Kedves bezdáni barátom rendszeresen küld a Messengeren videókat vagy újságcikkeket az éppen aktuális eseményekre vonatkozó meglátásokról. Érdekes ez a kommunikáció közöttünk, ő ez által utal arra, hogy a nagyvilágban megjelenő kommentárok közül mit tart érdekesnek, én pedig kíváncsian olvasom. Ugyanígy szívesen veszem örök politikai ellenzéki barátnőm által e-mailben küldött elemzéseket, amelyek a fonákját láttatják mindannak, ami a napi hírekben megjelenik.

Szinte észrevétlenül vált a napi rituálé részévé mindez. Ami kényelmesnek tűnik, azt könnyen elfogadjuk.

Régente – sokunknak még ma is – az volt a természetes, hogy a vasárnapi mise előtt vagy után megvettük az újságot és délután belemerültünk az elemzésekbe, riportokba, süteményreceptekbe, keresztrejtvénybe… Ma ezt a lehetőséget a világháló tálalja elénk naponta, és lassan-lassan ez vált természetessé.

Ígyhát magától értedődő, hogy a jövő évi magyarországi parlamenti választások közeledtével a politikai aktivitás hatalom és ellenzék részéről nagy mértékben áttevődött a közösségi hálóra, ahol – mint a budapesti szeptember 20-ai nagy eseményen kiderült – a magyar Digitális Polgári Körökre is nagy feladatok várnak. A magyar tévécsatornák némelyikén, és a világhálón is követhettük a rengeteg embert Budapestre hívó rendezvény eseményeit, s láthattuk, hogy a szervezők semmit sem bíztak a véletlenre e civil szervezet első találkozója alkalmából. Minden gördülékenyen, méltósággal és céltudatosan zajlott.

Ugyanezen a napon Belgrádban is volt egy tömegeket megmozgató esemény, Szerbia történetének legnagyobb katonai parádéja az Egység Ereje mottóval. Mint ahogy arról hírügynökségi jelentések alapján több külföldi média is írt, a magyarországi hírportálok is beszámoltak az eseményről számos parádés fotót is közölve azzal a megjegyzéssel, hogy ez egyben a szerb kormány történelmi katonai díszszemléje volt, amelynek aktuális bel- és külpolitikai üzenetei is voltak.

A magyar sajtó is (kommentárral felérően) idézi Aleksandar Vučić államfőnek a díszszemle után elhangzott szavait, miszerint Szerbia békét és haladást akar, képes megőrizni büszkeségét, területét és jövőjét, megvédeni függetlenségét és kész elrettenteni minden külső fenyegetést.

Orbán Viktor is üzent ugyanezen a napon a digitális körök Papp László sportaréna-beli budapesti találkozójáról, s ez is visszaköszönt a külföldi sajtóban, így a szerbben is. A szerb állami tévé és az újságok online kiadásai is idézték a szavait, alig néhány órával, hogy kimondta azokat. Szintén hírügynökségi jelentésekre hivatkozva – címbe foglalva - közölték, hogy a magyar kormányfő szerint Budapestnek nincs szüksége brüsszeli receptekre, és hogy a nemzeti út a magyar jövő záloga. Szó szerint is idézik: „Nagyok vagyunk, sokan vagyunk és erősek vagyunk (... ) Naggyá fogjuk tenni Magyarországot“.

Eközben, ha a belpolitikai adok-kapom témákat félretesszük, jól látható, hogy mindkét országban a média figyelmét egyaránt az orosz-ukrán háború, Donald Trump amerikai elnök tevékenysége, Kína szerepe, Zelenszkij ukrán és Putyin orosz elnök nyilatkozatai és nem utolsó sorban az EU országainak belpolitikai és gazdasági gondjai, és az elhibázott migrációs politika végeláthatatlan következményei, valamint az orosz energiától való, teljes leválás bajai kötik le. Ez közvetetten utal a világpolitikai függőségekre, és arra is, hogy a magyar miniszterelnök és a szerb államfő beszédét követően a világhálón is követhető mélyebb elemzések következnek. Lesz miről olvasni és miről gondolkodni jelenünk és jövőnk, és saját életünk lehetséges alakulása kapcsán. Különösen a digitális körök találkozóján elhangzott Orbán-beszédre reflektálva: az életben elért győzelem az, hogy képes vagy megváltoztatni a mások által neked szánt sorsot.