Aleksandar Vučić nemrégiben egy kormányülésen arról beszélt: Szerbia akár már 2030-ra, de legkésőbb 2035-re komoly áramellátási gondokkal szembesülhet.

A kijelentés különösen érzékeny időszakban hangzott el, amikor továbbra sem rendeződött a kőolaj- és földgázellátás kérdése, miközben az ország villamosenergia-igénye évről évre nő. A Forbes Szerbia szerint az elnök szavai nem puszta figyelmeztetésként, hanem egyfajta nyílt helyzetjelentésként is értelmezhetők.

Vučić élesen bírálta a Szerbia Villanygazdaság működését, amely szerinte nem számolt kellőképpen a jövőbeni fogyasztás növekedésével. Úgy fogalmazott: miközben az ország egyre több áramot kénytelen importálni, a termelési beruházások nem haladnak a tervek szerint, a fejlesztések pedig sok esetben késnek. Az elnök arra is rákérdezett, mivel pótolják majd az áramtermelést, amikor a következő években leállnak az elavult hőerőművi blokkok, például a TENT, Kolubara vagy Kostolac egyes egységei. Álláspontja szerint az így kieső kapacitásokat nem lehet teljes egészében megújuló forrásokkal kiváltani.

A kritika címzettjei egyelőre visszafogottan reagáltak. Az illetékes miniszter jó szándékú figyelmeztetésként értelmezte az elnöki megszólalást, a villanygazdaság vezetése pedig nem kommentálta nyilvánosan a vádakat. Ez a hallgatás csak tovább erősítette azt a benyomást, hogy az ország egyik legfontosabb stratégiai kérdésében nincs teljes összhang a politikai vezetés és az energiaszektor irányítói között.

Ellentmondó jövőképek az energiapolitikában

A Szerbia Villanygazdaság vezetése ezzel szemben stabil helyzetről és ambiciózus fejlesztési tervekről beszél. Állításuk szerint az elmúlt két évben több száz megawattal nőtt a rendelkezésre álló kapacitás, és több milliárd euró értékű beruházás előkészítése zajlik, köztük egy nagy teljesítményű szivattyús-tározós vízerőmű megépítése. A hivatalos narratíva szerint ezek a projektek hosszú távon biztosíthatják az ország energiaellátását, miközben a megújuló források és a gázerőművek szerepe is erősödne.

A kérdés azonban az időzítés. A beruházások megvalósítása versenyfutás az idővel, ami a régi kapacitások kivezetését illeti, és a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a többéves csúszás nem kivétel, hanem inkább szabály. Vučić kijelentéseiből ráadásul nem derült ki egyértelműen, hogy az esetleges áramhiány elsősorban a lakosságot, az ipart vagy a stratégiai jelentőségű adatközpontokat érintené. Az elnök hangsúlya inkább az utóbbira esett: attól tart, hogy a nagy energiaigényű szuperszámítógépek és digitális infrastruktúrák ellátása kerülhet veszélybe.

Ebben az összefüggésben vetette fel a kis moduláris nukleáris reaktorok lehetőségét is, mint lehetséges megoldást. Bár szakértők szerint ez a technológia még nem kiforrott, kapacitása pedig korlátozott, Vučić egyértelműen a szabályozási és engedélyezési folyamatok felgyorsítását sürgeti. Üzenete világos: Szerbia digitális jövője nem várhat, és ha az energiastratégia nem alkalmazkodik időben a valós igényekhez, az ország könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy fejlett technológiát épít, de elegendő áram nélkül.