Levelek a Rózsa utcából
2+1 történet

Az új esztendőbe lépve elárasztanak bennünket a jóslatok, jövendölések, amelyek – okos óvatossággal – sok jót ígérnek, ám a körülmények alakulására hivatkozva csalódásokat is kilátásba helyeznek, s így lényegében azt üzenik, hogy nem leszünk felhőtlenül boldogok.

Nem kell túl nagy bölcsesség mindehhez, hiszen tudjuk: a kisebb-nagyobb bajok ott és akkor is megjelenhetnek, ahol és amikor úgy tűnik, nyugisabb időszak következik. Elég egy bokaficam vagy egy súlyos meghülés, és máris felborulnak az apró-cseprő tervek velünk és körülöttünk. Hát még ha nagyobb lélegzetű, az élet fontos céljainak megvalósulását akadályozza sorszerű baj, vagy tudatos emberi tett!

Van ilyenekből is bőven, viszont az ellenkezője is igaz: olykor mellénk szegődnek az angyalok és egyengetik az utunkat. Minderre van példa környezetünkben, a magam részéről – tanulságként a múltból, s adalékként a jövendölésekhez - kutattam egy kicsit emlékezetemben a múlt évben hozzám eljutott sorszerű történetek között, és hármat „az év történeteként“ közre is adok. Kettő örvendetes fordulatokról szól, egy viszont azért markáns, mert aligha hihető, hogy a 21. században értelmiségi szülők részéről előfordulhat. A történetekben az a közös, hogy a párkapcsolati jó, illetve rossz fordulat elsősorban a férfi döntésétől és magatartásától függött.

Az első történet főhőse egy fiatal nő, aki az egyetem elvégzése után súlyos betegséggel szembesült. Meggyógyult, de az orvosok sajnálattal közölték vele, hogy sohasem lehet gyereke. A lány fokozatosan elfogadta az elfogadhatatlant és ennek megfelelően alakította az életét. Elsősorban a munkájának élt, kerülte a férfiakat. Történt aztán, hogy elment nyaralni és ott összehozta a sors egy külföldivel. A rövid románcból csak egy telefonszám és néhány szép fotó maradt – gondolta, amikor haza érkezett. Alig múlott el egy hónap, rájött arra, hogy megtörtént, ami az orvosok szerint lehetetlen lett volna. Persze hogy egy percig sem volt kérdéses: megszüli gyermekét. Úgy érezte, annak a távolban élő férfinak is joga van tudnia ezt. A telefonszám élt, s a hírt – láss csodát – elragadtatással fogadta a leendő apa. Amint lehetett, kocsiba ült, s meglátogatta a lányt, hogy támogatásáról biztosítsa. Ahogy hallom, most már a közös életüket tervezik és valószínűleg a fiú költözik a lányékhoz, lévén, hogy olyan szakmája van, amit itt is könnyedén hasznosíthat és a nyelvtudás sem akadály.

Egy elvált, immáron negyvenhez közeledő, magas beosztású asszony körül forog a második történet. Válása után hiába igyekezett elébe menni a jó sorsnak, az messzi ívben elkerülte, s hosszú évek teltek el teljes magányban. A magány a te életed! – mondta egy reggelen a tükörbe, és a visszacsengő szavak hatására egyfajta belső szabadság járta át. Már nem ragaszkodott görcsösen sem elképzelésekhez, sem a környezetében hangoztatott elvárásokhoz. És mivel az ember emberből van, egy vidéki lakodalom hajnalán kikezdett az italokat szállító vállalkozó sármos sofőrjével. A baba itt is csakhamar kopogtatott, s a az asszony szülei (mint a középkorban!) valóságos sorscsapásnak élték meg, hogy a magas körökben forgó lányuk ilyen méltatlan körülmények között szüljön unokát. Az idő és a racionális gondolkodás azonban nagy segítség, s így volt ez ez esetben is, és a szülők megrökönyödése elfogadásba fordult. S közben az is kiderült, hogy a sármos sofőr ragaszkodik a születendő gyermekhez és anyjához, és több tettével máris bebizonyította, hogy nem eldobandó ember „magas“ körökben sem.

A harmadik történet elején egy álompárral találkozunk, ahol látszólag minden rendben volt a fiú és a lány között, és a környezet már az eljegyzést várta, amikor a fiú bejelentette a szakítást. Történt pedig, hogy a fiú nagy sikertelenséget élt meg a munkahelyén, amit sem a lány, sem a baráti környezet nem fogott fel szörnyű eseményként, viszont a fiú szülei tragédiának tekintették és azt követelték, hogy a fiú szakítson a lánnyal, mert „rossz sorsot hoz rá“ (mint a középkorban!). Annyi történt, hogy a szülők találtak egy bűnbakot a lány személyében, és kivetítettek rá minden rosszat, közben minden lehető eszközzel irányították a fiúkat. A fiú pedig eleget tett a szülők akaratának, s azóta is próbálkozik, hogy a szülei előtt egy másik lánnyal tetszelegjen álompárként, de a környezete szerint a szeméből eltünt a csillogás.

Mások életét nem élhetjük, de tanulhatunk belőlük, és magunk is tehetünk lépéseket, hogy a jövendölt nem teljesen felhőtlen boldogságot minél kevesebb felhő akadályozza annak köszönhetően, hogy – ahogy a pszichológiai is tanítja - az előítéleteket hátra hagyva megtanulunk racionálisan gondolkodni és másoknak kárt nem okozva saját érdekünkben cselekedni.

(De ami igaz az igaz: az angyalok segítsége is nagyon kell olykor...)

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Otthon a világ - illusztráció
2020. MÁRCIUS 25.
[ 8:36 ]
A gyakorlat megvan - illusztráció
2020. MÁRCIUS 5.
[ 16:37 ]
A szülőfalumban az én korosztályom, amikor ötödik osztályba került, egyáltalán nem tudott szerbül. Bezdánhoz hasonlóan így volt ez a környékbeli magyar többségű falvakban is, hiszen bennünket, az 1960-as években iskolássá vált gyerekeket kevés korai élmény ért el szerb nyelven, legfeljebb a Zomborba tartó vonatban...
2020. FEBRUÁR 15.
[ 15:31 ]
Ott ültek mellettem a buszban, fiatalok, tiszták, sportosak. Amikor Újvidéken felszálltam, az egyikük udvarias mozdulattal rámutatott egy szabad helyre a másik sorban, pontban mellettük. Úgy tűnt, a Budapestre tartó busz már Belgrádban jócskán megtelt, hát nem keresgéltem, hanem egy mosollyal megköszöntem a segítséget és...
2020. FEBRUÁR 6.
[ 16:15 ]
Annak idején, 2018. júniusában ott voltam a Trianon című rockopera ősbemutatóján Budapesten a Hősök terén, és még most is, utólag is, az előadáson egymás után következő jelenetek felvillanásakor az a gondolatom fogalmazódik meg, hogy legyen már vége! S itt nem az előadást ért negatív kritikákhoz csatlakozva, hanem a...
2020. JANUÁR 24.
[ 15:47 ]
Beolvasás folyamatban