A magyarországi rendszerváltás után a politikum tévútra vitte a magyar gazdaságot. A sorozatos hibás döntésekkel súlyos helyzetbe, az összeomlás szélére sodorták az országot. 2010-ben a FIDESZ-KDNP kormány ezt próbálta helyrehozni, gyakorlatilag egy második rendszerváltást hajtott végre. Ezt az un. unortodox gazdaságpolitikát belföldről, de a nemzetközi színtérről is sokan támadták, az eredmények azonban ma már szemmel láthatóak. A támadások egy része nem szűnt meg, mert a magyar kormány érdekeket sértett. Dr. György László gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkár minderről az Egyensúlyteremtés - A gazdaságpolitika missziója című könyvében ír. A könyvet csütörtök este mutatták be Szabadkán a VM4Köz.Klubban.

Az est folyamán összefüggéseket hallhattunk a magyarországi gazdaság fejlődéséről, de azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy milyen gazdasági folyamatok várhatóak a jövőben.

A közgazdaságtan módszereivel mindent meg lehet oldani, a verseny és a gazdaság autonomizmusai kiterjeszthetők a társadalom működésére is, s elkezdték leépíteni az államot. Ebből a leépülésből alakult ki az a megközelítés is, hogy ha Kelet- és Közép-Európa országai a vasfüggöny leomlása után a piacgazdasági átmenetben minél gyorsabban liberalizálnak, azaz bontják le a kereskedelmi korlátokat, minél gyorsabban privatizálnak, azaz adják el az állami vagyont, s minél gyorsabban szüntetik meg a szabályokat, amelyek a kommunista rendszerben működtek, annál gyorsabban kerülnek a fejlettek táborába – mondta dr. György László.

- Ebben sajnos mi magyarok voltunk a legjobbak. Ezt mutatják azok a számok is, amiket 2010-ig Magyarországon a közgazdászok tagadtak, sőt, azt mondták, hogy 2010-ig mi voltunk az éllovasok, s csak azután váltunk sereghajtóvá. Valójában mi a 90-es években alapoztuk meg a sereghajtóvá való válásunkat. A világon egyedülálló módon adtuk külföldi tulajdonba azokat a kritikus infrastruktúra elemeket, amiket senki más a világban nem adott el, például a bankrendszert, a közműcégeket… Az Egyesült Államok 16 ilyen ágazatot sorol fel, nem mondanám el mindet, de az egyik például a repülőtér. A 2000-es években mi eladtuk a budapesti repülőteret egy nemzetközi konzorciumnak. Eladtuk azt az infrastruktúrát, amire a világ sikeres országai saját termelői és szolgáltatói szektoraikat építik. Elhittük azt a neoliberális ideológiát, hogy majd jön a külföldi tőke és menedzsmenttudást és technológiát, piacokat hoz majd magával, és majd foglalkoztatja a magyarokat. Utána kiderült, hogy a 90-es években, kevesebb, mint 10 év leforgása alatt megszűnt másfél millió munkahely, azaz a munkahelyek több mint 30 százaléka. A cseheknél csak a munkahelyek 10 százaléka szűnt meg, mert ők mindig konokok voltak, megmondták az amerikaiaknak, meg az oroszoknak is, hogy ezt nem csináljuk meg, saját utat követtek, de nyilván fejlettebbek is voltak, mint mi. A lengyeleknél is csak a munkahelyek 20 százaléka szűnt meg, de ők voltak azok, akik Bulgáriától Hamburgig végigjárták a lengyel piacokkal az európai országokat. Amit az egyik országban vettek, azt a másikban eladták és fordítva, s ezzel keresték a pénzt. Közben nálunk a munkahelyek több mint 30 százaléka megszűnt, s az emberek nagy része korengedményes nyugdíjba menekült, mert erre lehetőséget biztosítottak.

Dr. György László szerint Magyarország a neoliberalizmusból azt vette át, amit nem kellett volna, a szocializmusból pedig azt hagyta el, amit nem kellett volna, hogy egy normális rendszer működhessen.

