlom a Diáksódert (Kardos Tamás – Szűts László, Cicero, 1995.) és a Diáksóder 2-t (Szűts László, Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2008.)
Nincs hozzászólás. Legyen az első!