MAJDNEM KORMÁNYVÁLSÁG. Nyugodtan állíthatjuk: nincs olyan hét a szerb politikában, amikor ne történne valamilyen irracionális okokból kirobbant botrányos esemény, ami ne ingerelné fel a jobb sorsra érdemes honpolgárokat – ha már érintettségünk okán nem mulathatunk rajtuk önfeledten.

A múlt héten a szerb külügyminiszter és a horvát miniszterelnök diplomatikusnak semmiképpen sem nevezhető, inkább kocsmai szintű üzenetváltása borzolta a kedélyeket, majd a csetnik vajda Herkócával kapcsolatos hőzöngése került reflektorfénybe, utána pedig következett az újabb negatív szenzáció: Ana Brnabić kormányelnök vitája kabinetjének tagjaival egy gyermekeknek szánt horvát képeskönyvnek a melegházasságot népszerűsítő illusztrációja miatt.

„Rokkónak két mamája van, Annának pedig két papája”, ez az inkriminált mondat, amely egy Horvátországból importált kiadványban olvasható, s amely oly nagy vihart kavart a szerb kormányban, hogy majdnem kormányválság lett belőle. Az illusztrációs rajzocska aláírásaként szereplő szöveg Nenad Popović innovációs ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztert, mint a hagyományos család eszményére esküvő patrióta szellemű férfiút annyira felháborította, hogy kemény kommentárjában jól ledorongolta az illetékest, aki jóváhagyta egy ilyen meleg eszméket tükröző (ráadásul horvát!) kiadvány behozatalát. Twitter-üzenetében követelte a képeslap azonnali kivonását a forgalomból, hogy – mint írta – „útját álljuk azoknak, akik normális dolognak akarják beállítani, hogy Rokkónak két mamája, Annának pedig két papája van”.

Következett a másságát egyáltalán nem titkoló Ana Brnabić miniszterelnök asszony felháborodott hangú tiltakozása ugyancsak elektronikus formában, amelyben azt állította, hogy Popović kormánytagként megsértette Szerbia polgárainak egy részét, akik adófizetőként ugyancsak hozzájárulnak a kormány pénzeléséhez. Majd így folytatta: „jobban szeretném, ha minisztereink többet foglalkoznának a beosztásukba tartozó témákkal és nem fejtegetnék ki véleményüket olyan dolgokról, amik egyáltalán nem tartoznak tárcájukhoz”.

A vihar a pénteki kormányülésen robbant ki, amelyen elkerülhetetlenül napirendre kerültek Rokkó és Anna rendhagyó családi viszonyai, állásfoglalásra késztetve a megjelenteket. Brnabić megismételte Popović miniszter elleni kritikáját, közelebbről is kifejtve, hogy mivel is kellene szerinte foglalkoznia nevezett kormánytagnak. „Az innovációs ügyekkel megbízott tárca nélküli miniszternek az a feladata, hogy olyan feltételeket teremtsünk, hogy Rokko és Anna, Stefan vagy Miloš, azaz minden gyermek Szerbiában boldoguljon, és nem pedig azzal, hogy kik a szülei” – mondta Brnabić, epésen hozzáfűzve: „Köszönöm, Nenad, hogy annyi sok fontos állami téma mellett periférikus dolgokkal foglalkozol…”.

Az ügy azonban ezzel nem fejeződött be, mert a kormány másik két hölgytagja, Zorana Mihajlović építésügyi és Jadranka Joksimović integráció ügyi miniszter védelmébe vette Popovićot. Jó alkalom volt ez számukra, hogy szembeszálljanak riválisukkal, Ana Brnabićtyal, akinek kormányelnöki kinevezését máig sem tudták megemészteni. Sajtóbeszámolók szerint az ülésen „példanélküli káosz” alakult ki, Zorana és Jadranka „vadul támadta Brnabićot”, aki a vita hevében még lemondását is felajánlotta. Szándékáról azonnal értesítette Aleksandar Vučićot, az elnök azonban ezt nem fogadta el.

Szemmel látható, hogy Brnabić nehezen tudja kordában tartani kormánya tagjait, akik minduntalan szóló játékosként lépnek fel, és kéretlenül nyilatkozgatnak a tárcájukhoz nem tartozó kérdésekről. Az egész kormány összehangolatlan zenekarhoz hasonlít, amelynek minden tagja első hegedűsnek képzeli magát, és úgy tűnik, hogy csak a nagyfőnöktől való félelem tartja össze őket.