- Amikor Jeffrey Sachs, aki akkor a Harvardnak a közgazdásza volt, előállt a sokkterápia elmélettel, mi azt ideológiailag túlfejlett módon leképeztük Magyarországon. Sachs eljött Budapestre és azt mondta, liberalizáljunk, deregularizáljunk és privatizáljunk, egyébként pedig engedtessük el az államadósságunk egy részét. Akkor azt mondták az irányadó magyar közgazdászok, hogy liberalizálni, deregularizálni, privatizálni igen, de szó sem lehet az államadósság elengedéséről, mert később azután nem kapunk hitelt. Sachs elment Lengyelországba is, elmondta ugyanezt a szöveget, s a lengyelek azt mondták, hogy nem liberalizálunk, nem deregularizálunk, nem privatizálunk, vagy nem abban a tempóban és mértékben, de megküzdünk az államadósság elengedésével. Nekik el is engedtették az államadósságuk felét és ez oda vezetett, hogy mi 2010-ig, az azt megelőző 15 évben a GDP 4 százalékát, körülbelül annyit, mint amennyit köznevelésre költöttünk, minden évben az államadósság kamatterhei formájában odaadtuk külföldi államadósság tulajdonosoknak. A lengyelek meg azt mondták, hogy mi 51 százalékban vagyunk felelősek ezért a hitelfelvételért, akik adták, azok meg 49 százalékban felelősek, tehát engedjék el az államadósságunk felét. Mi magyarok a GDP 4 százalékát költöttük az adósság törlesztésére, a lengyelek 2 százalékot, a csehek pedig egyet. Ez óriási versenyképességi hátrány volt számunkra, mert oktatásra, egészségügyre sokkal kevesebbet tudtunk költeni.

Dr. György László úgy vélte, érdekes feladat lenne elmagyarázni, hogy mi történt Magyarországgal 2010-ig azoknak a nyelvezetén, azoknak az „ideológiailag túlfejlett” közgazdászoknak a nyelvezetén, akik bírálták őket azért, mert másként gondolkoztak a közgazdaságtanról, s más intézkedéseket hoztak 2010 után, mint amiket nekik javasoltak.

- Azt gondolom, hogy sikerült azt ebben a könyvben összefoglalnom, hogy mi az a világgazdasági kontextus, ami a 2007-2008-as válsághoz vezetett, mi volt az az értelmezési keret, amiben az IMF, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság javaslatai a hitel mellé adtak, hogy tessék a pénz és még segítünk is megoldani a problémát. Ezek a javaslatok nem tudtak kilépni az értelmezési keretükből, ezért nem tudtak megoldással sem szolgálni. Ezt az ő nyelvükön próbáltam elmondani, s az ő nyelvükön próbáltam eljutni arra a következtetésre is, hogy gazdaságstratégiailag a kulcskérdéseket tekintve azt kellett tenni, amit mi tettünk 2010 után. Én 2012 óta próbálom mindezt elmagyarázni ezeknek a „függetleneknek”, de akkor még nem voltak a mostani eredmények, amik alátámasztották volna a szavaimat. Most könnyebb a helyzet, mert a magyar gazdaság az egyik, ami a leggyorsabban fejlődik az EU-ban, négyszer gyorsabban az átlagnál. Hogy milyen eredményei vannak az un. unortodox gazdaságpolitikának, azt is bemutatom a könyvemben.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kimutatása szerint a nyugati világban a munkabér és a termelékenység 1970-ig párhuzamosan növekedett. Ekkor azonban változás történt. Bár a termelékenység azonos intenzitással növekedett továbbra is, a bérek megtorpantak és jószerével azóta is alig növekednek. A szerző szerint ennek az is egyik oka, hogy kinyílt a világpiac és a fejletlen országok hatalmas, közel 3 milliárd fős munkaerő piaca bekapcsolódott a nemzetközi munkamegosztásba, s a termelés egy része áthelyeződött Ázsiába. A jelenség legfőbb oka azonban mégis az, hogy a pénzügyi világ túlburjánzott, s átalakultak ennek szabályrendszerei, ők maguk saját érdekük szerint átalakították a szabályokat.

