Lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni Pásztor Istvánnal, lehet helyeselni vagy elutasítani pragmatizmusát (például amikor a kisebbségvédelem céljából szövetségre lép a radikálisokból Európa-pártivá avanzsált haladókkal), lehet bírálni vagy jóváhagyólag rábólintani az általa vezetett párt médiapraktikáira, de nem lehet szó nélkül elmenni az őt ért megszégyenítő inzultus mellett. Az pedig végkép megengedhetetlen, hogy azt a gyalázatos, azt az elborzasztó és gyomorforgató eseményt, ami a múlt kedden, május 6-án játszódott le a budapesti Kossuth téren, megpróbálják a szőnyeg alá söpörni.

Erre utalt Áder János köztársasági elnök is, amikor – igaz, három napos késéssel – sajtónyilatkozatban ítélte el a történteket. „Nem nézhetjük tétlenül, ha bárki a határokon túl élő magyarokat és azok vezetőit gyalázza...Nem fordíthatjuk el tekintetünket, ha bárkit vallása, társadalmi hovatartozása, nemzetisége, politikai meggyőződése vagy véleménye miatt bántalmaznak" - mondta, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a történtekből le kell vonni a tanulságokat.

Az első tanulságnak azt nevezte, hogy mindent meg kell tenni annak megakadályozása érdekében, hogy ilyesmi még egyszer megtörténjen. A második tanulság: ha mégis megtörténik, az állam késlekedés nélkül, a törvény teljes szigorával sújtson le azokra, akik semmibe veszik azt az alkotmányos alapelvet, hogy senki sem alázhat meg senkit származása, nemzeti, vallási vagy társadalmi hovatartozása miatt. A harmadik tanulság Áder János szerint, hogy minden ilyen esetben "félre kell tenni a politikai haszonlesést, ravaszkodást, méricskélést".

"Ezért a magukról megfeledkezett és önmagukból kifordult honfitársaim helyett megkövetem Pásztor Istvánt és minden vajdasági magyar honfitársunkat" – hangoztatta a magyar államfő.

Az eset azért érinthet valóban mindannyiunkat, mert az elkövetők féktelen gyűlölködése, átkozódása, köpködése nem csak egy embernek, nem csak egy politikusnak szólt. A „Takarodj az országunkból!” és az ott elhangzott más, hasonló tartalmú üzenet vegytiszta idegengyűlöletből fakad, ami talán csak ahhoz hasonlítható, amikor Šešelj és társai listázták a nem szerbeket Herkócán és más vajdasági településeken, hogy kizsuppolják őket szülőföldjükről. Túlságosan is sok a keserű tapasztalatunk ahhoz, hogy ne észleljük a tüneteket.

Éppen ezért érezhetjük úgy, hogy a Pásztor Istvánt ért inzultussal kapcsolatos intézkedések nincsenek teljesen összhangban a köztársasági elnök üzenetében foglaltakkal. Nem tűnik maradéktalanul megnyugtatónak, hogy a budapesti rendőrség a hétvégén előállított egy személyt „nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság alapos gyanújával”, a magyar média szerint azt a 41 éves nőt, aki a videofelvétel tanúsága szerint többször leköpte Pásztor Istvánt. Hiszen a sértett nyilatkozatából tudjuk, hogy többen voltak, akik a parlamentből kijövet közrefogták, szidalmazták, lökdösték és köpködték. Továbbá arra sincs magyarázat, hogy a parlamenti őrség vagy a Jobbik-tüntetést biztosító rendőrök közül miért nem sietett senki a megtámadott „határon túli nemzettárs” segítségére, aki személyesen az államelnök meghívására vett részt az Országgyűlés alakuló ülésén!

Mint ahogyan az is felfoghatatlan, hogy fel sem merül a Jobbik-demonstráció szónokának, Gaudi-Nagy Tamásnak a felelőssége, aki megpillantva az Országház kapuján kilépő vajdasági politikust, ráuszította híveit. Még az után sem kerül szóba a felelőssége, hogy másnap az M1 reggel című műsorában úgy vélekedett, hogy örüljön Pásztor István, hogy ennyivel megúszta, „mert a hazaárulók a lámpavason szoktak lógni”. Szerinte azért hazaáruló, „mert összeállt a magyar nemzeti érdekeket veszélyeztető szerb radikálisokkal, azokkal, akik kiüldözték a délvidékről a magyarok döntő többségét...”. „Pásztor azért is a délvidéki magyarság árulója, mert nem követeli a területi autonómiát”, vélekedett Gaudi-Nagy, megismételve, hogy ez a legkevesebb, amit kaphatott Pásztor István, fenyegetően hozzáfűzve, hogy „minden hazaáruló meg fogja kapni a jussát”.

