Levelek a Rózsa utcából
Képek 15 percben

Langenauban, az Ulm közeli német kisvárosban ülök egy játszótéri padon. Figyelem a velem szemben hintáló gyerekeket, és a fülemet hegyezem, mert mögöttem is gyerekhangokat hallok, de nem szűröm ki a szavakat. Végre közelebb ér a két kislány, és most már tudom, hogy németül beszélnek. Az egyik világos szőke, a másik koromfekete. Aranyosak így együtt, de feltűnőek is. A fekete hajú hirtelen elém kanyarodik a rózsaszín rollerén, rám néz egy mosoly kíséretében és elsuhan. Olyan az arca, mintha valamelyik indiai filmből termett volna elém. Figyelmem az öt-hatéves labdázó fiúk játékára terelődik, és szeretném hallani, hogy ők vajon hogyan beszélnek, lévén, hogy ők is barnák és fekete hajúak. Talán török gyerekek? – kérdezem, de elbizonytalanodom. A szemközti többlakásos kertes házból kikukkant egy fiatalasszony, fején hosszú sál, amelyet alaposan eligazított a nyaka körül is. Csak int a fiúknak hogy játszanak tovább. A talány, hogy kifélék, nem oldódik meg, de inkább újabbkori bevándorlókra tippelek. Közben felfigyelek egy másik fiatal nőre, aki bebugyolált fejjel, nadrágban, hosszú újjú, bokáig érő pullóver-félében gyerekkocsit tol a 34 fokos melegben. Aztán unalmamban a játszótér melletti forgalmat nézem immár, s épp egy csinos kisautó bukkan fel, amikor ismét elámulok: a volánnál fiatal nő ül, a sálja gondosan eligazítva a fején és a nyakán, hogy egy szál haja se látszódjon. Eközben a gyalogjárdán egy feltűnően piros pólóban egy magas afrikai fiatalember siet el valahova gyalog, a városközpont felé…

Tizenöt perc alatti kép egy németországi kisvárosból.

Hol vannak az „echte” németek?

Ők valahol máshol. S bizonyára nem is ámulnak el az ilyen képeken, csak a hozzám hasonló idegen számára feltűnő mindez. A török vendégmunkások mellett az utóbbi években a távolról ide érkezett csaknem két milliónyi (de lehet több is) menekült-migráns az ilyen képek részévé vált fokozatosan, magam is tapasztaltam mindezt korábban Frankfurt, Mainz és Aschaffenburg környékén is.

Azok után azonban, hogy éppen Bajorországban kezdték megszigorítani az újonnan bevándorlók mozgását, lehet, hogy kicsit mégis módosul ez a kép, legalábbis ami az ezután érkezőket illeti. Németország befogadó ország, de nem a végtelenségig. Ezt mutatja a legújabb közvélemény-kutatás is, amelynek eredménye szerint a bevándorlás-ellenes AfD népszerűsége már 17 százalékra emelkedett, miközben az Angela Merkel nevével jegyzett CDU-CSU kormányzó pártszövetség 29 százalékra csúszott le.

Érdekesmód, mégis azt tapasztalom, hogy a hozzám eljutó német sajtó nem igen lelkesedik a bevándorlás korlátozását szolgáló AnkER-központok iránt, sőt némi fenntartással és lekicsinyléssel beszél Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter, a bajor CSU (Keresztényszociális Unió) vezetőjének ezen ötletéről, amely az illegális bevándorlás leállítását szolgálná. Mintha még mindig a népszerűségét egyre veszítő Angela Merkel beintésére várnának…Seehofer egy tévényilatkozatban fel is rótta a számlájára érkezett kritikákat, és azt mondta, hogy a véleményét ezentúl a Twitteren fogja közölni. Erre fel például a Südwest Presse baden-württembergi napilap ezzel a lekicsinylő címmel kommentált egy vele kapcsolatos eseményt: A sörsátori tribünről a Twitterre! Pedig csak annyi történt, hogy Seehofer a CSU-beli a párttársaival egy sörsátor alatt tartott találkozót.