- A szabadságra, szabad piacokra hivatkozva leépítették azokat a szabályokat, amelyek képesek lennének őket korlátozni abban, hogy kapzsi módon viselkedjenek. Azokat a szabályokat, amiket a II. világháború után azért alkottak, hogy azokon a piacokon, ahol nincsenek versenykörülmények, mégis megfelelő helyzetet imitáljanak. Gondoljunk csak bele, hogy a bankrendszer eléggé korlátozott versenykeretek között működő rendszer. Nem ugyanaz az alkupozíciója egy egyszerű embernek, mint egy banki szereplőnek. A bankok a 80-as évektől az USA-ban, majd a világ számos más helyén elérték azt, hogy ők lényegében a semmiből teremtsenek pénzt. Amikor ők kihelyeznek egy jelzáloghitelt, felveszünk egy hitelt a lakásunkra, mert akarunk venni még egy autót, vagy a gyerekünket be akarjuk íratni egy jobb iskolába. Felveszünk egy jelzáloghitelt, ők pedig ezt a hitelt becsomagolhatják és eladhatják más pénzügyi befektetőknek. Ezek a pénzügyi befektetők meg azt mondhatják, hogy ettől a banktól is veszek ilyen jelzáloghitelt, meg attól is és amattól is, ezeket össze tudom keverni, egy portfólióba tenni és ha egybe teszem, akkor csökkenteni tudom a kockázatokat, és akkor ezt tovább tudom értékesíteni. Végül ezeket el tudom adni a nyugdíjalapoknak, ha bebiztosítom a szabályok további leépítésével, azaz elfogadtatom a törvényhozó politikával azt az álláspontot, hogy ezek biztos papírok. Kialakult az USA-ban az a rendszer, hogy kihelyeztem önnek egy jelzáloghitelt bankárként, majd eladtam ezt a hitelt egy pénzügyi befektetőnek, hogy nálam a bankban újabb pénz keletkezzen, s közben nem volt semmi kockázatom. S ezzel a hitellel megbíztam egy ügynököt, aki elkezdte hívogatni a szegényebb rétegeket, hogy vegyenek fel devizahiteleket, mert van egy csomó pénzem, amit olcsón ki tudok helyezni, de olyan ügynök is volt, aki egyszerre mondta, hogy vegyen fel hitelt, mert az ingatlanának az értéke növekszik, meg ugyanakkor ebből a hitelből vásároljon befektetést a nyugdíjalapban, ami nagyon sok jövedelmet hozott az előző években. Tulajdonképpen eladták az amerikai polgároknak a saját jelzáloghitelüket, miközben mindenki keresett az üzleten egy csomó pénzt.

Ezt pedig dr. György László szerint azért lehetett megcsinálni, mert a világgazdaság szereplői, ezek a pénzügyi körök leépítették azokat a szabályzókat, amelyek ezt az erkölcstelen magatartást meg tudták volna akadályozni. Ennek a hatására a bérhányad a világban elkezdett csökkenni.

- Ha a földön megtermelt jövedelem 100 egység, akkor kérdés, hogy ebből mekkora részt kap a tőketulajdonos és mekkorát a bérből élők. A bérből élők bérhányada nagyon sokáig 60 és 70 százalék között mozgott a világban, s ez lecsökkent 55 százalék közelébe. Nálunk, a visegrádi országokban még jobban lecsökkent 40 százalék alá. Viszont, ha a nettó bérhányadot nézzük, hogy a hó végén mennyi pénzt kapok kézhez, az Magyarországon még jobban lecsökkent, hisz a bérekre adók még inkább megnövekedtek. Így jutottunk el oda, hogy amíg a 70-es években a megtermelt jövedelem több mint 50 százaléka volt a nettó bér, addigra 2010-ben pedig már csak a 22 százaléka. A világgazdaság legerősebb szereplői úgy alakították át a játékszabályokat, hogy nekik ne kelljen adózni, viszont, hogy az egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer működjön, másoktól be kellett szedni az adót. Ezért a világban a tőkére rakódó adóterhek megfeleződtek, 40-ről 20 százalékra csökkentek, a munkára rakódó adóterhek pedig jelentősen növekedtek, 40-50 százalékra emelkedtek.

Dr. György László elmondta, a magyar gazdaságpolitika célja, hogy a magyar polgárok érdekeit védve alakítsa ki a játékszabályokat, hogy Magyarország újra egy gyarapodó állam legyen. Miután a módszer működni kezdett és az eredmények érezhetőek, Budapest szabadabban hozhat népjóléti intézkedéseket, de a határon túli nemzetrészekre is jobban oda tud figyelni.