A kis Rokkóék miatt kirobbant botrányt kommentálva egy hírportál olvasója így fejezte ki rendkívül találóan őszinte elégedetlenségét a kormánnyal:

„Nem szégyellitek magatokat? Most a lemondás emlegetésével fogtok szórakoztatni bennünket, tegnap a horvátokkal folytatott vitával, ma a radikálisok herkócai cirkuszával… Dolgoztok ti egyáltalán valamit?”.

PORNÓ NACIONALIZMUS. Tényleg jó nagy cirkuszt rendezett Vojislav Šešelj a nagyközönségnek vasárnap, amikor korábbi bejelentésével összhangban elindult híveivel a szerémségi Herkócára, hogy – mint sajtószereplései során büszkén hangoztatta – megmaradt párttársaival együtt „megemlékezzen a huszonhat évvel ezelőtti nagygyűlésükről”.

Józan ésszel felfoghatatlanul cinikus szándékát azonban, még szerencse, nem sikerült megvalósítania, mivel a rendőrség az esetleges incidenseket elkerülendő, gumibotos rohamrendőrök százait vezényelte ki a Herkócára vezető utakra, és megállította őket. A belügyminisztérium ugyanis betiltotta a radikálisok rendezvényét, mint ahogy megtiltotta több demokratikus párt megjelenését is, amelyek a herkócaiak védelmében akartak felvonulni. Nenad Čanak ligájának tagjait Rumánál állították meg, míg Šešeljéket Jarakon.

Jarakra érkezve a kissé elpilledt vajda egy karosszékbe telepedett hívei és az őt kísérő tudósítók és fotósok gyűrűjében, és szemmel láthatólag nagyon élvezte, hogy ha nem is jutott el Herkócára, mégis sikerült médiaeseményt produkálnia. Elérte, hogy róla szóljanak a hírek május hatodikán, vasárnap.

Šešelj és társai arról a hírhedt nacionalista mítingről akartak megemlékezni, amelyen a vajda tüzes beszédben uszította szerb közönségét, főleg a Horvátországból idemenekült nemzettársakat a helybeli más nemzetiségűek, elsősorban a falu lakosainak többségét képező horvátok ellen, majd felolvasta tizenhét helybeli horvát nevét, akiknek távozniuk kell szülőfalujukból, mert nem lojálisak Szerbiához Ezzel elindította az etnikai tisztogatást, arra ösztönözve az őslakos „idegeneket”, hogy mielőbb hagyják el Herkócát. Házaikat szerb menekültek foglalták el. Beszédében kiadta a jelszót: a horvátoknak nincs helye Szerbiában!

Az etnikai tisztogatás azonban nem korlátozódott csak Herkócára, amint magunk is emlékezhetünk rá, és amint a hágai tribunál vádiratában is olvasható: „Šešelj 1992 májusában utasította radikálisait, hogy halállal fenyegessék a nem szerbeket, ha nem hagyják el Szerbiát…”.

Az elítélt háborús bűnös sohasem bánta meg tetteit, sőt büszkén vallja, hogy kész megismételi azokat. Ennek ellenére a szerb hatóságok tolerálják tevékenységét, és a pártjából kilépett, „európaivá” avanzsálódott haladóknak szemmel láthatólag eszük ágában sincs megvonni tőle képviselői mandátumát, amit pedig törvény ír elő a börtönre ítéltek esetében.

„A szerb közvélemény nagyobb része megértést tanúsít Vojislav Šešelj iránt, részben állítólagos magas intelligenciája miatt, részben mert bolondnak tartják” – írja Snežana Čongradin a Danas jegyzetírója. „Ezzel igazolják nyilvános tevékenységének engedélyezését, mi több, a közönség nagyobb részének még szimpatikus is, élvezik botrányait, felhívását a gyűlölködésre. A hatalom által ellenőrzött média pedig kitárta előtte kapuit, állandó vendége a tévécsatornáknak és a címoldalaknak”.

A „šešeljizmusban” és az olyan visszataszító eseményekben való élvezetet, mint a félresikerült vasárnapi herkócai rendezvény, az „idióták eme szégyenteljes gyülekezési kísérlete volt” nevezi a szerző igen találóan pornó nacionalizmusnak.

J. Garai Béla