Kezembe veszem az újvidéki Magyar Szó egy régi számát (2016. szeptember 10.,11.), amit csak úgy találomra hoztam magammal Németországba, mert ott lapult azon újságok között, amelyekben még nem fejtettem meg a keresztrejtvényt. Benne Fáy Gábor újságírókollégámnak az 1956-os magyar forradalom évfordulója kapcsán írt visszaemlékezése. Ő a forradalom leverése után Magyarországról Jugoszláviába menekült magyarok számára létrehozott központokban volt tolmács és leírása megerősíti azt, amit tudtunk. Hogy a magyar menekültek nem sétáltak szabadon szerte szét a nyugati országokban, hogy zárt központokban voltak és hogy a befogadó országok úgy válogattak közöttük, ahogy az érdekeik diktálták… Íme, csak egy idézet: „A táborban több bizottság is tevékenykedett.Ott voltak az ausztrálok, a belgák, a franciák, néhány nappal később amerikaiak is érkeztek, meg dánok. Minden bizottság válogatott a menekültek között. És minden bizottság meg akart győződni arról, hogy a befogadást kérvényező személy makkegészséges. Leginkább a tüdőbajosoktól féltek, és bizony nagyon sok menekült azért esett ki a válogatásból, mert valami nem volt rendben a tüdejével!” – írja Fáy Gábor. Becslése szerint Jugoszlávián keresztül 19 000 – 20 000 magyar menekült távozott a világ minden tájára, s erre várakozva sokuknak több mint egy évet jugoszláv táborban kellett eltölteniük.

Nos, a Bajorországban most létrehozott hét ellenőrző AnkER-központ is valami hasonló lesz, csak a folyamat gyorsul 1956-hoz képest. A német hatóságok egyelőre ebben a hét központban helyezik el az érkezőket, és itt állapítják meg, hogy befogadják-e őket, vagy pedig visszaküldik, ahonnan érkeztek. S azok a nyugati politikusok, akik elmarasztalják Magyarországot a hasonló eljárás miatt és az ’56-os magyar menekültek befogadásával példázódnak, most megismerhetik a folyamatot és azt is beismerhetik, hogy a menekülő magyarokat is csak a saját érdekeket nézve ölelték keblükre. Szemmel láthatóan nem úgy, mint eddig a most újonnan érkezőket.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Eset - illusztráció
2018. OKTÓBER 6.
[ 12:53 ]
Ruhadömping - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 27.
[ 18:16 ]
Budapesten a Hősök terén nyoma sincs már annak, hogy néhány nappal ezelőtt itt tartották a 11. Nemzeti Vágtát, amelyen a győzelmet Temerin lovasa vitte el. Ismerőseim még most is arról az élményről mesélnek, amit átéltek a lovasrendezvény közönségeként és az Andrássy úton a vágta ideje alatt tartott sátoros...
2018. SZEPTEMBER 19.
[ 18:36 ]
Azt mondják, csoda, hogy ennyien összejövünk Doroszlón. Aki csak teheti a környezetünkből, mindenki ott van. Talán csodára várva, talán csak egy kis oldódásra, hogy egy pillanatra megkönnyebbüljön a lélek, és holnap már megerősödve vigye a terheket. A Kisboldogasszony-napi doroszlói búcsú nagy ünnep a mi vidékünkön....
2018. SZEPTEMBER 9.
[ 21:03 ]
Már jó ideje nem látom, mi újság a Rózsa utcában? – jegyzi meg kedves ismerősöm, és mentegetőzés helyett, hogy sokat utaztam az elmúlt időszakban, inkább én kérdezem a véleményét azzal kapcsolatban, hogy az EU 330 millió eurót elismert a magyarországi határvédelmi kiadások fedezésére, önvédelmi és technológiai...
2018. SZEPTEMBER 3.
[ 15:02 ]
Beolvasás folyamatban