A rokonságban történt az eset és bár sok ismerősöm jelezte, hogy mindez hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Láttam a papírokat.

A Nyugatról, a nyugati évszázados kapitalista rendszer erkölcsi oldaláról van szó, pontosabban a munkavállalónak a munkaadó általi gátlástalan megkárosításáról – ami tehát nem csak a mi balkáni viszonyainkra jellemző olykor.

Az érintett munkavállaló évekig dolgozott egy holland cégnél, és úgy tűnt, korrekt viszony alakult ki. Tavaly azonban a munkaadó elkezdte visszatartani a béreket, arra hivatkozva, hogy némi anyagi gondjai vannak. Egy teljes hónapot kihagyott, majd a következő hónapban utalt ugyan fizetést, de az előző hónap megjelölésével, elhallgatva, hogy a még előbbi hónappal tartozik. Amikor a munkások szóvá tették, megígérte, hogy majd két hónap múlva törleszti a tartozását. Ez a módszer még egyszer megismétlődött, és ekkor többen felmondtak, és megfenyegették a munkaadót, hogy feljelentik. Hogy megtették-e ezt, nem tudni, de a munkaadó az idén más módszerhez folyamodott. Meghosszabbította a munkaidőt, a szabad napokon is dolgoztatta az embereket, és az így felhalmozódott túlórákat nem fizette ki. Talán mondanom sem kell, hogy olyan cégről van szó, amely túlnyomóan külföldi munkaerőt foglalkoztat, mindenek előtt magyarokat, horvátokat, szlovákokat, románokat, és a nagy munkaerőhiányra hivatkozva EU-n kívüli szakembereket, közöttük szerbiaiakat is. Azok helyébe, akik felmondtak, a bejáródott közvetítők által könnyen talál másokat, miközben a ki nem fizetett bért – esetenként 4-5000 eurót – zsebre vágja.

Ismerőseim most azt mondják, nem tudják elhinni, hogy ilyesmi a törvénytisztelő Nyugaton megtörténhet. Pedig igen, megtörténhet, és például egy hollandiai magyar ügyvéd nem is vállal fel újabb ilyen esetet, túlzott elfoglaltságra hivatkozva. Ugyanakkor nyelvismeret hiányában és egyéb akadályokkal gátolva hogyan járjon el egy külföldi? Még akkor is, ha adott esetben minden munkás rendelkezik bizonyítékokkal, hogy mikor és mennyit dolgozott a kérdéses cégnél, a pénzét bírósági vagy pénzügyi-ellenőri segítség nélkül nem tudja behajtani.

Olvasom, hogy bizonyos szakmák iránt Nyugaton és idehaza is egyaránt nagy a kereslet, mégis sok az ügyeskedő, aki feketén dolgoztat, megkárosítva a munkavállalót. Becslések szerint például az építőiparban a foglalkoztatottak 35 százaléka nincs bejelentve, de a vendéglátóiparban is hasonló a helyzet, bár az arány némileg kisebb. Az ellenőrök jönnek-mennek, esetenként bírságolnak, büntetnek, de a munkás, ha károsul, csak bonyolult eljárással évek után érvényesítheti a jogait. Erre a kedvezőtlen helyzetre felkészülve annyit azért jó tudni mindenképpen, hogy legyen munkaszerződésünk, nyilvántartásunk a munka- és pihenőidőről, évi szabadságról, esetleges tanfolyamokon való részvételről (mint amilyen például a tűzvédelmi), hogy bizonyítani tudjuk, mennyi időt töltöttünk el munkavállalóként egy adott munkaadónál. A ki nem fizetett bérek esetében a bíróság figyelembe veszi és elismeri a banki kivonatokat a számlánkról, amelyekre korábban utalt pénzt a cég...

Fontos tehát, hogy minden papíron legyen. A szóbeli ígéretek elszállnak, a kölcsönösnek vélt bizalom elvész.

De, ha minden papíron van, akkor is nehéz. A kiszolgáltatottság nagy úr. Nem csak a külföldi visszaélésekre, a honi viszonyainkra is gondolok. Az a munkaadó, aki nem jelenti be a munkását és a fizetést zsebre adja, nyilvánvalóan plusz haszonra tesz szert, nem csak az elmaradt adózás miatt az állam, hanem mindenek előtt a munkavállaló kárára. Most, hogy sok helyütt Európában, még Szerbiában is, azt mondják, hogy kell a munkaerő, a sok-sok gyanús körülmények között felvett, általában kis pénzért dolgozó munkavállalónak a figyelmét hívnám fel, hogy egy kissé felbátorodva és mások kárából tanulva nézzen utána, be van-e jelentve, mennyi minimális pénzre jogosult és ezt a pénzt legálisan utalja-e át a munkaadó. Hogy mindez rendben legyen, most is fontos, de később is, amikor majd a nyugdíjjogosultságot szeretné érvényesíteni. Ha nem utal a munkaadó, arra a hónapra járulék sincs és később nyugdíj se lesz.

Friedrich Anna