A távoli szemlélőnek is szembeötlő, hogy a szerbiai politikai szereplők számára mennyire fontos az EU politikusainak a véleménye, ha úgy tetszik, patronátusa. Most, a napokban is látszott ez, Ana Brnabić parlamenti elnök szeptember 12-i brüsszeli útja kapcsán, amikor a szerb sajtóban kiemelt helyeken jelentek meg a fotók több tisztségviselővel, köztük a legfontosabbal, Roberta Metsola európai parlamenti elnökkel, főleg úgy, hogy a közös képeket még az EP hivatalos híreiben is közölték.

Az európai vezetőknek a szerbiai aktuális hatalom irányába tett ilyen gesztusa nem is igen tetszhet az ellenzéknek és a tüntető egyetemistáknak sem, hiszen – bár őket is támogatja az EP képviselőinek egy része, konkrétan a zöldek frakciójából – céljaik elérésében másmilyen hozzáállást vártak az EU részéről. Különösen azok után, hogy a tavasszal az egyetemisták egészen Brüsszelig futottak, hogy magasrangú európai képviselőknek mondhassák el meglátásaikat.

De hát mit is várhatnak, amikor rengeteg a vita magában az Európai Parlamentben és az EU fő végrehajtó szervében, az Európai Bizottságban is, amelyek hordereje mellett eltörpül a szerbiai elégedetlenség, hiszen arra megvan az egyszerű válasz: választások kellenek. És milyen törődést várhatnak úgy általában az EU-tól, amikor pontosan Ana Brnabić brüsszeli látogatásának a napján a szerb sajtó, nyilván mint helyzetelemzést, kiemelt helyen közölte Orbán Viktor magyar miniszterelnök szokásos pénteki – ezúttal Abu-Dzabiból sugárzott – reggeli interjújának azt a részét, amelyben a brüsszeli vezetést kritizálja? Közlik, hogy Orbán szerint az Európai Unió Ursula von der Leyen vezetésével a szakadék felé sodródik és hogy helyette Brüsszelben más politikusok kellenének, akik jobban vezetnék az uniót, és kijavítanák, amit a mostani vezetés elrontott: a zöldpolitikát és az abból eredő magas energiarák következményeit, az Ukrajna-politikát, az oroszok elleni szankciós politikát, az USA-val kötött vámegyezményt és a migrációs politikát. A szerb sajtó nem véletlenül figyel Orbán kijelentéseire, és nem csak azért, mert Magyarország Szerbia uniós tagságának feltétel nélküli támogatója: az odafigyelésben benne van az üzenet is, hogy ha már ennyi baj van az unióban, akkor miért a nagy törekvés, és az uniós tagsággal valóban több lesz-e a jó, mint a rossz…

A kételyek egyre nagyobbak, a lelkesedés pedig évekre visszamenően lankad, szinte a csatlakozási tárgyalások kezdete, vagyis 2014 óta, hiszen a reális csatlakozás dátuma egyre tolódik, és 11 év óta csak ígéretek vannak. Az EU égisze alatt szervezett, a Belgrád és Pristina közötti viszonyok rendezésére irányuló kezdeményezések is rendre kudarcba fulladtak és a döntések végrehajtásában teljes volt az erőtlenség: még most is, 2025-ben is – annak ellenére, hogy az elképzelés benne volt a 2013-as brüsszeli megállapodásban – az ugyancsak szeptember 12-én, EU-közvetítéssel Brüsszelben tartott Belgrád–Pristina témájú találkozón még mindig az volt a kérdés, hogy miért nem alakult meg a koszovói szerb községek közössége, pedig az lényegében már nem más, mint kisebbségvédelem és példa is lehetne kisebbségi kérdések megoldására szerte Európában.

Mindezek után logikus a közvéleménykutatások eredménye, hogy a szerbek már nem néznek optimizmussal a lehetséges uniós tagságra. Egy belgrádi szervezésű kutatás szeptember 9-én közzétett eredményei szerint, bizalom tekintetében Szerbiában Oroszország és Kína vezet, és az EU iránt a lakosságnak csak 38 százaléka tanusít bizalmat. Hasonlót mutatnak az Eurobarometer szeptember elején közzétett eredményei is, miszerint Szerbiában a lakosságnak csak 33 százaléka támogatja, hogy az ország az EU tagja legyen. Az unió előnyeit abban látják, amit a polgárainak nyújt konkrét haszon formájában: szabad utazást, szabad munkavállalást, stabil jogi környezetet és jobb életszínvonalat. Az országos politika – hatalom és ellenzék egyaránt – pedig még abban az állapotban van, amikor helyzetelőnyeit mérlegeli, s a támogatás minden irányból fontos a számára.