Sok mindenről beszél a szerbiai parlamenti választások matematikája, de a szűkebb közösségünk számára a legfőképpen arról, hogy Szerbiában immáron magyarok nélkül is lehet kormányt alakítani. Négy évvel ezelőtt a demokraták az Európai Szerbiáért listát vezetve a megszerzett 102 hellyel még erősek voltak a szerb palettán, miközben túl friss volt még a disszidens liberális irányzattal való szakítás, a radikálisok és Koštunicáék szóba sem jöhettek, így hát kellettek a szocialisták és a magyarok (a Magyar Koaljció a VMSZ-szel megjelenítve), hogy meglegyen a 126 tagú, kissé kényelmetlen parlamenti többség, kizárva a szerb ellenlábasokat.
De időközben sok minden történt. Nem sokkal a 2008-as választások után osztódtak a radikálisok, és Tomislav Nikolić szárnya Szerb Haladó Pártként egy szalonképesebb tömörülést hozott létre, amely, mint négy évvel később, a mostani a május 6-ai választások alkalmával láthattuk, legnagyobb támogatottságot élvez a szerb politikai színtéren. A szocialistákkal és a Koštunica-féle demokratákkal akár kormányt is alakíthatott volna, ha a népszerűségüket négy év alatt kétszeresére növelő szocialisták a magabiztos Milošević-tanítvánnyal, Ivica Dačićtyal az élen azonnal nem álltak volna a demokraták mellé. De a jelek szerint Dačić úgy érezte, hogy pártjának a 16 százalékával jobb az alkupoziciója a demokratákkal, mint a haladókkal szemben. Aztán itt vannak még a liberálisok, akik a négyévi ellenzékiség után nyilván más pozíciót szeretnének, no és Mlađan Dinkić sem akar kimaradni a régióival, és máris megvan a nagyon-nagyon kényelmes többség. Arról nem is beszélve, hogy az államfői választás második fordulója előtt Tomislav Nikolić haladó-párti jelölt önmagához képest nagyon békülékeny lett és Szerbia stabilitására gondolva nem bojkottálja az elnökválasztást, hanem részt vesz és legitimizál, és kész a további tárgyalásokra – az eredmények tükrében. Így hát semmi sem lehetetlen, minden egyezség és kiegyezés tárgya, s az élet megy tovább.
Mint ahogy megy a vajdasági magyar pártok esetében is. Akkor is, ha így van: Szerbiában magyar képviselők nélkül is – tényleg – ismét lehet parlamenti többséget szervezni és kormányt alakítani. Így most már valóban csak a múlté Semjén Zsoltnak, nemzetpolitikáért felelős magyar miniszterelnök-helyettesnek április 23-án Szabadkán a Vajdasági Magyar Szövetség mellett kiálló látogatásán kimondott mondata, amely szerint megvan a lehetőség arra, hogy magyarok nélkül ne lehessen kormányt alakítani Szerbiában (szavazzunk tehát a VMSZ-re, mert „nemzeti érdek, hogy a magyarság minél egységesebben tudjon megjelenni …a szerbiai választásokon”)... A hangsúlyos képviselet 5 képviselőt jelent ugyan, de szavazáskor ők – sajnos – immáron nem sokat osztanak és szoroznak ebben a most aktuális parlamenti matematikában.
De az aktuális matematika azért mégis hasznos lehet, tanulságként. Mindenekelőtt arról, hogy az emberek gondolkodó lények, és mindennemű magasszintű sugallattól és egy párt melletti kiállástól függetlenül a tények közvetlen ismeretében megvan a saját véleményük. Ezért történt meg, hogy az egykori, 1992-es választásokon a VMDK-re leadott közel 141 000 szavazat mára a mostani magyar pártok irányába országos szinten a felére zsugorodott (a VMSZ mintegy 68 000 szavazata plusz a Mindannyian Együtt koalíció némi támogatottsága). A magyar szavazók a szerbiai országos érdekeiket tehát nem egyértelműen a magyar pártok által látják feltétlenül érvényesíthetőnek (EU, gazdaság, adópolitika, munkahely, vidékfejlesztés, mezőgazdasági térítmények stb.),
Viszont nyitott marad a nemzeti identitás megőrzésének kérdése. A már idézett Semjén Zsolt mondta múlt évi augusztus 20-ai nemzeti ünnepünk alkalmából, a Kisebbségekért díj átadásakor a magyar parlamentben:„...amikor egy nemzetrész megőrzi saját kultúráját, az egész magyarságnak és az egész emberiségnek egyaránt hatalmas szolgálatot tesz”. A szerbiai országos parlamenti matematika ismeretében, úgy látszik, most jött el az ideje, amikor a kormányalakításban való részvételi ambíciók helyett „egy nemzetrészre”- kell koncentrálni, az eddigiektől eltérően, teljesen más értelemben. Egymást nem kizárva, hanem együttműködően és szolidárisan.
Friedrich Anna