Hasonló hangnemű kijelentések errefelé is elhangzanak olykor, de hát ez a Balkán, mi már megszokhattuk, ám még itt is rendszerint óriási vihart kavarnak vele. Ami mellbe vágja az embert, az az, hogy a magyar közéletben szinte nincs is visszhangja ennek a lincselésre való felhívásnak. Mintha ez lenne a legnormálisabb egy európai demokráciában, egy uniós tagállamban.

A magyar pártok igyekeztek elhatárolódni a történtekről, de megdöbbentő a Jobbik, a harmadik legerősebb magyar párt cinikus fondorkodása. Az incidenst elítélő nyilatkozatukban azt állítják, hogy semmi közük Gaudi-Nagy Tamáshoz, holott még az elmúlt mandátumban (vagyis a múlt keddig) a párt parlamenti képviselője volt, és a szóban forgó demonstráción jelen volt Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselőjelöltje is. Maga Morvai nem is hajlandó elhatárolni magát a Pásztor-ügytől, mondván: „nem Tomi köpte le, hanem valaki a tömegből”.

Mondhatná valaki, hogy a Jobbik úgy sem tekinthető demokratikus pártnak, kár megbotránkozni egy szélsőjobboldali társaság bunkóságain, csakhogy ennek a formációnak itt, a Vajdaságban is vannak aktivistái, és akadhatnak köztük elvakult követői a Gaudi-Nagy-féle eszement teóriáknak.

Van még néhány nem eléggé tisztázott mozzanata ennek a roppant kínos ügynek. Nem világos, hogy Budapesten miért nem kapott hangsúlyt az a körülmény, hogy Pásztor István nemcsak VMSZ-vezető, hanem a Tartományi Képviselőház elnöke is? Mintha nem vették volna figyelembe, hogy a tartomány legmagasabb közjogi méltóságáról van szó, legalább is a média ezt teljesen elhallgatta. Azt sem tudni pontosan, hogy ebben, vagy pártvezetői minőségében vendégeskedett a magyar Országgyűlés alakuló ülésén. Ám még ha „csak” határon túli kisebbségi vezetőként hívta meg őt Áder János, és nem mint tartományi házelnököt, akkor is érthetetlen, hogy miként történhetett meg az, hogy kíséret nélkül hagyja el az Országháza épületét? Hogyan fordulhatott elő, hogy az államelnök vendégét nem kísérik ki és nem szállítják hivatalos gépkocsin szálláshelyére?

A magyar-magyar vonatkozások mellett természetesen az sem mellékes, hogy szerb részről hogyan reagáltak a Kossuth téri inzultusra. A parlamenti pártok kivétel nélkül elítélték a jobbikosok akcióját, és erélyes fellépést követeltek a magyar hatóságok részéről. A több ellenzéki pártot és civil mozgalmat tömörítő Vajdasági Konvenció közleményében pedig méltatja Pásztor István és a VMSZ érdemeit abban, hogy a magyar kisebbségi közösség „megvalósíthatja polgári és nemzeti jogait Vajdaságban és a szerb államban”, és megállapítja, hogy ez a politika, a két nemzet megbékélése nem tetszik a határ mindkét oldalán található szélsőségeknek. Emlékeztetnek arra, hogy Pásztor István néhány hónapja megakadályozta, hogy a Jobbik irodát nyisson Szabadkán.

A szerb közvélemény viszonylag érdektelen maradt, egy blogbejegyzésben viszont felróják Pásztor Istvánnak, hogy gyakran jár Pestre „talán hogy megtudakolja a véleményét, vagy azért, hogy a magyarországi szerbek is olyan jogokat élvezhessenek, mint az itteni magyarok”.

J. Garai Béla