Elkészült! – mutatja a kamerába kedves ismerősöm a legújabb hímzett karácsonyi terítőjét. Rendes körülmények között elmennék hozzá, közelről megnézném a pontos öltéseket, megcsodálnám a színeket és mindenek előtt rácsodálkoznék a türelmére, szorgalmára, kitartására. De most nem lehet, mert egy korábbi baj miatt gyenge az immunrendszere, nem szabad kockáztatni, ezért, hogy elhessegessük a rossz gondolatokat, inkább a helyzethez alkalmazkodóan azt mondjuk, a hímzés is olyan, mint a távmunka, a kész termék egyelőre csak virtuálisan létezik, de majd később eljut a konkrét felhasználóihoz is.

Ha kitágítjuk az újságírás definícióját, egy szerkesztőségen belül számos feladat otthon végezhető el, így távmunka tekintetében ebben a szakmában immáron évszázados a tapasztalat. Volt idő, amikor tudósítások, riportok, kommentárok otthon legépelve vagy kézzel írva, zárt borítékban postán érkeztek a szerkesztőségekbe, és senki sem rótta fel, hogy egy-egy eseményről két-három nap késéssel értesül. A fő, hogy az újság megírta, mert ha nem írta volna meg, olyan, mintha meg sem történt volna. Ez utóbbi bölcselet a mai körülményekre is érvényes, függetlenül attól, hogy ma már élőben – s ehhez nem is kell, hogy feltétlenül szakmabeli legyen a szerző – szenzációs dolgokat lehet közzé tenni pillanatok alatt, sőt elvárt dolog, hogy a jelentés a helyszínről történjen.

A technika fejlődésével az újságírás mellett számos más jellegű távoli szolgáltatás vált elérhetővé. Például a lelkisegély. Elég volt egy jó telefonvonal, és a lelkileg összeomlott ember máris tárcsázhatta azokat a számokat, amelyeken szakemberekkel beszélgethetett bajairól. Nemcsak a szavak, a hangszín, a nyugodt hanglejtés is gyógyírt jelentenek ilyenkor, a beszélgetés során levont következtetések pedig megnyugvást hozhatnak, erőt adhatnak. Az internet fejlődésével ennek a tapasztalatnak az alapján találták ki aztán például a pszichoterapeuták a skype-os szeánszokat, és megoldották azt is, hogy a távoli kliens fizessen is a szolgáltatásért. De: minden ilyen távsegély esetében a lelki bajokkal küzdők megerősítésére lehetőségként ott volt a társas kapcsolatok megélésére vonatkozó “házi feladat”, hogy feltétlenül beszélgessenek azokkal, akik körülveszik őket.

S akkor nem szóltunk mindarról a lehetőségről, ami távmunka tekintetében könyvelőknek, tervezőknek, fordítóknak, szövegtördelőknek, grafikusoknak, programozóknak és sokan másoknak megadatott.

A távmunkát tehát nem a pandémia alatt találta fel a világ, annyi történt csupán, hogy a járvány terjedésének akadályozását célzó megnyugtató megoldásként több szakma és hivatás gyakorlói tértek át az online térbe. A helyzethez való alkalmazkodási képesség, kreativitás és szervezőkészség kezdeti dicsérete után csakhamar kiderült azonban, hogy az élő kapcsolat hiánya – bármilyen ütemes is a munka - lelki következményekkel jár, főleg, hogy a munka és a magánélet teljesen összemosódik, aminek kára a kisgyermekes családok esetében volt a leginkább szemmel látható. A kisgyerek nem érti meg, hogy az otthon levő apuka vagy anyuka számára az adott pillanatban miért a munka fontosabb mint ő. S hogy miért kell neki félrevonulni, mintha ott sem lenne. Az ok a szorongás kialakulására eleve adott.

A pandémia első éve, 2020 áttörés volt az otthoni munka terjedésében, s a kezdeti előnyök után tehát csakhamar megéreztük a hátrányait is. A távmunka korábbi tartalma szerint az emberek legalább hetente bevitték az elkészült tárgyi vagy szellemi terméket a megrendelő asztalára, és a személyes kapcsolat élményével mehettek tovább, miközben csakis az online térben történő kommunikáció hiányérzetet hagy maga után.

Hogy mekkora hiányt, talán az szemlélteti a legjobban, amikor korlátozások idején a szülők nem léphették/léphetik át az iskolák, óvodák kapuját, nem vehettek/vehetnek részt alkalmi műsorokon közönségként, csemetéjük társai előtti szavalatát csak videón nézhették/nézhetik meg. Ugye, ez így nem az igazi!

A távmunka nagy hátránya, hogy nincs munkaidő, feladat viszont van bőven, éjjel-nappal. Jön a krónikus fáradtság, jön a kiégés. Felmérések mutatták ki, hogy egy év pandémia alatt az otthon dolgozók fele érzett folytonos fáradtságot, meg volt győződve róla, hogy veszti a mentális képességeit. Ráadásul a személyes kapcsolat hiánya miatt az embereknek csaknem a fele elhagyatottságra panaszkodik, mellőznie kell a főnöktől elvárt gondviselő magatartást, ami egyébként megerősítő hatású szakmai helytállásban.

Egyre több tanulmány vázolja fel, mi minden hiányzik, s mit kell tenni az otthon dolgozók lelki egészségéért. Ezek alapján jutottunk el odáig, hogy a megoldás az otthoni és munkahelyi jelenlét kiszámítható kombinációja, amivel eleget lehet tenni a kontaktusok csökkenésére vonatkozó elvárásoknak és az ember szociális kapcsolatokra való igényének egyaránt. Nem sok kell és számos szakma esetében valóság lesz a 3-4 napos munkahét.